A szállítás lassúságát egyrészt a vasúti helyhiány, másrészt a legendás orosz vasúti nyomtávolság okozza.
Oroszországban (és az egész egykori Szovjetunió területén, így Ukrajnában is) ugyanis szélesebbek a vasúti sínek, mint az EU területén, így az a furcsa helyzet áll elő minden egyes szállítmánynál, hogy a határon meg kell állnia szerelvénynek, majd át kell pakolni a nem csekély mennyiségű búzát egy EU-s szabványnak megfelelő vonatra, amely aztán elindul a lengyel kikötők felé, hogy végre hajóra rakhassák a rakományt. Az egyébként is lassú műveletet még jobban hátráltatja, hogy az ukrán-lengyel határon nincsenek erre a célra tárolók, így az átrakodás nehézkes és rendkívül sok időt vesz igénybe.
A megoldást Joe Biden vázolta fel a napokban. Mint mondta, az USA silókat építene az ukrán-lengyel határon, a megfelelő rakománymozgató berendezésekkel együtt, ezzel gyorsítaná fel a szállítást, és küszöbölné ki a nyomtáv miatt kialakuló problémát. Az ukránok helyeslik az ötletet, de változatlanul ragaszkodnak egy tengeri gabonafolyosó megnyitásához is, amely – tekintve az orosz hajók blokádját és az aknazár okozta problémákat – belátható időn belül nem fog megnyílni. Lesz némi probléma a beígért silókkal is, azok építése és beüzemelése ugyanis legalább három-négy hónapot vesz igénybe, így semmiképpen sem beszélhetünk a gabonakivitel azonnali felgyorsításáról.
De hogy a baj ne járjon egyedül:
az ukrán közlések szerint a háború miatt 25 százalékkal csökkent a bevethető területek száma az országban,