Giorgia Meloni kormánya mesteri kreativitással reagál a NATO új, szigorú költekezési előírására. Ha már védelmi célokra kell költeni, miért ne lenne ebből híd, gyár vagy vasút? Az olasz megoldás: stratégiai címkével ellátni a gazdaságélénkítést.
A szerző a Makronóm újságírója.
Az olasz kormányfő példaszerűen igyekszik élni a kényszerű lehetőséggel, amit a Trump és Rutte főtitkár által kitalált, a NATO-tagállamok által vállalt kötelesség tálalt elé. A hágai NATO-csúcson a résztvevők abban állapodtak meg, hogy 2035-ig országuk éves GDP-jének 5 százalékát fogják védelmi kiadásokra költeni: 3,5 százalékot tényleges fegyverkezésre és haderőfejlesztésre, 1,5-öt pedig „szélesebb körű”, kettős felhasználású beruházásokra. A cél elérése érdekében (az autonóm védelempolitika zászlaja alatt) az Európai Bizottság tervét jóváhagyva az unió létrehozott egy 150 milliárd eurós védelmi alapot, amelyből a tagállamok kölcsön formájában különböző összegeket igényelhetnek konkrét fegyver gyártásra/vásárlásra, valamint a kritikus infrastruktúra-befektetéseire.
Ez utóbbi ág értelmezésébe kapaszkodott bele az olasz miniszterelnök, aki egyáltalán nem volt boldog az erőltetett védelmi kiadások gondolatától, ám ha már így alakultak a dolgok, gazdaságélénkítő lehetőséget igyekszik látni benne.
A napokban Giorgia Meloni arra kérte a kulcsfontosságú olasz ipari és pénzügyi szereplőket (a megbeszélésen részt vett a Leonardo fegyvergyártó, a Fincantieri hajógyártó vállalat, a Cassa Depositi fejlesztési bank és a Gruppo FS vasútipari társaság vezetője, ahogyan az olasz védelmi, külügy- és pénzügyminiszter is), hogy dolgozzanak ki egy tervet a pénz észszerű elköltésére vonatkozóan. A feltétel: a beruházásoknak minél több munkahelyet kell teremtenie, és egyszerre kell velük fejleszteni a katonai és polgári infrastruktúrát.
A kecske és a káposzta
Meloni a kettős felhasználású beruházásokkal ügyesen felhasználja az egyébként is infrastrukturális célokra fordítandó pénzt, amit így egyszerűen áthelyez a védelmi büdzsébe, vagyis egy könyvelési trükkel jut el úgy a gazdaságélénkítéshez, hogy az közben katonai címkét kap. Néhány héttel ezelőtt már borzolta a kedélyeket egy hasonló csellel, amikor bejelentette, hogy megvalósítana egy mintegy százéves álmot, és 13,5 milliárd euróért megépítené az olasz szárazföldet Szicíliával összekötő gigantikus függőhidat – a költségeket pedig védelmi kiadásként számolná el.
Tekintve, hogy a nagyon komoly államadóssággal küzdő Olaszország védelmi kiadás tekintetében a NATO egyik legmegbízhatatlanabbul teljesítő országa (GDP-arányosan 1,5 százalék a védelmi költségvetése), még az ilyen trükkökkel sem fogja elérni a 2035-ös célt, de egy 13,5 milliárdos beruházás katonai álcahálója legalább papíron jól mutat. Az olasz kormány ugyanis ragaszkodik hozzá, hogy a Messinai-szoros felett építendő, mintegy 3,5 kilométer hosszúságú híd stratégiai értékű a NATO számára. Kérdés, hogy maga a NATO és kiváltképp az Egyesült Államok mit fog szólni a hirtelen katonailag stratégiai fontosságúvá minősített híd, illetve a költségvetési átcsoportosítás ötletéhez. A Messinai-szoros nem tartozik ugyanis a NATO mobilitási útvonalai közé, vagyis a könnyebb csapatmozgásokra való hivatkozás katonailag is bajosan állja meg a helyét.
Meloni egyértelműen a gazdasági növekedésben bízik azáltal, hogy kihasználja a tagállamokra erőltetett, mesterségesen hizlalt védelmi költségvetést.
Olaszország nem áll túl fényesen: a prognózisok (most alapvetően Trump kereskedelmi háborúja miatt) 1 százalék alatti növekedést jósolnak, márpedig a miniszterelnöknek a politikai jövője szempontjából is ideje valami komolyat mutatnia a szavazóknak.
2027-ben választásokat tartanak, az ellenzék pedig a leghevesebben éppen az erőltetett militáns, újrafegyverkező fordulatot és annak – szerinte – Olaszországra nézve káros költségvetési hatásait bírálja. Ismerős narratívával a kormányfőn az egészségügyi és oktatási fejlesztéseket kéri számon – Meloni pedig ügyesen próbálja megoldani, hogy a védelmi célú pénzeket olyan beruházásokba irányítsa, amelyek alapvetően és elsősorban polgári célokat tudnak szolgálni. Lépése első látásra egyszerű termelésélénkítés: a védelmi költségvetésből táplált beruházásokat olyan formában próbálja kivitelezni, amely nemcsak a védelmi ipart, de a polgári infrastruktúrát is erősíti. A védelemre hivatkozva épülő új üzemek, logisztikai hálózatok és fejlesztések így egyszerre szolgálnak nemzetbiztonsági és társadalmi célokat – és ez már nemcsak hadigazdaság, hanem politikai marketing is. Olyan trükkös megoldás, amelyet kompromisszumképessége miatt nehéz támadni.
***
Kapcsolódó:
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Nyitókép: Solan Kolli / AFP
„A Tisza Párt egyszer már megpróbálta elhallgattatni azokat, akik nyilvánosságra hozták a terveiket – akkor Magyar Péterék elveszítették a pert” – emlékeztetett Orbán Balázs.
A Tisza Párt nyugdíjadója, amelyről nemrég Simonovits András tiszás közgazdász beszélt, nem új keletű ötlet.
Sorra lepleződnek le a Tisza Párt politikusai és tanácsadói, akik nyugdíjadóról és reformokról beszélnek. Közben Orbán Viktor miniszterelnök megüzente az időseknek, hogy a Fidesz nemcsak megvédi, hanem emeli is a nyugdíjakat.
Hiába vádaskodik és hárít a Tisza Párt, szakértőinek és politikusainak elszólásai világossá tették: a nyugdíjasok is rosszul járnának egy kormányváltással.
Komjáthy György nem sokkal 92. születésnapja előtt távozott. Családja szerint még jócskán akadtak tervei.
Az Európai Bizottság elnöke bejelentette, Európa új gazdasági korszakra készül. A cél: megszabadulni Kína szorításától, mielőtt a ritkaföldfémek új fegyverré válnak a világpolitikai játszmában.
A fizetés pillanatában már indul is az algoritmus. Így lehet a rendelést a leghamarabb összeállítani. A Kifli.hu a korábbinál sokkal nagyobb raktárral várja a megrendeléseket.
Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását egyre jobban erőltetik. Magyar Péterék hiába próbálják lerúgni magukról, egyre több részlet kerül elő a tiszás adatbotrányról. Pozitív véget ért a kényszersorozott kárpátlajai diákok ügye. Ezekre a szerdai fejleményekre tapadtak rá a hírfogyasztók.
