Ha a világpiaci ár megvadul, azt Magyarországon is mindenki érezni fogja.
Éppen holnap, október 11-én esedékes egy üzemanyag-árcsökkentés a hazai kutakon, bruttó 20 forint/liter értékben a benzinnél és a gázolajnál is. Ez a mérséklődés azonban várhatóan nem lesz hosszú távú: az Izrael elleni támadás után a világpiaci ár máris megugrott. A szokásos biztonsági ijedtségről van szó, vagy újra megtörténhet az 50 évvel ezelőtti lehetetlen, amikor szintén Izrael megtámadása után kirobbant az első olajválság?
A hétvégi Hamász-támadás után október 9-ére, hétfőre meglódultak az olajárak. A nyugati brent olaj ellenértéke átlépte a hordónkénti 89 dolláros határt, majd 87 felett állapodott meg, míg az amerikai WTI 5 százalékot emelkedve, 86 dollár fölé kúszott. Bár ez a növekedés nem tűnik nagynak (a brent majdnem 100 dolláron állt szeptemberben, majd esett vissza 11 százalékkal), a hirtelen ugrás és az izraeli háború kitörése felélesztette a félelmeket egy újabb, az 1973-ashoz hasonló olajválság kitörésétől.
A jom kippuri háború pontosan a mostani palesztin támadás előtt 50 évvel, 1973. október 6-án kezdődött. Az arab államok vezette OPEC hat országa az Izraelt megtámadó Egyiptom és Szíria melletti szolidaritásból bejelentette az olajkitermelés csökkentését, ezzel egy időben embargót hirdetett az Izraelt támogató hatalmak ellen. Az olajfegyver politikailag nem, de gazdaságilag nagyon is megmutatta az olajfüggő államok kiszolgáltatottságát.
Október 16-án 70 százalékkal emelkedett a szaúdi olaj ára, decemberben ezt már 130 százalékra emelték.
A kétségbeesett Nyugat egyszerre próbálta kivédeni a horrorisztikus árnövekedést és a kínálat szűkülését – eredménytelenül. Nyugat-Európa több országában és az Egyesült Államokban is szigorú korlátozásokat vezettek be, ám ennél sokkal rosszabbul jártak azok a fejlődő országok, amelyek nem tudták megoldani a saját gazdaságukban a drágulás okozta anomáliákat. Magyarország ekkor halmozta fel brutális adósságát, miután csak a hitelfelvételben látta a megoldást.
Izrael nem játszik nagy szerepet a globális olajkereskedelemben, Irán azonban annál inkább: az ukrajnai háború miatti olajszankciók az országot kiemelt szerephez juttatták a piacokon. Ha azonban bebizonyosodik a gyanú (amelyet eddig váltig tagad), és valóban részese volt a Hamász-támadásnak, az nemcsak háborúba sodorja Izraellel, de automatikusan megerősíti az USA szankcióit, pedig azokkal kapcsolatban Washington mostanában jóindulatúan félrenézett.
Teherán kezében az egyik legnagyobb ütőkártya ráadásul mindig is a Hormuzi-szoros blokkolásának lehetősége volt: amennyiben blokád alá vonja a Perzsa-öböl útvonalát, az felér egy gazdasági tömegpusztító fegyverrel.
Itt megy át ugyanis a globális olajkereskedelem 30 százaléka. Iránnak ugyanakkor ebben az esetben nemcsak az USA, de az olajtermelő és -kereskedő arab országok haragjával is számolnia kellene, nem beszélve Kínáról, amely szintén innen szerzi az olajának tekintélyes részét.
A szakértők és elemzők azonban még az eszkaláció lehetőségét figyelembe véve sem aggódják túl az olajkereskedelem globális helyzetét. Miért?
Az ötven évvel ezelőtti olajválság kitörésének a körülményei mindössze annyiban hasonlítanak a mostani eseményekhez, hogy az is Izrael megtámadásával kezdődött. Nem valószínű, hogy a világgazdaság egy újabb olajembargó elé nézne: az arab országok nem vesznek részt a konfliktusban, az akkori főszereplők, Egyiptom, Jordánia, Szíria, Szaúd-Arábia elemezve szemlélik az eseményeket, nem pedig alakítják azokat.
Az OPEC részéről az Egyesült Arab Emírségek energiaügyi minisztere máris kijelentette: a szervezet nem foglalkozik politikával, tevékenységét a kereslet-kínálat határozza meg, nem pedig az, hogy egyes országok mit tesznek.
