Duna-történet, cívis botanika, bogáncs és liliom: jól látszik, hogy múzeumaink tárlatai Dunavecsétől Debrecenig egyre többször dolgozzák fel a természetvédelem témáját.
Idén is meghirdette Az Év Kiállítása díj felhívását a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület. A pályázó tárlatokon végigtekintve szembeötlő, hogy az ökológiai vagy biológiai szemléletmód még olyan kiállításokra is jellemző, amelyek fő témául nem a természettudományokat választották – és e nézőpont kimondottan ihletőleg hatott a forgatókönyvek muzeológus alkotóira.
A dunavecsei Petőfi Emlékház dicsérő oklevéllel elismert, Kis lak áll a nagy Duna mentében című kiállításából például kiderül, hogy Petőfi Sándor legalább annyira a Duna, mint amennyire a Tisza költője. Ez az ötletes, megannyi életrajzi ténnyel és folyóparti legendával alátámasztott állítás mindenki számára átélhető, aki megnézi a Petrovics–Petőfi család egykori lakhelyén berendezett új állandó tárlatot. A költő ugyanis élete nagyobb részét e folyó partján vagy közelében töltötte – Szabadszállás, Szalkszentmárton, Pest, Komárom és természetesen Dunavecse csak néhány állomás a sok találkozási pontból Petőfi és a Duna között.
A 19. században tisztesnek, takarosnak tekintett, mai szemmel inkább aprónak tartott ház egyik legjobban sikerült terében, az evezőlapátok által tagolt kis szobában sok más egyéb mellett megtudhatjuk, hogy Petőfi remek csónakos volt – egyik versében magát a sajkás allegóriájával illette –, s minden bizonnyal jó úszó is lehetett. Csak így vállalkozhatott arra a bátor tettre, amit Jókai Mór örökített meg, s amit a dunavecsei falon is olvashatunk színes anekdotaként: egy alkalommal az áradni kezdő Dunából kimentette a vízbe pottyant és úszni nem tudó, fuldokló barátját, Szűcs János rektort. A nehezen zabolázható víznek a költő pályája alakulásában betöltött szerepe többször is feltűnik a tablókon, képeken: Petőfi szüleinek, a kényszer szülte, kitartó, folytonos újrakezdőknek egy dunai árvíz katasztrófája után gyakorlatilag a nincstelenségből kellett felépíteniük az életüket és az egzisztenciájukat. A költő felidézett életrajzi adatai egyben a folyó múltjára nézve is megszívlelendő tanulságokkal szolgálnak. A 19. század közepén a víz még a mainál jóval természetesebb mederútvonalakon kanyargott, és minden bizonnyal jóval nagyobb vízhozammal – ez lehet a magyarázat arra, hogy a 21. századi partvonaltól sok-sok kilométer távolságban is egész életműveket összedöntő pusztításra volt képes.
Hatalmas kihívásokat támaszt kontinensünkön a küszöbön toporgó demográfiai válság. Európa elöregedése megoldásért kiált, ám az EU-nak minden kérdésre csupán egyetlen válasza van.
Miért most állt ki a kormány mellett? Mit szólt a reakciókhoz? Hogyan lehetne vonzóbbá tenni a fiatalok számára a konzervatív politikát? Interjú a műsorvezetővel.
Nagy-Britannia megtiltja Oroszországnak, hogy tengeri szolgáltatásait LNG-szállításra használja.
Dr. Iain McGilchrist pszichiáter, idegtudós és filozófus szerint ugyan az agyféltekék közötti különbségekről szóló populáris pszichológia nagyrészt tévesnek bizonyult, de a valóság sokkal izgalmasabb, mint azt sokan gondolnák.
„Üresen zörög ez az egész Tisza tákolmány, mint egy üreges, termés nélküli dióhéj” – fogalmazott Máthé Zsuzsa Facebook-bejegyzésében.
Oslóban már egy zuhany is 1500 forintba kerülhet csúcsidőben.
A 444.hu-nak délután egy óráig nem érte el az ingerküszöbét a téma, míg a Telex és a 24.hu teljes mértékben Magyar Péter narratívájából dolgozik.
Európa a kompromisszum helyett a konfliktus fenntartására készül.
