Németországnak nagyjából 100 évbe telne, hogy katonai kapacitását a húsz évvel ezelőtti szintre emelje. Mindössze pár évtized kellett a teljes lezüllesztéshez, a mostani kapkodás a jelen kihívásaira azonban bukásra ítélt kísérlet.
A Makronóm újságírójának véleménycikke.
„Ha ülne egy láthatatlan macska a széken, a szék üresnek látszana – a szék üresnek látszik, tehát egy láthatatlan macska ül rajta.”
Clive Staples Lewis
Megdöbbentő tanulmányt tett közzé a Kieli Világgazdasági Intézet a német hadsereg állapotáról, a hadiipar tehetetlenségéről, a Bundeswehr teljes amortizációjához vezető útról és arról a kétségbeesett, de a jelek szerint hiábavaló igyekezetről, amellyel a Scholz-kormány igyekszik kirángatni a kátyúból a sárba ragadt hadiszekeret.
A Bundeswehrt évtizedeken keresztül építették le, mindegy, ki volt kormányon, politikai beállítottságtól függetlenül erős konszenzus alakult ki a hadsereg feleslegességéről az egymást követő német vezetők között. A második világháború utáni német haderő izmosítása a hidegháború miatt történt, ahogy azonban az befejeződött, a Szovjetunió és a Varsói Szövetség pedig megszűnt, újra az enyészetbe lökték a hadsereget.
A szlogen a pacifizmus lett, virágok a puskacsőben, finom orosz földgáz, béke, penészbe burkolt laktanyák.
Aztán jött az ukrajnai háború, és a békekancellár Olaf Scholz meglepetésében hirtelen meghirdette a teljes korszakváltást, a militarista Zeitenwendét, amelynek eredményeképpen (mint mondta vagy hitte, vagy akarta hinni) a német hadsereg ismét Európa legnagyobb ásza lett volna. Ha a volna ott nem volna. A hadsereg felturbózásához használt 100 milliárd euró ugyanis jórészt kölcsönből van: az összeg 2027-ig tart ki, hogy utána miből finanszírozzák a haderőfejlesztést, senki nem tudja. Főleg most nem, amikor annyi a lyuk a költségvetésen, hogy a hibát hibára halmozó német kormánykoalíció új sportágat alkotott a varrókészletekkel.
A Kieli Intézet tanulmányának alaptétele egészen tragikus:
a jelenlegi kiadásokkal, a bürokratikus és nehézkes beszerzési struktúrával 100 évbe telne, hogy a német hadsereg a 20 évvel ezelőtti állapotát elérje.
Bónuszként pedig még egy állítás: miközben Scholz kancellár békepárti politikusból Ukrajna második legnagyobb fegyverdonorországának vezetőjévé vált, Oroszország hat hónap alatt tud annyi fegyvert előállítani, amennyivel Németország jelenleg összesen rendelkezik.
Guntram Wolff, a Kieli Intézet munkatársa, a jelentés vezető elemzője szerint az évtizedek óta háborúkész állapotban várakozó Oroszországgal szemben Európa, de különösen Németország felfegyverzése csigalassúságú. A tanulmány rámutat: miközben a kormány egyre lelkesebben küldte Ukrajnába az ország védelmi képességét erősítő fegyvereket, azok hiányát alig sikerült pótolnia.
A légvédelmi és tüzérségi készletek zuhantak be a legjobban, vagyis éppen az a két terület szenved a hiánytól, amelyre a legnagyobb szükség lenne, ha az orosz mumus, amellyel a nyugati országok riogatják a közvéleményt az egyre lanyhuló háborús lelkesedés erősítésére, valóban bekopogna az ajtón. Bár Scholz kancellár már 2022 elején, közvetlenül a háború kitörése után bejelentette a Zeitenwendét, egy teljes évet kellett várni arra, hogy a kormány keze végre a pénztárca felé nyúljon, és kicsapjon a védelmi minisztérium asztalára egy emelt összegű költségvetést, majd fogcsikorgatva bejelentse, hogy eléri a NATO által ajánlott GDP-arányosan 2 százalékos éves védelmi kiadást.
Az egyre működésképtelenebb német koalíció azóta 90 milliárd euró értékben kötött védelmi szerződéseket – ezek eredményei a megrendelt fegyverektől és fegyverrendszerektől függően azonban csak évek múlva kezdenek majd látszódni, miközben a nyugati mainstream sajtó nem győzi idézni a nyugati politikusokat, akik pár hetente teli torokból kiabálják, hogy „készülni kell, mert mindjárt, hamarosan, rögtön, holnapután, jövő hónapban, majdnem azonnal, 1-2-3-7-10 év múlva Oroszország egészen bizonyosan megtámad majd valahol egy NATO-tagállamot, de ha mégsem, akkor is”.
Ez azonban édeskevés a Bundeswehr lelki üdvéhez. A jelentés szerint a német hadsereg olyan tragikus állapotban van, a jelenlegi beszerzési rendszer pedig annyira nehézkes és visszafogott, hogy ilyen tempóval Németország körülbelül 15 év alatt állítaná vissza 2004-es képességeit a harci repülőgépek terén. A harcjárművek esetében ugyanez 4, míg a tüzérségi lövegek szegmensében nagyjából száz évbe telne.
