Európában kezdenek csúnyán nézni a dél-koreai fegyvergyártásra, amiért az újabb és újabb piacokon hódít. Pedig Szöul csupán azt tette, amit az európai kormányoknak is kellene: hosszú távú szerződéseket biztosított saját vállalatainak, hogy a gyártás akkor se álljon le, amikor nincs külső megrendelés.
Dél-Korea átkos örökséget kapott északi szomszédja révén: az ország folyamatos készenlétben áll egy esetleges konfliktusra. Ennek megfelelően óriási összeget tol a hadiipari fejlesztésekbe és magába a gyártásba is. Olyannyira, hogy 2022-re a világ kilencedik legnagyobb fegyverexportőrévé tudott válni, ami a globális piac 2 százalékos részesedését jelenti a számára. A húzóvállalatok a tüzérségi rendszereket gyártó Hanwha Aerospace, a harckocsikat készítő Hyundai Rotem és a vadászrepülőkben utazó Korea Aerospace Industries lettek.
Amint a három cég profiljából is kikövetkeztethető, Dél-Korea elsősorban a hagyományos fegyverzet gyors szállításában jeleskedik. Ez pedig felbecsülhetetlen jelentőségű lett: minden előzetes várakozás ellenére az ukrajnai háborúban nem a high-tech diadalmaskodott, hanem elsősorban a hagyományos fegyverek, azon belül is a tüzérségi rendszerek.
Az a gyártó, amely eleve ezen a vonalon mozog, óriási előnyben van a kapacitáshiánnyal küszködő riválisaihoz képest.
Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, a dél-koreai fegyverkereskedelem soha nem látott magasságokba emelkedett. A nyugati országok mellett hirtelen megjelentek az ázsiaiak is a vásárlói táborban. Ők eddig alapvetően az orosz haditechnikát vásárolták, ám az orosz export érthető zuhanása és a szankciók miatt kénytelenek diverzifikálni készleteiket.
Dél-Korea pontosan tisztában van vele, hogy kulcsfontosságú pozícióba került a globális fegyverpiacon. Amikor 2022-ben Lengyelország bejelentette, hogy több mint 10 milliárd dollár értékű szerződést kötött az ázsiai országgal többek között 1000 darab K2 harckocsi és hatszáz K9 önjáró lövegre, Dél-Korea szintet lépett, és bekerült az elit klubba.
A befektetők érdeklődése természetesen konkrét számokkal is mérhető volt: a Hanwha Aerospace részvényei például túl vannak az értékduplázáson a háború kitörése óta.
A titok nyitja elsősorban a hagyományos fegyverzet gyártói kapacitásának megtartásában és az előállított mennyiség nagyságában rejlik. A „bármennyit tudunk szállítani” mondat kellemesen cseng a megrendelői fülekben, egyben igen kedvezően hat az ár-érték arányra is, magyarán: Dél-Korea már pusztán a mennyiségi potenciáljával le tudja nyomni nyugati vetélytársait.
A szöuli vezetés egy pillanatra sem engedi el a fegyvergyártók kezét. Olyan védőhálót vont az iparág köré, amely garantálja azt, hogy amennyiben csökkenne a külföldi vásárlási kedv, az ínséges időszakban a kormány adjon le nagyívű rendeléseket.
Ezzel azt tudták biztosítani, amit az amerikai és az európai kormányok képtelenek voltak: a hosszú távú szerződéseket.
Ennek birtokában a dél-koreai gyártók nem szerelték le megrendelések hiányában a gyártósoraikat, nem bocsátották el az alkalmazottaikat, a mérnökeiket, nem zártak be gyárakat. Mindez kiegészülve a fegyveripar felé kínált vonzó exporthitel-lehetőségekkel a lehető legszerencsésebb kombinációnak bizonyult. A Nyugat most szembesül azzal a problémával, hogy hiába ad le gigarendeléseket a saját vállalatainak, kapacitás hiányában azok képtelenek teljesíteni azt. Szöul okosan oldotta meg a problémát, most pedig tarolni kezdett a politikája miatt.
Ausztrália eredetileg a német Rheinmetalltól szeretett volna páncélozott járműveket beszerezni, ám az ajánlattevők sorában felbukkant a dél-koreai Hanwha is, amely aztán diadalmaskodni tudott az alacsonyabb áraival. A német cég egy 3,4 milliárd dolláros megrendelést bukott el ezzel.
A nyugati védelmi ipar főszereplői közül többen fejcsóválva nézik Dél-Korea robbanásszerű felemelkedését a legnagyobb exportőrök közé – és egyáltalán nem lelkesednek a látottaktól. Mind az amerikai, mind az európai gyártók aggódva figyelik, ahogy az ázsiaiak újabb és újabb piaci területeket hódítanak el tőlük.
A dél-koreai sprintelés nemcsak a vállalatokat, hanem a politikusokat is aggasztja. A háború kitörése óta Európa azzal küzd, hogy felfuttassa a védelmi iparát, ám egyelőre kudarc éri kudarc után: köszönhetően az állami megbízások hiányának és a kapacitások szűkösségének. Vagyis éppen annak a két dolognak, amellyel Szöulnak semmi problémája nincsen. Ez pedig hosszabb távon olyan szituációt alakíthat ki, amelyben a dél-koreai vállalatok legyalulják az európai riválisaikat, mégpedig hazai pályán.
***
Fotó: MTI/EPA/YNA
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Kusovszky Imréné elkezdett utánaszámolni, és a Tisza-csomagban eddig mintegy 30 ezer forint havi mínuszt egészen biztosan talált, amit a nyugdíjasok zsebéből vennének ki.
Hogy miért?
„Háborúba viszik Magyarországot, és minden pénzt Ukrajna támogatására fognak költeni. Ezt nem hagyhatjuk!” – hangsúlyozta a miniszterelnök.
Az ész megáll! Tényleg halálba küldenék a magyar fiatalokat?
A miniszterelnök politikai igazgatójaszerint Brüsszel tervezett lépése a háború elmélyítését és hosszú távú pénzügyi terheket jelentenének Magyarország számára.
Moszkva szerint vagy tárgyalással, vagy erővel, de cél érnek Ukrajnában.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
