Ukrán–magyar barátságtalan: egykapus energiaháború 

Az a jelenleg még izzasztó, hamarosan cudar fagyossá váló helyzet, hogy az oroszok az ukrán energiakapacitás több mint 65 százalékát megsemmisítették. Most még a pokoli forróság okoz gondot, de közeleg a tél, a megoldást pedig ezúttal a brüsszeli halljakendek sem tudják tálcán szolgáltatni – hogy miért, arra mindjárt kitérünk. A megmaradt hálózat túlterhelésének elkerülése érdekében Ukrajnában már a félnapos áramszünetek sem ritkák, a szolgáltatók gyakorlatilag lekapcsolnak mindent, hogy az ott is tomboló kánikulában az úri huncutságok, mint a légkondik és ventilátorok ne okozzanak még nagyobb gondot az amúgy is tragikus áramellátás szempontjából.  

A felforrósodott helyzetben az ukránok egy dolgot tehetnek: megnövelik a villamosenergia-importot nyugat felől. A káoszt Lengyelország, Szlovákia, Moldova, Románia – és elsősorban Magyarország igyekszik enyhíteni a szomszédoknál.  

a maradékon a többiek osztoznak. Ez ugyan még mindig kevés az áramszünetek elkerüléséhez, de ahhoz talán éppen elég, hogy Zelenszkij Kijevben hűs, fényárban úszó irodájában két fotózás között írjon alá olyan rendeleteket, amelyek értelmében az orosz Lukoil termékét a továbbiakban nem fogják a Barátság vezetéken Magyarország felé továbbítani, vagyis éppen ki akarja nyírni a magyar olajimport harmadát.  

Magyarázhat Magyarország, dühönghet Szijjártó Péter, hivatkozhat bárki arra, hogy a szankciók semmilyen formában nem vonatkoznak az orosz olaj vezetékes szállítására, Brüsszel szokás szerint félrenéz, az EU-ba annyira vágyó Zelenszkij pedig behűti a pezsgőspoharat, ez igen, végre bosszút állhat Magyarországon. Mert valójában erről van szó, ahogyan azt az ukrán parlament energetikai bizottságának egyik tagja nyíltan el is ismerte: az egész egy piti bosszú azért, mert Magyarország nem szállít fegyvert és nem támogatja a brüsszeli álompolitikai elképzeléseket Ukrajna EU-csatlakozásáról. „Most saját kezünkbe vettük az ügyet. Mivel a diplomáciai párbeszéd nem vezetett eredményre, más megoldást kellett találnunk” – dühöngött.  

Milyen nagylelkűek. Tulajdonképpen fel is robbanthatták volna a vezetéket. Igény és terv már volt rá.  
 

Hidegzuhany Ukrajnában 

Miközben Kijev éppen azon ügyködik, hogy kinyírja egy EU-s tagállam energiabiztonságát, Ukrajna maga az energiakatasztrófa szélén áll. Az összkapacitás majdnem 70 százaléka semmisült meg eddig az oroszok rakéta- és dróntámadásai miatt, a helyzet annyira kritikus, hogy a nem ritkán 10-12 órás áramszüneteket már konkrét forgatókönyvek alapján intézik. Súlyosbítja a dolgot az országot sem kímélő kánikula, amely természetesen alapból iszonyúan megterheli a lakossági fogyasztó hálózatot.  

Az ukrán hatóságok szerint az idén az eddig nyolc hullámban érkező orosz támadások miatt 9 GW erőművi kapacitás, a hőtermelés 80 százaléka, a vízszolgáltatás egyharmada vált semmivé. A helyzetet súlyosbítják az erőművek, elsősorban az atomerőművek tervezett javításai, pedig azok az egyetlenek, amelyeket az oroszok értelemszerűen nem támadnak, vagyis az energiaellátási rendszer alapjait képezik. Önmagukban azonban nem sokat érnek. Az atomerőművek kapacitása állandó, az energiarendszer stabilitását a hőerőművek és a vízerőművek garantálják: amikor reggel és este sok millió ukrán egyszerre kezd neki az áramorgiának, ezen létesítmények kapacitásnövelése garantálja, hogy a fogyasztási csúcsidőszak ne okozzon összeomlást. Ezeket a jelen pillanatban már lehetetlen biztosítani, a megmaradt erőművi kapacitás nem bírja el a terhelést.  

