Németország elérte végre a 2006-ban vállalt NATO-kötelezettségét, vagyis a GDP-je 2 százalékát fordítja védelmi kiadásokra. Csakhogy mindezt kölcsönből teszi, a pénz pedig három éven belül elfogy.
A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
Németország nagy nehezen elérte a NATO által minimális szintként megjelölt 2 százalékos GDP-arányú védelmi költségvetést, ezzel egy időben 100 milliárd eurót költ el haderőfejlesztésre, amelyet Scholz kancellár szinte az ukrajnai háború kirobbanásának másnapján hirdetett meg Zeitenwende néven. A militáns fordulat a pacifista külpolitikával való szakítás mellett – a kancellár tervei szerint – a német haderő európai vezérszerephez jutását is eredményezi majd.
A nagy tervekből egyelőre a Bundeswehr tekintetében nem sok minden valósult meg. A 100 milliárd nagy részét olyan fegyverzet vásárlására költi a kormány, amelynek nagy része csak évek múlva érkezik meg, eközben az évről évre kiadott jelentések a német hadsereg munkakörülményeinek folyamatos amortizálódásáról, a felszerelési eszközök hiányáról és folyamatos, egyre nagyobb méreteket öltő létszámhiányról szólnak.
Ezt is ajánljuk a témában
Negyven évvel ezelőtti rádiótechnika, faxon továbbított minősített információk, fizetős wi-fi a penészes laktanyákban, lerohadó rendszerek. Kijött a legújabb jelentés a Bundeswehr állapotáról, nincs benne sok köszönet.
A legnagyobb probléma a német haderőfejlesztéssel, hogy zömében nem költségvetési pénzből valósul meg. A NATO-s 2 százalékos védelmi bővülést, benne a Bundeswehr gatyába rázását a Scholz-kabinet az imént említett 100 milliárdos kölcsönből igyekszik megoldani.
A kormány trükkösen nem hitelként kezelte a hatalmas összeget, hanem „költségvetésen kívüli speciális alapként”. A szómágiára Németország legendás kölcsönfelvételi korlátja miatt volt szükség, amelyet a 2008-as pénzügyi világválság lecsengésével alkotmányba is foglaltak. Hasonló volt a helyezt a híres „rezsicsökkentő alappal” (ott 200 milliárd eurós hitelt vettek fel az energiaválság hatásainak csökkentésére) és még egy sor másik, költségvetésen kívüli zsebbel, amelyeket kizárólag katasztrófa vagy rendkívüli helyzet esetén lehet létrehozni. A trükk lényege, hogy mivel a büdzsén kívüli alapokba helyezték a pénzeket, papíron úgy tűnt, mintha nem terhelték volna vele az államot.
Ám ahogyan a szövetségi számvevőszék rámutatott: a bűvészkedésnek igen nagy böjtje lehet. „A speciális alapok esetében az állam ugyanúgy hitelt vesz fel, így szövetségi adósságnak számítanak akkor is, ha másképpen nevezik el” – mutatott rá Kay Scheller, a számvevőszék elnöke, hozzátéve, hogy a német kormány nyugtalanítóan sűrűn él a speciális alapok lehetőségével, amelyek fölül viszont hiányzik a parlamenti felügyelet. Igaza lett, a trükközés okozta a tavaly év végén benyújtott büdzsé bukását, miután az alkotmánybírósági döntés egyértelműen kimondta: a kormány a költségvetési terv összeállításakor olyan, hitelből feltöltött alapokat akart igénybe venni az energiaátállás finanszírozására, amelyek súlyosan sértették az alkotmányban rögzített adósságféket, amely évente a GDP 0,35 százalékára korlátozza (az adott gazdasági időszakban) a hiányt.
Ezt is ajánljuk a témában
Hatalmas vita megy a költségvetést kis híján agyoncsapó német adósságfékkel kapcsolatban. A társadalom megosztott a kérdésben, nemkülönben a kormánypártok, amelyek – szokásukhoz híven – átharapják egymás torkát az ügyben.
Bár a haderőfejlesztési speciális alap pénzeinek átcsoportosításával a kormány nem próbál meg trükközni, az a tavalyi botrány kapcsán egyértelművé vált, hogy ha elfogy a pénz belőle, esély sem lesz újabb, hasonló nagyságrendű óriás hitelt felvenni. Hogy mi a megoldás? A válasz nem annyira őrült, mint elsőre látszik: Scholz és Habeck gazdasági miniszter szerint kölcsönt kell felvenni. Lindner pénzügyminiszter ezen a ponton kezdett el izzadni idegességében.
