A vámosok időről időre lebuktattak néhány vállalkozót, közöttük nagyokat is, megszigorították az ilyen termékek ellenőrzését. Elkezdték alaposabban ellenőrizni a benyújtott dokumentumokat, de általában csak akkor járnak sikerrel, ha a kereskedők hanyagul készítik el a dokumentumokat. Volt olyan eset, hogy lakóházat jelöltek meg gyártási helyként, és volt olyan is, hogy több okmánycsomagot találtak a sofőröknél – az egyiket a fehérorosz, a másikat a litván vámnál.
Az orosz- és fehéroroszellenes szankciók bevezetése után felpörögtek az észt fakereskedők is – arra számítotva, hogy az orosz fát helyi nyersanyagra cserélhetik, amivel nagy pénzeket kereshetnek. A valóság azonban más lett. Például az Észtországot sújtó energiaválság és a lakásépítések hanyatlása hatalmas leépítésekhez vezetett a fafeldolgozó ágazatban. Az Oroszországból és Fehéroroszországból érkező fa pedig betett az észt fakereskedőknek.
Akárcsak a gabona-sztorit látnánk
Hasonlóan, mint amit az ukrán gabona okozott a kelet-európai országokban, az illegális import nemcsak plusz bevételt hoz Oroszországnak a háború alatt, hanem árt a balti faipari vállalkozásoknak is. Például az Oroszországból származó rétegelt lemez harmadik országokon keresztül történő értékesítésével el tudták kerülni az egységes piac védelmét szolgáló 15 százalékos uniós dömpingellenes vámot. Természetesen a helyi vállalkozások kénytelenek betartani minden előírást, ami persze megjelenik az áraikban is.
Mindenesetre most nem fogunk találni olyan szakembert, aki meg tudná pontosan becsülni az EU-országokba tutajozott orosz faanyag mennyiségét – a kereskedelem szervezői érdekeltek a maximális titoktartásban. Az a tény viszont érdekes, hogy bár Oroszországban a fűrészáru már tavaly is jelentősen csökkent, az erdészetek nem csökkentették a kitermelés mennyiségét, hanem éppen ellenkezőleg, növelték.