Berlin az atomenergián keresztül közeledik Párizshoz

Az EU két legnagyobb gazdasága régóta vitatkozik arról, hogy a szén-dioxid-kibocsátási célok elérése érdekében támogassák-e az atomenergiát. A vita késleltette a klímaváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos politikai döntéshozatalt az unióban. Az új német kormány jelezte Franciaországnak, hogy a továbbiakban nem fog kifogást emelni az ellen, hogy az uniós jogszabályok a nukleáris energiát a megújuló energiával egyenrangúan kezeljék.  

Az utolsó három atomerőművet az előző Scholz-kormány idején állították le Németországban, köszönhetően a koalíciót leuraló Zöldek doktríner álláspontjának. Azóta a németek többször is rászorultak az áramexportra, elsősorban Franciaországból, annak ellenére, hogy a franciák az energiatermelésük körülbelül 70 százalékát atomenergiából fedezik.  

A franciák méltán tekinthetők az atomenergia fő bajnokainak Európában. Németország viszont a „mélyzöld álláspontra” süllyedt: nemcsak leállította az atomerőműveit, az atomenergiát nem tekintette megújulónak, csupán alacsony szén-dioxid-kibocsátásúnak. 

A németek már régóta próbálkoznak megszabadulni az atomenergiától. Először 1998-ban fogadott el ilyen javaslatot az akkori SPD–Zöldek-koalíció, amit Angela Merkel kormánya a világválság idején, 2009-ben elodázott. Viszont a 2011-es japán fukusimai atomerőmű-katasztrófa felerősítette az atomenergia-ellenes hozzáállást. A közvélemény és a környezetvédők nyomására Németország gyorsan leállította nyolc reaktorát, a többit pedig 2022-ig tervezték bezárni. Ez utóbbit halasztották el egy évvel az ukrajnai háború keltette energiaválság nyomására.  

Friedrich Merz régóta hibának nevezte a nukleáris energia elhagyását, bírálva többek között Merkel döntéseit is. Kampányában az atomenergia újraindítását ígérte, persze kormányra kerülésével szembejött vele a valóság az SPD és a Zöldek képében. A kancellár számára kézenfekvő volt az atomenergiával való kampányolás, hiszen manapság a németek 55 százaléka pártolja az ismételt használatát, míg csak 36 százaléka ellenzi azt.  

Másrészt a németek is érzékeltek bizonyos elszigeteltséget, mivel Európában az energiaválság közepette a legtöbb ország kacérkodik az atomenergia újjáélesztésével. Belgium elfogadott egy törvényt, amely véget vet a tervezett fokozatos kivezetésnek, míg Svédország és néhány közép-európai állam további reaktorok építését tervezi. 

Merz ezzel a döntésével most egyedül hagyja Ausztriát, amely továbbra is gátolná az EU-ban a nukleáris erőművek fejlesztését. Persze ezzel Európában nem oldódott meg az energia kérdése, hiszen a nukleáris projektek előtt még mindig számos akadály áll, beleértve a finanszírozási és fejlesztési kérdéseket, ráadásul egy új erőmű beindítása hosszú időt vesz igénybe. 

A Financial Times kiemeli, hogy a németek lépése a Franciaországhoz való közeledés első kézzelfogható jele. Ezt a gyökeres politikai váltást számos pragmatikus érv támasztja alá. A Le Figaróban a hónap elején megjelent Merz és Emmanuel Macron közös vezércikke, amelyben a két vezető azt mondta, hogy országaik „a klímasemlegesség, a versenyképesség és a szuverenitás alapján fogják átalakítani az energiapolitikájukat”.  

Persze jó lenne, ha ennek a legégetőbb német érdeknek a tudatos érvényesítése mozgatná a szálakat, a Financial Times viszont kiemeli, hogy a fordulat akkor következett be, amikor Merz lázasan azt kezdte el keresni, hogy országa miképp tudna csatlakozni Franciaország nukleáris pajzsához, ami elrettentő erőt jelentene a „jövőbeni orosz agresszióval szemben”. 

Mindenesetre a döntés immár szabad utat ad a németeknek ahhoz, hogy az atomenergiából előállított hidrogént mostantól a szél- vagy napenergiából létrehozott hidrogénnel egyenrangúan kezeljék, bizonyítva „mélyzöld” elkötelezettségüket.  

Egyébként a PwC számításai szerint 2011 márciusáig a németek 17 atomreaktora az ország áramtermelésének az egynegyedét adta. Ha megmaradtak volna, az ország kibocsátásmentes áramtermelése 2024-re elérte volna a 94 százalékot. (Jelenleg ez az arány 60 százalékos.) Azt is a PwC számolta ki, hogy az atomerőművek működése mellett a villamos energia ára tavaly 23 százalékkal lett volna alacsonyabb, ami 18 eurót jelent megawattóránként.  

Persze Merz kancellárként már nem olyan nagylegény, mint volt a kampányban. Az új koalícióban nincs szó a visszaállításról, ez amúgy sem menne egyszerűen, mivel már elkezdték a leszerelésüket. Gyakorlatilag nincs képzett munkaerő az atomenergia-ipar számára, és külön probléma az üzemanyag-ellátás és a kiégett nukleáris fűtőelemek ártalmatlanítása. Így az új kormány azt fontolgatja, hogy bár valóban újból bevezeti az atomenergiát, de már csak kis moduláris reaktorok segítségével. Mivel ilyet egyelőre csak az oroszok és a kínaiak tudtak beindítani, Nyugaton pedig még csak kísérletek folynak, így ezek megvalósítása talán még jobban kitolódik, mint egy klasszikus atomerőműé. A probléma tehát nem oldódott meg, de fel lehet mutatni, hogy dolgoznak rajta. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/EPA/AFP pool/Ludovic Marin

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.