Ezt is ajánljuk a témában
Németország elérte végre a 2006-ban vállalt NATO-kötelezettségét, vagyis a GDP-je 2 százalékát fordítja védelmi kiadásokra. Csakhogy mindezt kölcsönből teszi, a pénz pedig három éven belül elfogy.
A Kieli Intézet jelentése a német egy helyben toporgással ellentétben rámutat az orosz gyártókapacitások volumenének robbanásszerű növekedésére. Az összehasonlítás szinte kínos:
fél év alatt az orosz hadiipar többet termel, mint amennyi fegyvere a Bundeswehrnek összesen van.
Természetesen lehet ezt azzal magyarázni, hogy Oroszország háborúban áll, Németország pedig nem, a hivatalos narratíva azonban nem akar elszakadni „az orosz hadsereg nem áll meg Ukrajnánál, és meg fogja támadni Európát” tételtől, márpedig ha ezt bárki is komolyan gondolja (a német védelmi miniszter például nagyon is), akkor végképp értelmezhetetlen a lazáskodás. Folytatva a rendkívül kellemetlen összehasonlítást: Oroszország az észak-koreai tüzérségilövedék-szállítmányok segítségével nagyjából 10 ezer lövést tud leadni naponta – úgy, hogy nem kell aggódnia a készletek kimerülésétől.
Hasonló nagyságrendű lőszerfogyásnál Németország 70 napon belül elhasználná egy teljes évnyi lőszertermelését.
A legriasztóbb a jelentésben azonban az, hogy a készítői kifejezetten rossz ötletnek tartanák a tűzszünetet. Szerintük az egyébként is igen jól eleresztett orosz hadsereg azt csak arra használná fel, hogy még több fegyvert és lövedéket spájzoljon be, míg ugyanezt az ukránok (és a Nyugat) el sem tudná kezdeni.
Ezt is ajánljuk a témában
Negyven évvel ezelőtti rádiótechnika, faxon továbbított minősített információk, fizetős wi-fi a penészes laktanyákban, lerohadó rendszerek. Kijött a legújabb jelentés a Bundeswehr állapotáról, nincs benne sok köszönet.
A tanulmány természetesen rámutat a német csigatempó elsődleges okára is: a kormány – miközben folyamatosan az orosz veszedelem miatt jajong – nem hajlandó a szükséges forrásokat biztosítani a költségvetésből, ezért képtelen hosszú távú szerződéseket felmutatni a fegyvergyártók felé. Így aztán azok nem is törik magukat a szükséges kapacitásbővítési befektetésekkel. A hiány elhúzódó szállítási időt és magas gyártási költséget eredményez, amire pluszban rárakódik a kis mennyiségek rendelése miatti egységár-növekedés. A Zeitenwendére szánt 100 milliárd euró néhány éven belül el fog fogyni, a Scholz-kabinetnek azonban ötlete sincs egyelőre, hogy mivel pótolja majd a kieső összegeket. A Kieli Intézet jelentése szerint egyébként a sok évre szétosztott összeg a játékzseton-kategóriába tartozik:
ahhoz, hogy a Bundeswehr valóban levegőt kapjon, évente kellene 100 milliárd eurót költeni rá.
A jelentés konklúziója újabb rúgás az amúgy is padlón heverő, impotens német kormányba: a Zeitenwende egyáltalán nem hozott korszakváltást, az ütőképes és elrettentő hadsereg kiépítése csupán üres lózung, közhelyhalmaz, béna kommunikációs panel. Scholzék kicsit még csámcsognak rajta két bukott regionális választás között. Ha a jelenlegi kormány egyáltalán elevickél a következő választásokig, megkönnyebbülten teheti majd le 100 milliárdos terhét. Mert a folytatás már nem a jelzőlámpa-koalíció problémája lesz: ha léteznek bukott politikusok ma Németországban, úgy Olaf Scholz kancellár, Christian Lindner pénzügyminiszter és Robert Habeck gazdasági miniszter bizonyosan azok. Valóságos csoda lenne, ha bármelyikük a jövő évi választáson labdába rúgna: a szavazók kíméletlenül büntetni fogják az alkalmatlanságot. Addig persze még ki lehet pökni néhány nagy ívű beszédben a katonás Zeitenwende szót. Baromi jól hangzik, másra meg már úgysem futja.
Mors certa, hora incerta.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Makronóm álláspontjával.
A La Croix szerint már csak néhány vezető ellenzi Ukrajna EU-csatlakozását.
A német fővárosban hiány van a megfelelő muszlim temetkezési helyekből.
A csehországi Brnóban tervezett szudétanémet kongresszus újra feltépi a háborús és Beneš-dekrétumos sebeket.
Az orosz nagykövetség válaszcsapásnak nevezte a Kárpátalját ért támadásokat.
A németek többsége már a párttal szembeni tűzfalpolitikából sem kér.
Heves politikai vita robbant ki Németországban a jóléti rendszer túlterhelése miatt.
A jelenlegi helyzet az olajpiac történetének legnagyobb kínálati sokkja.
Sosem látott LMBTQ-propaganda zajlik Nyugaton, de szerintük ez nem elég. Sőt.
