A nyugat-európai áramhálózatok lassú fejlesztése veszélybe sodorja a kontinens teljes zöldátállását. A régiónkban a meglévő infrastruktúra okosításával és a stabil bázisáram kiépítésével kerülhető el a gazdasági lemaradás.
Az eredeti tervek szerint már 2030-ra üzembe kellett volna állnia a Tarchon nevű, a brit és a német villamosenergia-piacot közvetlenül összekötő tenger alatti áramvezetéknek, ám a projekt befejezése egy friss hír szerint 2035 végére tolódott.
A mintegy 750 kilométer hosszú, 1,4 gigawatt kapacitású infrastruktúra
mintegy másfél millió háztartás áramellátását hivatott biztosítani.
A beruházás a megújuló energia hatékonyabb integrációja révén jelentősen csökkentené a szén-dioxid-kibocsátást és mérsékelné a fogyasztói árakat. A Tarchon ráadásul alapvető fontosságú eleme annak a brit tervnek, amely a nemzeti áramtermelés 95 százalékát zöldforrásokból fedezné. A fél évtizedes csúszás mögött azonban az egész iparágra jellemző strukturális nehézségek állnak, ugyanis a megvalósítását a brit, a holland és a német hatóságokon átívelő, párhuzamosan futó és indokolatlanul szigorú engedélyeztetési eljárások lassítják. Ezt a helyzetet a földhasználati jogok megszerzésének nehézségei és a nagyfeszültségű kábelek piacán tapasztalható globális ellátási akadályok teszik teljessé.
A nyugat-európai hálózatfejlesztések lassulása kifejezetten aggasztó egy olyan időszakban, amikor a kontinens energiaellátása soha nem látott átalakuláson megy keresztül. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint az évtized végére a megújulók és a nukleáris energia biztosítja az európai villamosenergia-mix 84 százalékát, csakhogy hiába termelünk egyre több tiszta energiát, ha azt a fizikai hálózatok elmaradottsága miatt nem tudjuk célba juttatni. Vagyis a globális energiarendszer legsúlyosabb ellentmondása az építési sebességek közötti áthidalhatatlan szakadék. Amíg egy
gyár vagy egy modern adatközpont egy–három év alatt felépül, addig az azt kiszolgáló nagyfeszültségű hálózatok és nemzetközi határkeresztező kapacitások fejlesztése – a szabályozási nehézségek miatt – akár tizenöt évet is igénybe vehet.
A Tarchon-projekt kálváriája viszont felértékeli a kelet-közép-európai régió és benne hazánk hálózatbiztonsági beruházásait, ráadásul a magyar villamosenergia-rendszer termelői oldala elképesztő átalakuláson ment keresztül. Míg 2010-ben a naperőművi kapacitásunk csupán 2 megawatt volt, a múlt év végére meghaladta a 8300-at, és az idén februárig 8442-re nőtt. Ez az óriási zöldenergia-termelő kapacitás – különösen a bővülő akkumulátoros tárolókapacitásokkal – szilárd alapot nyújt a rendszerszintű ellenálló képességhez.
Ám az időjárásfüggő megújulók, épp a nem folyamatos termelésük miatt, önmagukban nem elegendők, illetve nem is képesek a nagy mennyiségű, de állandó áramot igénylő ipar stabil kiszolgálására.
A hazai energiastratégia szempontjából éppen ezért létfontosságú a bázisáramot biztosító Paks II. megvalósítása, valamint az olyan újgenerációs megoldások integrálása, mint az amerikai fejlesztésű kis moduláris reaktorok, az SMR-ek. Ezek a pár év alatt telepíthető egységek hiánypótlók lennének a hatalmas energiaigényű gyárak közvetlen ellátásában, érdemben tehermentesítve az országos infrastruktúrát.
Bármilyen dinamikus is a termelői oldal fejlesztése, az árampiaci exportpotenciál kiaknázását a hálózat rugalmatlansága hátráltatja. A hazai lakossági okosmérő-penetráció 25 százalékot meghaladó értéke még mindig elmarad a kívánatostól, és ez gátolja a hálózati stabilitáshoz elengedhetetlen fogyasztói válaszkészség kialakítását.
Mivel nincs idő évtizedeket várni a fizikai hálózat bővítésére, elkerülhetetlen a meglévő infrastruktúra hatékonyabb kihasználása.
Ennek egyik legfontosabb eszköze a dinamikus távvezeték-terhelhetőség, amely valós idejű környezeti adatok, például az aktuális hőmérséklet vagy szél függvényében engedi biztonságosan túlterhelni a vezetékeket, jelentősen növelve az átviteli kapacitást.
A nyugati hálózatépítési kudarcokból levonható makrogazdasági konklúzió világos: a magyar gazdaság számára a jövőbeni kitörési pontot a kisebb hozzáadott értékű ipari termelési arány további csökkentése jelenti. Mi több, nálunk a zöldenergia-termelés volumenének a megugrása ellenére az iparági kutatás-fejlesztési költés aránya még túlságosan szerény.
A teljesebb technológiai szuverenitás eléréséhez a hazai mérnöki tudásbázist sokkal inkább be kell csatornázni a globális innovációs láncokba.
A Tarchon vezeték csúszása komoly figyelmeztetés Európának. Amennyiben az energetikai szektor nem lép szintet a digitalizáció és a szoftveres irányítás terén, a szűk fizikai keresztmetszetek elszigetelik a termelőinket a prémiumpiacoktól. A jövő nyertesei azok az országok lehetnek, amelyek a saját innovációikra támaszkodva képesek okossá tenni hálózataikat, így a zöldenergia-fordulat nem csupán klímavédelmi megoldás, hanem évtizedekre szóló geopolitikai és gazdasági ütőkártya maradhat.
Kapcsolódó:
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Az Öböl menti országok egy új csővezeték-hálózat kiépítését fontolgatják.
Az illegális bevétel meghaladta a 15 millió hrivnyát.
Az Európai Bizottság a koronavírus idején meghozott hasonló korlátozasokat tervez az energiaválság miatt. Tehát a brüsszeli politika tehát nem az, hogy esetleg be kéne fejezni a háborút, vissza kellene térni az orosz olajra, hanem az, hogy vezessünk be korlátozásokat, változtassunk az életünkön.
Könnyen lehet, hogy az ellenzéki párt más intézet neve alatt hozza majd ki a hamisított kutatást – írta az elemző.
Az Oroszország elleni szankciók feloldása helyett lakosságot kevesebb utazásra kérik, hogy az üzemanyagkészleteket stratégiailag fontos területekre lehessen átcsoportosítani.
Az orosz forrásokról való leválás a nemzetközi nagytőke érdeke – mutatott rá az energiajogász.
Kisvárdán állítják, a ZTE szabálytalan gólt szerzett ellenük, a VAR mégsem avatkozott közbe.
Kiril Budanov, az ukrán elnöki hivatal vezetője a Bloombergnek adott interjújában elismerte: valóban érkeztek ilyen kérések.
