A szerző a Makronóm Intézet elemzője.
Ahhoz képest, hogy Olaf Scholz mekkora vehemenciával vetette bele magát az ukrán segélyezési programba, és hogy Németország az USA után Kijev legnagyobb fegyverszállítója lett, a saját hadseregén belüli aggasztó és kellemetlen állapotokat nem sikerült kezelnie. Pedig lett volna lehetősége. A kancellár közvetlenül a háború kitörése után, 2022 elején hirdette meg a híres Zeitenwendét, azaz a nagy fordulatot, amellyel egyrészt szakított Berlin hagyományosan antimilitarista politikájával, másrészt a Bundeswehrnek, mint Európa legütőképesebb hadseregének ígéretét vetítette előre.
Az antimilitarista vonal egyre markánsabban vastagodik, ami azonban a német hadsereget illeti, az eddigi eredmények egyenesen elkeserítőek. Tavaly márciusban ismerte meg a világ a német hadseregért felelős parlamenti biztos, Eva Högl nevét. A politikus bombát robbantott azzal, hogy rámutatott: a 100 milliárdos haderőfejlesztési alapból a háború egy éve alatt a Bundeswehrre egy centet sem költöttek, így az időben már régen megrekedt nemzeti hadsereg felszereltségi, logisztikai, feltöltöttségi és fegyverzeti állapota egyaránt a szánalmas kategóriába sorolható.
Eva Högl az idén is elkészítette jelentését, amely tartalmilag nem sokban különbözik a tavalyitól. Hogy a helyzet még súlyosabb legyen, a minap kirobbant lehallgatási botrány kapcsán a kommunikációs biztonsági rendszerek kérdése is előtérbe került. Nos, mint kiderült, azok gyakorlatilag nem léteznek.