Összeomlott Biden mesterterve

Napra pontosan két éve, 2022. augusztus 16-án lépett életbe az Egyesült Államokban az inflációcsökkentő törvény (IRA), benne egy óriási, majdnem 400 milliárd dollárt tartalmazó támogatási csomaggal. Ez az összeg azt szolgálta, hogy ösztönzők és adójóváírások formájában elsősorban a chipipar fellendítését és a zöldátállást elősegítő támogatást nyújtson mind a vevőknek, mind a gyártóknak. Más szóval egy ízig-vérig protekcionista, a hazait támogató, a külföldit kizáró törvényről van szó, ami egyfelől – Biden elgondolása szerint – beindítaná az új amerikai energia- és klímapolitikához alkalmazkodni tudó ipari szegmenseket, másfelől távol tartaná a kínai beruházásokat ugyanezen területről. A törvény szigorú megkötéseket tartalmaz például arról, hogy egy Egyesült Államokban gyártott elektromos autóban hány százaléknyi anyag, alkatrész, összetevő lehet külföldi, és mennyinek kell kötelezően amerikainak lenni. Amennyiben a gyártó ennek nem tud eleget tenni, nem jogosult a támogatásra.  

Miközben az Európai Unió azon rettegett, hogy a támogatási törvény EU-s vállalatok százait fogja a tengerentúlra csábítani, áttelepítve székhelyüket és gyártásukat amerikai földre, Kína pedig a szokásos módon piszkos játékkal vádolta meg Washingtont, az amerikaiak kezdeti lelkesedése igen gyorsan alább hagyott. A Financial Times tényfeltáró cikkében arra mutat rá, hogy  

A lap a 100 millió dollárt meghaladó projektek közül 114-et vizsgált meg. Ez elég nagy minta ahhoz, hogy konkrét következtetéseket lehessen levonni az eredményekből. Azok pedig elég lesújtók voltak: a projektek összértéke eredetileg 228 milliárd dollár lett volna, ám a vállalatok jókora hányada elcsúsztatta a beruházásait: volt, amelyik csupán hónapokra, volt, amelyik évekre, de olyan is, amelyik egyszerűen határozatlan időre felfüggesztette azokat.  

Az érintett cégek szerint a romló piaci feltételek, a lassuló kereslet és az elnökválasztás körüli bizonytalanság játszott közre leginkább a döntéseikben. Keserű hír ez Joe Biden számára, aki élete egyik mesterművének tartotta az IRA bevezetését, azt remélve, hogy az ipari átalakítás egyrészt visszatelepíti a gyártást amerikai földre, másrészt annyi munkahelyet teremt, amely segít az infláció kivégzésében.  

Bár a Fehér Ház mindent megtesz annak érdekében, hogy a törvény eddigi eredményeit sikertörténetként tálalja, az elhalasztott projektek kiugróan magas számát is elismeri, és azt ígéri, a jövőben kiiktatja azokat a gátló tényezőket, amelyek e jelenséget okozzák. Kérdés, mennyit tud ebből megvalósítani, amennyiben Donald Trump lesz az elnök, miután annak némileg más elképzelései vannak az IRA céljairól és megvalósíthatóságáról, mint a Biden-kormánynak. Hogy csak a legalapvetőbbet említsük: eltérő álláspontot képvisel a klímaváltozással, ezáltal a zöldátállással kapcsolatban.  

Sok minden összejött, hogy ne sikerüljön 

Két évvel ezelőtt még minden tisztának látszott a program kivitelezhetőségével kapcsolatban. A vállalatok úgy ugrottak rá a törvény kínálta ösztönzőkre, hogy az már az első pillanatban sikertörténetnek tűnt. Külföldi cégek tucatjai költöztek az Államokba, a helyiek pedig egymás után jelentették be a különböző nagy ívű projekteket, amelyeket a támogatások segítségével akartak kivitelezni. Az első évben több mint 220 milliárd dollárnyi zöldenergiai és chipgyártási nagyberuházást jelentettek be, a lendület azonban hamar alábbhagyott. 

A világban folyó gazdasági folyamatok alól az Egyesült Államok sem tudta kivonni magát: senki nem látta előre a kínai gyártási kapacitás elburjánzásának árháborús következményeit, ahogyan azt sem, hogy (ezzel összefüggésben, de nem kiváltó okaként) az elektromos járművek piaca lassulni kezd. A chipek esetében Biden ráadásul hibát követett el a Kínát fojtogató újabb és újabb exporttilalmakkal:  

A Financial Times kimutatása szerint a legnagyobb felfüggesztett projektek közül is kiemelkedik az Enel vállalat 1 milliárd dolláros napelemgyárának lefújása Oklahomában, az LG Energy 2,3 milliárdos akkumulátorprojektjének meghiúsulása Arizonában, valamint az Albemarle 1,3 milliárd dolláros lítiumfinomítójának holtpontra jutása Dél-Karolinában. 

