Rockefelleréknél is nagyobb Musk és Zuckerberg hatalma?

A globális gazdaság átalakulását irányító szűk technológiai elit társadalmi befolyása ma már megkérdőjelezhetetlen, a mesterséges intelligencia piacát uraló vezetők hatalomkoncentrációja azonban egyelőre elmarad a 20. század eleji iparmágnásokétól. A The Economist friss elemzése rámutat, hogy bár a szektor meghatározó alakjai, mint Mark Zuckerberg (Meta), Elon Musk (X), az Open AI-vezér Sam Altman, az Anthropic irányítója, Dario Amodei vagy éppen Demis Hassabis, a Google-vezető MI-fejlesztőjének befolyása történelmi léptékű, ma a piac más gazdasági törvényszerűségek szerint működik, mint egy évszázaddal ezelőtt. Míg a mesterséges intelligencia néven emlegetett  

A technológiai ugrásokat ugyanis nem a hagyományos nagytőkés családok hajtják végre, hanem a sajátos víziójú, a piacot gyorsan konszolidáló szereplők, akiknek a felemelkedése soha nem látott kockázatokat generál. 

Más mechanizmusok  

A korábbi ipari forradalmak vezetői szinte abszolút kontrollt gyakoroltak a nemzetgazdaságok felett. Az amerikai autóipar csúcsán a legnagyobb gyártó, Henry Ford vagyona meghaladta a korabeli amerikai bruttó hazai termék 1 százalékát, míg a teljes lakosság 0,15 százaléka közvetlenül az ő alkalmazásában állt. Modern viszonylatban ez olyan munkaerőpiaci dominanciát jelentene, amire egyetlen mai technológiai óriás sem képes.  

Az új technológiai megoldások a modern világban megkerülhetetlenek lettek, hiszen az ellátási láncok és a társadalom működése is összeomlana, ha a nagy platformok szolgáltatásai tartósan elérhetetlenné válnának – gondoljunk arra, hogy a kkv-k hány százalékának van a működéséhez alapvető adat és információ a Google vagy a Microsoft felhőjében. Ez a függőség adja a mai modern, technofeudális világrend vezetőinek a hatalmát.  

Szabályozási kényszerpálya 

A The Economist értékelése szerint az adatközpontú tőkekoncentráció növekedésével a kormányzati beavatkozás és a monopóliumellenes szabályozás elkerülhetetlenné válik. A piac működése azt mutatja, hogy  

Ezt a technofeudálisnak mondható uralmat az Európai Unió szabályozási eszközökkel igyekszik tompítani, amelynek célja megkezdeni a leválást az amerikai platformokról, és saját ökoszisztémát építeni. A geopolitikai kihívások mellett azonban egy új fenyegetés is megjelent.  

így a technológiai verseny fizikai biztonsági kihívást is jelent. 

Szuverenitás és infrastruktúra  

Az amerikai monopóliumok és az iparágat irányító vezetők felemelkedése komoly szuverenitási kockázatot jelent Európa, illetve Magyarország számára. Ez az új világrend megköveteli a célzott iparpolitikai beavatkozást, valamint a technológiai infrastruktúra fokozott védelmét.  

mivel kizárólag egy saját lábon álló hazai ökoszisztéma kiépítésével kerülhető el az amerikai szoftveres hegemóniából fakadó egyoldalú függőség. Az adatszuverenitás napjainkban lassan egyenértékűvé válik a gazdasági önrendelkezéssel. 

A versenyképesség megőrzéséhez azonban a hazai tehetséggondozás átalakítására is szükség van. A kínai modell sikere bizonyítja, hogy a stratégiai iparágak kiszolgálása érdekében elengedhetetlen a kiemelkedő képességű diákok korai kiválasztása és egy stabilan finanszírozott elitképzés működtetése. Éppen ezért 

A konfliktusok technológiai térbe való átterjedése miatt a nemzeti adatközpontok diverzifikációja és a kritikus infrastruktúrák védelme igen lényeges az államigazgatás és a vállalati szektor zavartalan működéséhez, hiszen Bahreinben és az Egyesült Arab Emírségekben is támadtak adatközpontokat az iráni hadsereg drónjai. 

Kapcsolódó: 

    
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.    

 Nyitókép: John MACDOUGALL / AFP