Hihetetlen, de a mindössze 5 millió lakosú kis ország gazdasága jelenleg elég nagy ahhoz, hogy az egész 343 milliós eurózóna növekedési statisztikáit megváltoztassa.
A múlt év végén az euróövezet gazdasága furcsa fordulatot vett. A közös valutaövezet, amelyről azt jósolták, hogy recesszióba zuhan és 2022 utolsó negyedévében negatív növekedést produkál, valójában szerény 0,1 százalékos növekedést ért el. Nem az a meglepő, hogy Európa túlteljesítette a várakozásokat, hanem az, hogy egy kis állam – Írország – egymaga megakadályozta, hogy az euróövezet a technikai válság szélére csússzon.
Írország egész éves GDP-növekedési rátája 2022-ben 12,2 százalék volt, míg az euróövezet egészének mindössze 3,5.
Abszolút számokban, 2021-ben és 2022-ben csak Németország, Franciaország és Olaszország járul hozzá nagyobb mértékben az euróövezet GDP-jéhez, mint Írország. A gazdasági fellendülése azt eredményezte, hogy az ír kormány a GDP 1,6 százalékát kitevő költségvetési többlete van, miközben az euróövezet országainak átlagos hiánya már meghaladja a 3 százalékot.
Azonban Írország úgynevezett gazdasági csodája kissé furcsának tűnik. Az állam gazdasági növekedése egyszerre valós és mesterséges. Ennek nagy részét több amerikai multinacionális vállalatnak köszönheti, amelyek – kihasználva Dublin alacsonyabb társasági adóit – globális értékesítést és profitátcsoportosítást hajtottak végre írországi üzleti tevékenységeiken keresztül.
A nehéz és bonyolult számítások ellenére a becslések szerint az Apple szellemi tulajdonú eszközeinek Írországba való áthelyezése az ország 2016-os csodás, 26 százalékos GDP-növekedésének feléért felelős.
Mindez arra ösztönözte Paul Krugmant, a The New York Times rovatvezetőjét, hogy nevetségessé tegye Írország „koboldgazdaságtanát”, és hogy az ír statisztikai hivatal ne használja a GDP-t a gazdasági növekedés mérőszámaként.
Az amerikai befektetések bővülése Írországban azonban valós. Dublin pozíciója a gyógyszeripar gyártási központjaként jelentősen megnőtt, különösen a Covid-járvány idején.
A világ tíz legnagyobb gyógyszeripari vállalatából kilencnek van jelentős gyártóüzeme Írországban.
Az amerikai külügyminisztérium úgy véli, hogy Írország továbbra is vonzani fogja a vállalatokat, hogy azok bővítsék az ottani befektetéseiket, mivel a brexit után ez az egyetlen angol nyelvű ország az EU-ban. A multinacionális cégek itt könnyen tudnak üzletet kötni, és akadálytalan hozzáférést élveznek az EU egységes piacához is.
Aligha lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Írország az amerikai technológiai és gyógyszeripari vállalatokra támaszkodik a befektetések és az adózás terén. A társasági adó jelenleg a második legnagyobb adóbevételi forrásuk (a személyi jövedelemadó után), amely 2022-ben az összes adóbevétel 27 százalékát tette ki. Ehhez képest 2020-ban az OECD 38 tagországában az adóbevételek átlagosan csak 9 százalékot tettek ki. Mindez példátlanul nagy adóbevételeket eredményez a kormány számára, a társaságiadó-bevételek – csak 2022-ben – közel 50 százalékkal nőttek.
Mindössze 10 multinacionális vállalat – mind amerikai technológiai és gyógyszeripari cég – adja Írország társasági adójának közel 60 százalékát.
Az amerikai multik közvetlenül vagy közvetve több mint 375 ezer embert foglalkoztatnak Írországban, ami a munkaerő-állomány mintegy 15 százaléka. Az amerikai befektetések hatására a külföldi multinacionális cégek fizetik az összes vállalati munkáltató által fizetett adók és járulékok 53 százalékát.