Bár a háború még csak néhány napja tart, néhány következtetés nem igényel túl nagy merészséget. Bár a globális fogyasztás csúcson van, mégsem valószínű, hogy a kapacitások annyira beszűkülnének, ami a teljes ellátást veszélyeztetné.
(Ironikus, de ha mégis jönne egy arab olajcsökkentés vagy -embargó, ott lenne tartaléknak az orosz olaj, amelyre hirtelen mindenki másképp tekintene, feledve a szankciókat és az ársapkákat.) Az árelszabadulás Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emírségeknek sem érdeke: a piaci káosz helyett a kiegyensúlyozott kereskedelem sokkal jövedelmezőbb, ezt pedig akár a tartalékaik révén is tudják biztosítani. Az OPEC egyértelmű szándéka, hogy egészséges szinten emeljen árat (maximum 10-15 százalékkal, hordónként 100 dollár fölé), ahhoz azonban semmi érdeke nem fűződik, hogy meglépjen egy olajválsághoz vezető 100 százalékos árnövelést.
Ugyanakkor Moszkva csak jól járhat egy közel-keleti válsággal. Már maga az aggodalom a kőolajpiac megremegésétől felértékeli a háborúban álló ország olajtartalékát és elképesztő kapacitását. Egy eszkalációs forgatókönyvben az ársapkás orosz kőolaj ismét teret hódítana a globális piacon – ez viszont nagy valószínűséggel maga után vonná az egyébként is működésképtelen ársapka eltörlését.
Ezt is ajánljuk a témában
Az árnyékflotta elvégzi a piszkos munkát, Moszkva olajexport-bevételei alig csökkennek, egy környezeti katasztrófa azonban gyakorlatilag borítékolható. Így viszont az olajár sapka teljesen értelmetlenné és veszélyessé vált.
A mostani események tükrében abszurd, de igaz: Washington éppen azért nézett eddig félre az iráni olajexport szankcionálásáról, mert Oroszországot akarta megszorongatni. Az enyhülés eredményeképpen az iráni olajkitermelés napi 700 ezer hordóval növekedett, ha azonban Izrael bizonyítani tudja, hogy Teherán ott állt a Hamász-támadás mögött, a szankciók súlyosabbak lesznek az USA részéről, mint valaha: ez viszont valóban olajárugrást von majd maga után, 100 dollár feletti hordónkénti ellenértékkel kalkulálva.
Abban nagyjából minden elemző és hitelintézet egyetért, hogy az ötven évvel ezelőtti válság nem ismétlődik meg a közel-keleti konfliktus kirobbanásával. Eltérő vélemények inkább abban vannak, hogy mekkora kockázattal járhat egy esetleges Izrael–Irán háború, vagy mi lehet a perzsa állam válasza egy szankciós hullámra.
A jelenlegi szituáció azonban még nem ad okot nagy aggodalomra: a világpiaci ár kisebb ugrását természetesen mindenki érezni fogja, de nem elviselhetetlen mértékben. A helyzet jelenleg nem jó, de nem is tragikus.
Fotó: MTI/AP/Fatima Sbair
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Trump kíméletlen nyomásgyakorlása szűkülő kényszerpályára szorítja a túlélésért küzdő rezsimeket. Vajon a globális eszkaláció maga a stratégia?
Scott Bessent szerint a korábbi könnyítést szegényebb országok kérték, de Washington nem hosszabbít.
Von der Leyenék elvi alapon utasítják el a halál büntetést – szerencsére a döntés nem az ő kezükben van.
A globális energiaválság hosszabb távon is átalakíthatja a világgazdaság működését.
A magyar kormány előre figyelmeztetett: az orosz energiára kivetett szankciókkal lábon lövi magát az EU.
Ukrajna folyamatos dróntámadásai miatt drasztikus lépésre szánta el magát Moszkva.
A Budapest–Belgrád beruházást teljes mértékben át fogjuk vizsgálni.
Kapcsolódó cikkek a Háború Izraelben aktában.
A Hezbollah libanoni síita szervezet csak a mostani hétvégén 200 lövedéket lőtt ki Izraelre.
A kivonást gyorsan és összehangoltan hajtották végre a szövetséges erők.
Százezer tartalékost mozgósított a zsidó állam.
