A szerző a Makronóm újságírója.
Több mint 300 oldalon keresztül taglalja jelentésében az Európai Központ Bank volt elnöke, hogy miért zuhant a pincébe az EU-s versenyképesség, és mit lehetne tenni, hogy újra a gyorslift közelébe kerüljön. Az Ursula von der Leyen által felkért Mario Draghi tervezetében külön fejezetet szánt az európai védelmi iparnak, illetve a tagállami fegyvervásárlások meglehetősen kényes témájának.
A Super Mario néven is emlegetetett pénzügyi mágus javaslatát néhány lehangoló adattal kezdi: az EU védelmi kiadásainak nagy részéből az Egyesült Államok profitál. Az ukrajnai háború következtében a tagállamok eszeveszett fegyverkezésbe kezdtek,
a 2022 júniusa és 2023 júniusa között eltelt időszakban védelmi beszerzésekre elköltött 73 milliárd eurónak azonban a 78 százaléka külföldi vállalatokhoz került – 63 százaléka pedig egyetlen helyre, az Egyesült Államokba.
Azt az egyszerű tényt Draghi is elismeri, hogy ennek elsődleges oka az európai hadiipar kapacitás- és készlethiányában gyökerezik, ám rögtön hozzáteszi, hogy azon fegyverek esetében, ahol az EU-s ipar nem küszködik hiányosságokkal, nem helyénvaló külföldi beszerzési projekteket indítani. Az EKB volt vezére erősen nehezményezte, hogy bár az európai hadiipar képes előállítani csúcstechnológiás fegyvereket (Eurofighter Typhoon, Leopard 2 A7 harckocsi), a legtöbb ország, beleértve Hollandiát, Németországot, Lengyelországot ,Romániát, Belgiumot és Dániát is, a blokkon kívülről szerzi be azokat – a vadászgépek esetében az amerikai F–35-ösök után indult hajsza, míg a dél-koreai hadiipar hatalmasat robbantott a szárazföldi haditechnikával: csak Lengyelország több mint 10 milliárd dollár értékben szerződött le Szöullal harckocsikra, önjáró lövegekre és rakétavetőkre.