Putyin szerint mindenki téved: nem volt itt semmiféle interkontinentális ballisztikus rakéta
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
Az árnyékflotta elvégzi a piszkos munkát, Moszkva olajexport-bevételei alig csökkennek, egy környezeti katasztrófa azonban gyakorlatilag borítékolható. Így viszont az olajár sapka teljesen értelmetlenné és veszélyessé vált.
Julien Lee, a Bloomberg energia-szakértője meglepő írást közölt a napokban Ideje eltörölni az orosz olajársapkát címmel. A szerző bevallottan maga sem örül az ötletének, de ezt tartja az egyetlen logikus és felelősségteljes megoldásnak.
Lee arra az egyszerű tényre mutat rá, amellyel mostanában nagyjából mindenki tisztában van – beleértve azokat is, akik annak idején kiszabták a 60 dolláros hordónkénti árat az orosz kőolaj importjára, illetve a 100 dolláros felső értéket a finomított áruk esetében: az ársapka működésképtelen.
A G7 ötlete finoman szólva sem vált be. A Nyugat ugyanis csupán a saját vállalatait vágta el részben az orosz kőolaj-kereskedelemtől, a globális keleten, elsősorban Indiában és Kínában prosperáló, nem teljesen tiszta hátterű biztosítótársaságok és szállítmányozók azonban boldogan kötöttek üzletet. Magyarán: Oroszország csupán az olajkereskedelmének az irányát változtatta meg, az export volumene viszont nemhogy csökkent volna, hanem nőni kezdett.
Az árplafon hírére azonnal egy kisebb hajókból és félig már kiszuperált tankerekből álló árnyékflotta szerveződött, amelynek a létszáma óvatos becslések szerint hatszáz is lehet.
Ezek naponta több millió hordó orosz nyersolajat és finomított származékot szállítanak a tengereken úgy, hogy a hatalmas mennyiségből a nyugati vállalatok semmit nem profitálnak a politikusaik által kirótt tiltás miatt.
A kereskedelembe tevékenyen beszálltak a mosodaországok is (India, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, Szingapúr, Kína), amelyektől az ársapkát bevezető államok ugyanúgy megvették és megveszik a finomított orosz olajtermékeket, mint előtte Moszkvától.
Valójában tehát az egyik legkeményebb szankciónak szánt határozatnak a gyakorlatban semmi értelme: egyáltalán nem működik, a kijátszásához pedig a mosodaországok miatt még konfrontációra sincs szükség. A világ ugyanolyan békésen zabálja az orosz olajat, mint a háború előtt, csak most udvariasan bemenekül az ársapka szó mögé, és inkább nem beszél róla.
Van azonban egy óriási különbség a békeidős és a mostani kereskedelem között, és a Bloomberg véleménycikke szerint ez előbb-utóbb tragikus eseményeket fog okozni.
Mint arra a szerző rámutat: Oroszország urali olaja az ársapka utáni első nyolc hónapban alatta maradt a megmaradt értéknek, a világpiaci ár emelkedése miatt azonban a fő exportnak számító Ural értéke is meredeken ível felfelé.
Régen életbe kellett volna lépnie az ársapka-mechanizmusnak, ez azonban az árnyékflotta miatt cseppet sem érdekli a hirtelen haszon űzte kereskedőket: az elöregedett hajók flottája egyre csak terebélyesedik, cseppet sem foglalkozva a biztosításokkal, vagy azzal, hogy az ilyen hajókat be sem engedik egy szabályokat tiszteletben tartó kikötőbe. Az átrakodást egy másik tankerre és az eredeti Ural olaj „lögybölését”, vagyis bekeverését másfajta olajjal (ezzel megváltoztatva a származási összetételét) a nyílt óceánon, nemzetközi vizeken intézik.
Az ársapka tehát látványosan nem működik, az árnyékflottában működő hajók azonban egyre jobban aggasztják az ENSZ tisztviselőit.
A nyílt vízi átszivattyúzás a rozsdás járművekből (miközben a hajók gondosan kikapcsolják a helyzetjelzőiket) hihetetlen kockázatot rejt magában, de már az, hogy hajózásra gyakorlatilag alkalmatlan tankerek állnak forgalomba a világ egyik legnagyobb olajexportőrének szolgálatában, újragondolásra kellene ösztönöznie az ársapka bevezetését szorgalmazó országokat.
Julien Lee azzal érvel, hogy az orosz olajkereskedelem bevételei egyáltalán nem változnak és nem is fognak változni az ársapka miatt. A Kreml pénzénél van, a kiskapuk segítenek biztosítani a kassza folyamatos feltöltését, ezért vissza kellene térni a háború előtti gyakorlathoz, és elengedni az ársapka ötletét.
Ez lenne ugyanis az egyetlen járható útja annak, hogy a régi, biztosítás nélküli és szétesőben lévő árnyékflottás tankerek ne okozzanak törvényszerűen olyan környezeti katasztrófát, amely beláthatatlan következményekkel járna.
Az ársapka eltörlése nem változtatna a piacon lévő orosz nyersolaj mennyiségén, az most is ugyanannyi, mint a háború előtt, és utána is annyi lenne – írja a Bloomberg, ezzel mutatva rá a szankció kivezetésének szükségességére, hozzátéve a legfontosabbat:
ha a nyugati szállítmányozóknak megengedik, hogy orosz rakományokat szállítsanak és biztosítást köthessenek rá, a kereskedelmet újra a megfelelően biztosított, jól karbantartott és szigorúan ellenőrzött hajókon bonyolítanák.
Amennyiben így folytatják tovább, az árnyékflotta addig folytatja a tevékenységét, ameddig a biztos katasztrófába nem fut egy (vagy több) hajója. Márpedig egy ekkora szennyezésre senki nincs felkészülve. Jobb lenne tehát visszatérni a megszokott kereskedelemhez az orosz olajra kivetett ársapka megszüntetésével – írja a szerző –, hogy a világ el tudja kerülni az elkerülhetetlent.
Ha már haszna nincs az ársapkának, legalább ne okozzon pluszban jóvátehetetlen katasztrófát.
Fotó: 123RF
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.