A hiány pedig egyre nagyobb, akkora, amit már az Európából érkező importtal sem lehet fedezni. Az EU-ból érkező mennyiség többször lecsúszott az óránkénti 1100 MW-os határra. Pedig mással most nem tudnak szolgálni. Berendezéseket, erőművi alkatrészeket Brüsszel nem tud szállítani – az európai és az ukrán rendszer között szakadéknyi technológiai különbségek vannak. Amikor tehát Ursula von der Leyen arról beszélt, hogy Ukrajna energetikai jövője a napelemekben és a szélben van, azt azért tette, mert nincs is más terv: az EU nem tud a volt szovjet technológiában segíteni. 

Dmitrij Kuleba ukrán külügyminiszter szokásos hiteltelen optimizmusával öt lépést említett az energiaszolgáltatás biztosítása érdekében: a légvédelem erősítését, az energetikai teljesítmények gyors javítását, a decentralizált energiarendszer kialakítását, a forrásbevonást, valamint az EU-ból származó import növelését. Nos, ebből az ötből az orosz támadási hullám egyedül az utolsót hagyta meg reális lehetőségként. És itt jött be a képbe az a Magyarország, amelynek olajellátását most olyan bőszen akarja kivégezni Kijev, mintha legalábbis Budapest lenne Moszkva.  

Szívesen! 

A villamos energia biztosításáért felelős állami vállalat, az Ukrenergo júniusban nagyjából napi 30-35 ezer MWh áramot importált a szomszédos öt országból, a csúcs 35600 volt. Az orosz támadások miatt egyetlen hónap alatt megduplázódott a külföldről vásárolt energia mennyisége, 850 ezer MWh fölé lendítve a mutatókat, ami több volt, mint a teljes 2023-as import.  

Most jön a lényeg: júniusban 

Ezzel messze Magyarország küldi a legtöbb elektromos energiát Ukrajnának abban az időszakban, amikor a romokban heverő infrastruktúrájú országnak a legnagyobb szüksége volt és van rá.  

Fagyáspont 

Hogy az ukrán vezetés Magyarország ellen kezdte el használni fegyverként az energiát, már csak azért is megdöbbentő, mert a mostani izzasztó helyzet és a két ország fagyos kapcsolata után hamarosan beköszönt az igazi hideg is, amely sokkal durvább szituációba sodorja az ukrán lakosságot a mostaninál.  

Jelen pillanatban nincs olyan forgatókönyv, amit kielégítőnek lehet nevezni Ukrajna téli energiaellátása kapcsán. Az erőművek 8-9 blokkja nagyjából 3 GW-os teljesítményének stabil működése esetén (és hosszabb fagyos időszak nélkül) is be kell iktatni áramszüneteket az ország területén, számítások szerint akár napi 8-10 órára is. A rosszabb verzió 2 GW-os teljesítménnyel és hat-hét blokk működésével számol, ebben az esetben (pláne, ha beáll az igazi ukrán hideg) az egész energiarendszer összeomolhat. Hőerőművek hiányában a fűtést gyakorlatilag az elektromosságra kell rábízni (ki hogy oldja meg homemade alapon), ami az elektromos áram iránti őrült hajszába fog torkollni. A 22-es csapdájához méltóan minél több áramra lesz szükség, annál kevésbé fogják tudni biztosítani azt, vagyis az áramszünetek sűrűsödni fognak és hosszabbak lesznek.  

Ukrajnának tehát nagyobb szüksége van Magyarország segítségére, mint valaha. Az energia legalább annyira fontos neki, mint a fegyverzet. A szó, amit most annyira rossz helyen keresnek, hogy helyette a Barátság vezeték csapjait találták meg, a köszönöm.  

*** 

Fotó: Áramszünet Kijevben (MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.