Boldogok az ukrán oligarchák, mert övék az EU piaca

Tavaly, amikor az orosz blokád miatt az ukrán gabona bent ragadt a kikötőkben, és az ENSZ globális élelmiszerválságot kiáltott, valóban tragikusan festett a helyzet. Ukrajna kétségbeesetten és egyre hangosabban kiabálva kereste az alternatív útvonalakat, amelyek segítségével el tudja adni a gabonáját. A szomszédos országok alapból mindent megtettek, hogy partnerek legyenek a szállításban, és minden erejükkel azon voltak, hogy a „szolidaritási folyosókon” biztonságosan és gyorsan kerüljön ki Ukrajnából a gabona: miután a tengeri kereskedelem még nem indulhatott be, a vasúti kapacitásokat járatták csúcsra. Magyarország is habozás nélkül felpörgette tranzitforgalmát, az ukrán gabonafélék szállítási kapacitásának csak a vasúti kocsik száma és az átrakási lehetőségek kimerítése szabott határt.

Nem adhat mást, csak mi lényege

Az Európai Unió azonnal eltörölte az importvámokat Ukrajnával szemben, így az onnan érkező gabona minden olyan mentességet élvezett és élvez a mai napig, amelyet a kiváltságos klubtagok kaphatnak. 

Az eredeti terv az volt, hogy az ukrán terményeket segítik kijuttatni a kontinensről, egy idő után azonban hírek kaptak szárnyra, hogy Kijev kincse valójában egyáltalán nem a szegény országokba áramlik, sokkal inkább a gazdag nyugatiakba. 

Aztán jött a feketeleves: miután megnyíltak az ukrán kikötők, és elhárultak az akadályok az ukrán export elől, Kijev – kiélvezve és kíméletlenül kihasználva a vámmentességet – soha nem látott mennyiségű gabonát zúdított az Európai Unió tagállamaira, elsősorban éppen azokra, akik minden erejükkel a segítségükre siettek a bajban. A nem várt és előre be nem kalkulált búzacunami azonnal pofozni kezdte a belső piacot, a nemzetközi gabonakereskedők ugyanis

mesterségesen csökkentve ezzel az érintett országok áruja iránti keresletet.

Mindennapi kenyerünk 

Furcsa, de a piactorzító lépések ötletéért egyébként azonnal vendettáért kiabáló Európai Bizottság az ukrán gabonacunamival kapcsolatban mosolygó hallgatásba merült, mintha észre sem vette volna, hogy mekkora bajba került számos ország agrárpiaca. Pedig a helyzet annyira aggasztóvá vált, hogy hat ország – Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia és Bulgária – miniszterei az EB-hez fordultak az agrárminiszterek január 30-án tartott csúcsfórumán, kérve az illetékeseket, hogy szüntessék meg az EU-s tagállamok egyre brutálisabb versenyhátrányát, amely a minden szabályozás nélküli ukrajnai import miatt alakult ki. Az érintett országok nem a vámmentesség eltörlését kérték, csupán rámutattak: a „szolidaritási folyosók” célja az Európán kívüli országok ellátásának biztosítása lenne, nem pedig az Ukrajnával határos tagállamok termelőinek ellehetetlenítése.

Nagy István agrárminiszter akkor úgy fogalmazott: tiszteletben tartják az ukrán gabona világpiacra jutását segítő uniós intézkedéseket, de kötelességük a hazai és európai gazdák érdekeit védve megőrizni az EU belső piaci egyensúlyát. 

Míg az érintett országok ezen aggódnak, Brüsszel nem izgatta fel magát túlságosan, és pontosan azt tette, amit olyan esetben szokott, ha valamit nagyon nem akar meghallani: semmit. 

Janusz Wojciechowski, az EU mezőgazdasági biztosa a miniszterek panaszára reagálva úgy fogalmazott: értik a problémát, de az ukrán gabonaimportot nincs szándékukban limitálni, ezért – mint mondta – alternatív megoldást kellene kitalálni. És akkor most kapaszkodjunk meg: az EU-s agrárpiacért felelős biztos ahelyett, hogy rendezni próbálná az Ukrajna felől ömlő gabona vásárlási feltételeit, 

Wojciechowski konkrétan azt a zseniálisan szomorú ötletet vetette fel, hogy felbontja az EU mezőgazdasági válságkeretét, és abból juttat a bajba jutott országoknak. Az elgondolás kivitelezéséhez persze – annak minden abszurditásán túl – mind a 27 tagország jóváhagyása szükséges, ami nem csak időigényes, de valószínűleg felesleges próbálkozás is lesz: több állam azonnal jelezte, hogy a problémát megoldani kellene, nem pedig eltakarni.