A társaságiadó-bevételek hatására az ír kormány költségvetési többlete várhatóan tovább nő, és 2023-ban eléri a 10 milliárd eurót, 2024-ben pedig a 16 milliárdot. A gazdaság méretéhez viszonyítva ez 2024-ben több mint ezer milliárd dolláros amerikai költségvetési többletnek felelne meg.
Írország számára azonban ez az egyedülálló függőség növekvő kockázatot is jelent. Például a technológiai ágazatnál az olyan multinacionális vállalatok, mint a Google, a Microsoft, a Meta és az Amazon, látva, hogy a profitjuk csökken, világszerte tömeges létszámleépítéseket hajtanak végre. Ez nemcsak az ír gazdaságot érinti, hanem Dublin adóbevételeit is csökkenteni fogja.
Feltehetően az ír stabilitást fenyegető, az amerikai vállalatoktól való túlzott függés exponenciálisan növekszik.
2021-ben közel 140 adóügyi joghatóság, köztük Írország is, megállapodott a multinacionális vállalatok jövőbeli adóztatásának jelentős reformjáról. E csomag 2. pillére – a nagyvállalatokra kivetett 15 százalékos minimális társasági adó – már hatályba lépett.
Az ország társaságiadó-kulcsa a jelenlegi 12,5 százalékról 2024-re 15-re emelkedik, ami Írországot mint adóparadicsomot már kevésbé teszi vonzóvá
más államhoz képest. Az Egyesült Államok is jóváhagyta a minimumadó tervét 2022 augusztusában, a magánszektor és a politika jelentős ellenállása ellenére.
Írország jövőbeli társaságiadó-bevételeit jelentősen gyengíti az OECD „kétpilléres” reformcsomagjának 1. pillére is, amely a társasági nyereség egy részét az értékesítés (vagy a felhasználó) fizikai helyére csoportosítja át. Korábban az adókötelezettséget a cég vagy leányvállalatai jogi székhelye alapján számították ki, függetlenül attól, hogy az adott társaság mennyi nyereséget csoportosított át a világ többi részéből az adó elkerülése érdekében.
Az Írországra gyakorolt következmények egyértelműek: az EU-ban működő amerikai multik kénytelenek lesznek az értékesítéseket tagállami alapon elosztani, ezáltal jelentősen csökken az Írországon keresztül „regisztrálható” értékesítés és nyereség összege. Ez a reform 2024-ben lép hatályba. Más szóval csak idő kérdése, hogy az ír adóboom véget érjen.
Az ottani pénzügyminisztérium 2021 januárjában úgy becsülte, hogy
Írország mintegy 10 milliárd dolláros társaságiadó-bevételének mintegy fele „átmeneti”, azaz az új adószabályok bevezetésével elveszik.
Ez 2022-ben a teljes kormányzati kiadások több mint 10 százalékának felel meg, és meghaladja a teljes oktatási költségvetés nagyságát. Ez ismét a pénzügyi katasztrófa szélére sodorná az ír kormányt – alig több mint egy évtizeddel ezelőtt Írországnak az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap mentőcsomagjaira kellett támaszkodnia, hogy elkerülje a csődöt, ami miatt az egy főre jutó államadósság szintje az egyik legmagasabbra nőtt a világon.
Ahhoz, hogy gazdaságát és bevételi forrásait diverzifikálja az amerikai multinacionális vállalatoktól való függőségétől, Írországnak meg kell változtatnia a gazdasági és geopolitikai irányultságát, csökkentenie kellene az Egyesült Államokhoz fűződő szoros kapcsolatait és törekednie kellene az EU gazdaságába és annak hatalmas szabályrendszerébe való nagyobb integrációra.