A haderőfejlesztésre szánt 100 milliárd euró (amelynek a 2 százalékos NATO-cél elérését is köszönheti a kormány) 2027-re az utolsó centig el fog fogyni. Boris Pistorius védelmi miniszter csendben már most elkezdett lobbizni a források érdekében, de egyelőre zsákutcákban szaladgál.
Scholz politikai platformja, a Szociáldemokrata Párt (SPD) immár ugyanazt mantrázza, amit a Habeck által vezetett Zöldek: Németországnak lazítania kell az adósságkorlátokon, ha a védelmi kiadásokat a NATO célkitűzése felett akarja tartani a következő években. Lars Klingbeil, az SDP társelnöke szerint elkötelezték magukat az adósságkorlát reformja mellett, miután
a három fő célkitűzést, a biztonság garantálását, a jóléti állam fenntartását és az erős gazdaságot a jelenlegi rendszerben nem lehet megvalósítani.
A szándék azonban édeskevés: az adósságfék módosításához a Bundestag kétharmados többsége kellene, ez azonban egészen biztosan nem lesz meg. Az ellenzéki, konzervatív kereszténydemokraták (CDU) kizárták, hogy ilyesmit megszavazzanak, ráadásul a jelzőlámpa-koalíció harmadik pártja, a fiskális szigoráról híres Christian Lindner pénzügyminiszter szabaddemokrata pártja is elutasítja a babrálást az alkotmánnyal.
Eközben Robert Habeck gazdasági miniszter egyre kétségbeesettebben próbál meggyőzni mindenkit arról, hogy Németország megengedheti magának a több és nagyobb hitelfelvételt. Mint mondta, az adósságráta egyetlen százalékkal való emelése máris 40 milliárd eurós kölcsönfelvételt eredményezhet – ebben elvileg igaza is van, de kétharmados többség híján a hangjának erősségén kívül semmi nem fog változni.
A speciális alapban lévő pénz kétharmada már elfogyott (zömében az importfegyverrendszereknek köszönhetően), így a NATO-s 2 százalék teljesítése hamarosan ismét veszélybe kerül. Bár a kormánypártok erősen lobbiznak, a CDU alkotmánymódosítás helyett takarékosságra szólított fel, akár a jóléti kiadások csökkentése árán is.
A csapda ügyes, de hatástalan: a kormány természetesen hallani sem akar arról, hogy egy évvel a választások előtt a védelmi kiadások növelése egyenlő legyen a jóléti állam megnyirbálásával. Scholz pártja szerint még a látszatát is el kell kerülni annak a szituációnak, hogy meg kelljen magyarázni a választóknak, a kabinet miért költ még mindig eurómilliárdokat Ukrajna támogatására, miközben csökkenti a nyugdíjakat, a gyermekellátást vagy a munkahelyi és infrastrukturális befektetéseket.
„Nem szabad Ukrajna katonai támogatását az erős jóléti államra vonatkozó ígéretünkkel ellensúlyoznunk” – mondta Klingbeil, üzenve ezzel Boris Pistorius védelmi miniszternek is, aki maga is azon gondolkodik, mely területekről lehetne költségvetési átcsoportosítást végezni ahhoz, hogy a nagy hangon meghirdetett Zeitenwende három éven belül ne merüljön kínos feledésbe.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Boris Pistorius német védelmi miniszter a Nordic Response NATO-hadgyakorlaton részt vevő katonákkal találkozik az észak-norvégiai Alta településnél, 2024. március 7-én MTI/EPA/NTB/Heiko Junge
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon
Olaf Scholz sorozatos csúcstalálkozókat szervez koalíciós partnereivel a kormány megmentése érdekében.
2024 végén Németország mintha elköltözött volna. De hová is? Szerintem Magyarországra. Ugyanis a Nyugat Keletre költözött.
Gerhard Schröder és Orbán Viktor a Weltwoche vendége volt. Bauer Bence írása.
Háborog a német társadalom a kiadások láttán.
Közismert, hogy hazánkra első számú kereskedelmi partnerünkként Németország hatása a legerőteljesebb. Épp ezért ad aggodalomra okot, amire Orbán Viktor is rámutatott.
November 1-től a kérvényezéshez elegendő egy egyszerű nyilatkozat leadása az anyakönyvi hivatalnál.
Justin Trudeau bőkezűsége légvédelmi rendszerek képében jelenik meg.
Kié az első huzalos drón? Amerikai? Nem, orosz, semmi sem tudja zavarni. Kié a Lancet? Orosz.