És most képzeljük el, hogy Ukrajna gyorsan tagállammá válik

A mostani probléma azonban csupán halvány ízelítő abból, mekkora gonddal szembesülnének az EU tagállamai, ha Ukrajna közéjük tartozna. 

Adott egy ország, amelyet nem véletlenül neveztek el Európa éléskamrájának. 42 millió hektár termőföldje több, mint az EU hasonló területeinek egyharmada. Még érthetőbben: az ukrán agrárterületek akkorák, mint egész Olaszország. Ukrajna évente 64 millió tonna gabonát termesztett, ez pedig az ország exportjának 40 százalékához segítette hozzá a gazdaságot. 

Ez az ország most gyorsított eljárásban, két éven belül az Európai Unió tagállama akar lenni. Kijev tisztában van vele, hogy mezőgazdasági dominanciája óriási veszélyt jelent az uniós gazdálkodásra, így buzgón megígérte, hogy rengeteg energiát fektet majd az integrációs folyamatokba, vagyis hogy az uniós vállalatok és az ukrán gazdák is jól járjanak. 

Hogy kik is azok az ukrán gazdák, hogyan épült ki az oligarcha-háló az ukrán gabonapiacon, milyen külföldi érdekeltségek fekszenek a csernozjomban, hogy az óriási káoszban és a törvényi kiskapuk (alagutak) rengetegében kié is valójában az ukrán anyaföld, arról a Mandiner itt írt részletesen:

A Politico a témához kapcsolódóan eljátszott a gondolattal, mi történne, ha az EU valóban hivatalosan is keblére ölelné Ukrajnát. A helyzet egészen bonyolulttá és ijesztővé válna. 

Jelenleg az EU az országok mezőgazdasági területeinek nagysága alapján osztja szét a közös zsebből az agrártámogatásokat. Óriási, 386 milliárd eurós tortáról van szó, amelynek a legnagyobb szelete kerülne ahhoz az országhoz, amelyben egy átlagos gazdaság alsó hangon 1000 hektárt jelent – szemben az EU-s tizenhattal. Miután Ukrajna új tagállamként hosszú ideig többet venne ki a közös költségvetésből, mint amennyit vissza tudna tenni, csatlakozása a többi tagország pénzének drasztikus csökkenésével járna. 

Az, amit most látunk, semmi ahhoz képest, ha Ukrajna beszállna az európai versenybe, és EU-s tagállamként tudná ráereszteni a kontinensre és a világra olcsó és felfoghatatlan mennyiségű gabonáját. Az EU jelenlegi mezőgazdasági nagyhatalmainak, Franciaországnak és Lengyelországnak esélye sem lenne labdába rúgni a megváltozott szabályok szerint játszott meccsen, de ennél is cudarabb idők várnának a közepes és kisebb termelőkre, például Bulgáriára vagy Magyarországra.

A Politico azonban igyekszik a dolgok jó oldalát is nézni. Mint írja, Ukrajna csatlakozási folyamata óriási lökést adhat az EU agrárpolitikája megreformálásának, és átalakíthatja a jelenleg területalapú támogatási rendszert, és a kisebb, családi gazdaságokra épülő finanszírozási struktúrát helyezhetné előtérbe – amit maga Wojciechowski is üdvözítőnek találna. Az a Wojciechowski, aki most éppen a válságalap megnyitásában látja a megoldást Magyarország és a másik öt tagállam égetően sürgős problémájára ahelyett, hogy észszerű, belső piaci korlátozási intézkedésre tenne javaslatot.

Egyetlen érvelés létezik, ami valóban sikerként tüntethető fel Ukrajna hirtelen csatlakozása mellett: ha megtörténne, az geopolitikai téren óriási előnyt biztosítana az Uniónak agrárfronton. A blokk a globális gabonaexport 30 százalékát birtokolná, ezzel pedig maga mögé utasítaná Oroszországot is. A kérdés az, meg lehet-e ezt úgy tenni, hogy közben a többi tagország agrárexportja roppan bele. 

Fotó: 123RF