Írországnak szoros a kapcsolata az USA-val, az amerikai multinacionális vállalatoktól való függősége történelmileg megalapozott – az amerikai elnökök John F. Kennedytől Ronald Reaganen át Joe Bidenig mindannyian a közös örökségre hivatkoztak. Ezek az USA-hoz fűződő kapcsolatok megelőzték az írek európai integrációját, így nem valószínű, hogy Írország ugyanilyen szoros gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatokat fog fenntartani Franciaországgal, Németországgal vagy más uniós országokkal.
Viszont az új adószabályok által okozott, küszöbönálló gazdasági és költségvetési problémák alapvető szemléletváltást igényelnek az ír politikai döntéshozóktól. Az EU-val való szorosabb integráció a gazdaság diverzifikálása érdekében, ugyanakkor az USA-val való szoros kapcsolatok fenntartása azt jelenti, hogy a kormánynak mindkét fél számára engedményeket kell tennie.
Kérdéses azonban, hogy Írország képes-e kezelni ezt a dilemmát. Bár a küszöbönálló változások mindenki számára láthatók, a
kormány jelenlegi kereskedelmi és befektetési stratégiája nem tartalmaz olyan konkrét politikákat, amelyek enyhítenék az amerikai befektetésbeáramlástól való túlzott függőségét.
Miközben a dokumentum elismeri, hogy az uniós piacot alulértékelik, újra hangsúlyozza „az olyan piacok fontosságát, mint az Egyesült Királyság és az USA, amelyekkel nyelvi és kulturális rokonságuk van”.
Ha rövid távon nincs megoldás Írország pénzügyi sebezhetőségére, néhány hosszabb távú igény kiemelkedik. A kormánynak biztosítania kell, hogy a jelenlegi költségvetési többletet bölcsen fektesse be a gazdasági növekedés diverzifikálása érdekében.
Az egyik ilyen hajtóerő a lakásépítési és a tömegközlekedési infrastruktúrába történő állami beruházások jelentős növelése lenne, hogy az ország közelebb kerüljön a nyugat-európai normákhoz. Az adóalapot szélesíteni kell, hogy a jövedelemforrások szélesebb körű eloszlását tegye lehetővé. Írország 2021-ben az adóbevételeinek mindössze 5 százalékát szedte be ingatlanadókból, míg Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban ez meghaladja a 11 százalékot.
A legfontosabb, hogy el kell mélyítenie a kereskedelmi kapcsolatait a nem angol nyelvű államokkal. Bár az ország 50 éve tagja az EU-nak, az idegennyelv-oktatás hiánya egynyelvű üzleti kultúrát teremtett, amely az USA-val meglévő kapcsolatokat helyezi előtérbe az EU-n belüli és kívüli új piacok fejlesztése helyett.
Ennek meg kell változnia, ha fenntartható gazdasági modellt akarnak építeni. Ahogy a társaságiadó-boom alábbhagy, Írországnak gondoskodnia kell arról, hogy „amerikai álma” ne váljon ismétlődő gazdasági és pénzügyi rémálommá.
(Forrás: Foreign policy)
Legfrissebb gazdasági előrejelzésében az EU végrehajtó szerve kijelentette, hogy az iráni konfliktus az egész kontinensen magasabb inflációt fog eredményezni.
S még egy ideig, úgy tűnik, nem is fogja.
A „különút” nem pusztán eltérést jelent, hanem nyílt eltérést, esetleg engedetlenséget, szembeszegülést: problémákat okozó másságot a megbízható, engedelmes másság helyett. Molnár Attila Károly írása.
Magyar Péter megfelelne az Európai Unió elvárásainak.
Megint félteni kezdték az Európai Unió egységét.
Az uniós gazdasági lassulás ellenére hazánk az egyik legerősebb negyedéves GDP-bővülést érte el.
A budapesti Fidesz új frakcióvezetője elárulta, milyen javaslatokkal készülnek.
A jobboldali politikus alaposan felborzolta a kedélyeket Franciaország lehetséges jövőbeli szerepvállalása kapcsán.