A fő problémát a Biden-kormány által támasztott feltételek jelentették. Az elektromos járműgyártók esetében előírt „Kína-mentesítés”, vagyis az, hogy kizárólag meghatározott százalékig tartalmazhat külföldi alapanyagot vagy alkatrészt a jármű, alaposan befűtött a támogatásokra szomjazóknak. A gyártók zöme egyszerűen nem tud ennyire gyorsan diverzifikálni és új ellátási láncokat kiépíteni, pláne úgy, hogy az elektromosautó-ipar nyersanyagainak és finomítóinak globálisan túlnyomó részét Kína tartja a kezében.  

Erre a problémára jött rá a szakképzett munkaerő hiánya, illetve annak igen magas bérköltsége. Tajvan több ízben igyekezett beindítani félvezetőgyárait az Egyesült Államokban, de zsinórban módosította az átadási határidőket: legutóbb éppen két évvel csúsztatta el egy 40 milliárd dolláros üzem megnyitását. Indoklása szerint annyira gyenge a munkaerő az Egyesült Államokban, hogy az veszélyezteti a termelés megindítását. És ezzel a döntésével messze nem volt egyedül.  

Tiszta Amerika, még tisztább Kína 

Ami a zöldenergiás átállást illeti: Biden makacsul ragaszkodik a Kína ellen indított kereskedelmi háborúhoz, amelynek frontvonalait az elektromos járművek és a chipgyártás jelenti. Diverzifikációt emleget, de figyelmen kívül hagyja, hogy az ázsiai nagyhatalom világelső a tiszta energia előállításban, illetve az ahhoz szükséges technológiák gyártásában. Konkrétabban: Peking a globális napelem- és elektromos akkumulátorgyártás piacának a háromnegyedét uralja, a félvezetőgyártásban pedig robbanásszerűen fejlődik.  

A felpörgetett kínai gyártás globális árháborúhoz vezetett a tiszta energiás területen: napelemek tekintetében annyira nehéz mellette labdába rúgni, hogy még a Biden-féle támogatási rendszer segítségével sem lehet versenyezni vele. Emiatt számos napelemgyártó (Maxeon, Heliene, Meyer Burger) fújta le a beruházásait az Egyesült Államokban. 

A helyzet drasztikusabb a már említett elektromos járművek területén. Nemcsak a globálisan taroló kínai autók okozzák a problémát (Biden 100 százalékos extravámot vetett ki a tengerentúli behozatalra, rákényszerítve az amerikaiakat a hazai vásárlására, ám azok egyelőre messze nem hozzák azt az eredményt, ami alapján a polgárok tömegei váltanának elektromosra), hanem a hazai kereslet belassulása is. A hazai gyártók újra a hibrideket és a belső égésűeket helyezik előtérbe (azokra nem jár támogatás az IRA-ből), a külföldi gyártók pedig visszafogják a befektetési projektjeiket.  

Így tett például a koreai Samkee alkatrészgyártó, amely (jelenlegi bejelentése értelmében) évekkel tolta el tervezett gyárának megnyitását Alabamában, vagy a Lear Corporation, amely 2022 végén még ambiciózus bővítési tervekkel állt elő szintén az alkatrészgyártás területén, ám a külső körülmények hatására inkább nem él a támogatási összegekkel, és lefújta a terjeszkedését.  

És ott van még a politika 

Igazság szerint az IRA annyira gyorsan jelent meg az amerikai gazdaságban, hogy csak hónapok múltával derültek ki joghézagai és szabályozásának fehér foltjai. Minden területén akadnak olyan homályos részek, amelyek több elindított projektet is leállásra kényszerítettek: a vállalatok nem tudták értelmezni a jogszabályokat, a jogalkotók pedig nem tudtak egyértelmű választ adni kérdéseikre.  

A zöldhidrogénhez szükséges elektrolizáló berendezéseket gyártó Nel Hydrogen 400 millió dolláros beruházást állított le az adójóváírási szabályok bizonytalansága miatt. Az Anovion egy 800 millió dolláros akkugyártó üzem építését fújta le, mert nem érezte egyértelműnek az IRA szabályozását. 

Legnagyobb rizikóként pedig ott van maga az elnökválasztás. Miután Biden saját fizikai és mentális alkalmatlansága miatt elbukta az esélyt az újrázásra, a legtöbb vállalat tényként vagy nagyon valószínű lehetőségként könyveli el Donald Trump megválasztását. Furcsa kettősség vette kezdetét: míg az IRA-támogatások zöme a republikánusok által vezetett államokba vagy területekre áramlott, a párt nem adta meg a kongresszusi jóváhagyást a törvényre. Trump több alkalommal is tett hirtelen kijelentéseket az IRA túlzott és erőltetett zöldátállási üzenetével kapcsolatban. A forrásokat a volt elnök egészen másképpen és más területekre csoportosítaná – ez pedig az inflációcsökkentő törvény módosítását vagy akár megszüntetését is jelentheti. Érthető, hogy ilyen körülmények között a vállalatok nem szívesen terveznek hosszú távra, és inkább bele sem kezdenek a fejlesztésekbe a helyzet tisztázódásáig.  

*** 

Fotó: MTI/EPA/AP pool/Evan Vucci 

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.