Lengyelország most Bidennek esett neki az ukrán gabona miatt

Folyamatos botrányok kísérik most már az ukrán gabonaexportot. Az oroszok kilépése a fekete-tengeri kereskedelmi megállapodásból ismét megoldhatatlannak tűnő dilemma elé állította Kijevet: hogyan képes kivinni az országból a gabonát, ha vízi úton nem tudja? 

A legkézenfekvőbb megoldás még mindig a vasúti és közúti szállítás lenne, ebből azonban az elmúlt időszakban elég komoly konfliktusai támadtak öt EU-s tagállam szomszédjával, Lengyelországgal, Magyarországgal, Szlovákiával, Romániával és Bulgáriával. A problémát az okozta, hogy míg Ukrajna folyamatosan arra hivatkozott az export szükségességét illetően, hogy az éhező országokba eljusson a gabonája, kiderült, hogy ilyesmiről szó sem volt a háború utáni kereskedelemben: a gabona zöme Európában maradt, miután a kereskedők rögtön az első országokban felvásárolták az olcsó és gyakran silány minőségű ukrán terményeket, majd nyomott áron EU-n belül adták el azt, lehetetlenné téve az egyébként minden uniós szabványnak megfelelő tagállami piac normális működését. 

A tagállamok végül megunták a folyamatos perlekedést Kijevvel, illetve az azt mindenben támogató brüsszeli bürokratákkal, és importtilalmat rendeltek el az ukrán gabonára a saját területükön. Ez azt jelenti, hogy lezárt vasúti szerelvényekben a gabona továbbmehet EU-s területre, elsősorban a kikötővárosokba, de Lengyelországban és Magyarországon például szigorúan tilos kereskedni vele. 

A tilalom szeptember 15-ig szól első körben, ám az öt tagállam minimum az év végéig meg akarja hosszabbítani azt. Különösen fontos ez Lengyelországban, ahol heteken belül országos választásokat tartanak, márpedig a jelenlegi kormánypárt fő szavazóbázisa, a vidéki gazdaréteg finoman szólva sincs megelégedve a kabinet teljesítményével az ukrán szállítmányok ügyében.

Mindenki mutogat mindenkire

Az ukrán export haldoklása és az öt tagállam tilalomhosszabbítási kísérlete felbőszítette az ukrán elnököt, akinek alapvetően immár nem is Magyarországgal, hanem Lengyelországgal akad a legnagyobb problémája. Zelenszkij elfogadhatatlannak nevezte a tilalom meghosszabbítását, és arra próbált utalni, hogy Ukrajna az Európai Bizottsággal kötött egyezséget, nem pedig külön országokkal, így a szárazföldi export blokkolása teljességgel ellentétes az európai szellemiséggel. 

Lengyelországot és Magyarországot ez nem igazán hatotta meg. A lengyel kormány érthetően közölte: ha a tilalom meghosszabbítására nem kerül sor, Lengyelország egyoldalúan teszi azt meg. 

Van azonban egy bökkenő: a vasúti szállítás kapacitása messze nem elég arra, hogy a szállítás mennyisége akár csak megközelítse a háború előttit. Ha nem lennének hátráltató tényezők, havi 5 millió tonna kivitele lenne lehetséges, jelenleg az 1,5-tel is már a teljesítőképesség határán járnak a tehervonatok esetében. A szállítás lassúságát egyrészt a vasútihely-hiány, másrészt a legendás orosz (és szovjet utódállami) vasúti nyomtávolság okozza. Az egyébként is lassú műveletet tovább hátráltatja, hogy az ukrán–lengyel határon nincsenek erre a célra tárolók, így az átrakodás nehézkes és rendkívül sok időt vesz igénybe. 

A megoldást Joe Biden vázolta fel még tavaly nyáron. Az amerikai elnök nagylelkű ígéretet tett arra, hogy az USA silókat épít az ukrán–lengyel határon, a megfelelő rakománymozgató berendezésekkel együtt, ezzel gyorsítva az átrakodási folyamatot. 

Az ötletnek mindenki örült, és várta a beígért silókat, azok helyén azonban egy év alatt még egy kapavágás sem történt. A lengyelek végül nem bírták tovább, és beszóltak a Fehér Háznak. 

Mi újság a silóval, elnök úr?

A minap Jadwiga Emilewicz lengyel parlamenti kormánypárti képviselő, nem mellesleg az Ukrajnával való fejlesztési együttműködésért felelős államtitkár a Financial Timesnak panaszolta el a jelenlegi helyzet tarthatatlanságáról alkotott hivatalos véleményt. 

Mint mondta, Biden csak ígérgetett a közös határon épített silók kapcsán, a valóságban azonban semmi nem történt, az USA meg sem kezdte a sajtóban még olyan jól hangzó beruházást. Emilewicz azt is elmondta: 

A képviselő szerint Varsó minden rendelkezésre álló eszközzel meg fogja védeni a lengyel gazdák jogait és megélhetését, éppen ezért szóba sem jöhet, hogy ismét az amúgy is helyszűkében szenvedő lengyel silókban kezdjék el tárolni az ukrán gabonát, hogy aztán onnan az EU-s piacot borítsák be vele. 

Emilewicz Brüsszelnek is odaszúrt egyet, amikor felhívta a figyelmet: az ukrán gabonaválság éppen elég intő jel ahhoz, hogy az EU nagyon gyorsan újragondolja az agrártámogatási rendszerét, mielőtt egy olyan óriási mezőgazdasági területű országot, mint Ukrajna, a sorai közé enged. 

Fotó: Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök

MTI/EPA/PAP/Pawel Supernak

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.