Ebben az esetben a szerződés felbontása legalább 10 milliárd euróba kerülne a német adófizetőknek – ez pedig jóval magasabb összeg, mint amennyibe az egész vállalat államosítása került.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a SEFE-t arra egy külön szerződés kötelezi, hogy ellássa földgázszállítmányokkal az indiai, szintén állami kézben lévő GAIL vállalatot. Ezt éppen az orosz LNG-vel oldotta meg, amennyiben viszont szerződést bont, más forrásból kell megoldania ez irányú kötelezettségét, tehát a 10 milliárdos bukáson túl kezdheti elölről az LNG-felvásárlást alternatív forrásokból.
A helyzet valóban rendkívül kínos a német kormány számára. Az a határozottság, amely az Oroszországgal szembeni szankciók betartását és kibővítését követeli, némileg komolytalanná válik, amikor a saját anyagi érdek látványosan felülírja azt. Pedig ha a német kormány egy kicsit halkabban követelne, most senki nem szólna egy szót sem. Az orosz LNG-vel kereskedni nem bűn, a helyzet kínosságát nem is az okozza, inkább a komikus tény, hogy a kormány dörgedelmes hangját éppen a saját plafonja veri vissza.