Hernádi Zsolt: Persze kell a „jóárasított” orosz cucc, de erről kussolni kell, mert ha kiderül otthon, nem választanak meg újra miniszterelnöknek
Lassan a nyugat-európai hipokrácia új szimbóluma lesz ez. A MOL elnök-vezérigazgatójának írása.
A kereskedelmi kőolajtermelés megindulásával a nyugat-afrikai ország, Ghána a kontinens egyik befektetési célpontjává vált, ami arra is csábította az egymást követő kormányokat, hogy kölcsönöket vegyenek fel. Az óvatos befektetők most eladták Ghána kötvényeit és valutáját, a cedi-t, mivel jelentős kételyek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy Ghána képes-e rendezni adósságait. Ghána tehát kemény úton tanulja meg, miért lehet az olaj egyszerre áldás és átok.
Az aggodalmak ráadásul végül az utóbbi napokban sajnos megalapozottnak bizonyultak. November végén a kormány közölte, hogy felkérik a nemzetközi kötvénytulajdonosokat, vállalják a tőkéjük 30 százalékos veszteségét, továbbá engedjenek el bizonyos kamatokat, miközben a Nemzetközi Valutaalaptól 3 milliárd dolláros (közel 1200 milliárd forintos) hitelt próbálnak felvenni.
A Magyarországnál csak két és félszer nagyobb Ghána az egyik szerencsésebb szubszaharai afrikai ország, amely a gyarmati uralom után függetlenné vált, és a stabilitás bástyája volt a polgári zavargások és puccsok által sújtott régióban. Az 1990-es évek óta rendszeresen tartanak békés választásokat, a hatalom gazdát cserélt a rivális pártok és elnökök között, van független igazságszolgáltatás és működő parlament.
Az ország a világ második legnagyobb kakaótermelője és Afrika második számú aranytermelője. Ghána 2010 végén kezdett olajat is exportálni, és így a következő évben a bruttó hazai termék csaknem 14 százalékkal megugrott. A gazdaság azóta minden évben bővült, bár szerényebb ütemben, és a kormány a szabadpiaci rendszer mellett tett lépései segítettek a külföldi működőtőke és finanszírozás bevonzásában.
Az energiából származó bevételek azonban nem voltak elegendőek ahhoz, hogy fedezzék a drága zászlóshajó-projektek sorát, ezért a hiány pótlására további hiteleket vett fel. A túlköltekezés különösen a választási években volt jellemző.
Nana Akufo-Addo elnök kormánya eltörölte a középiskolások tandíját. A kormány 2021-ben 1 milliárd dollárt (közel 400 milliárd forint) költött a magán áramtermelők által felvett hitelek refinanszírozására, amivel az állam a
villanyszámlákat akarta csökkenteni. A rossz hitelek által meggyengített bankszektor megerősítésére irányuló terv több mint 25 milliárd cedi (1,7 milliárd dollár, mintegy 670 milliárd forint) költséggel járt, és a becslések szerint további 8 milliárd cedi szükséges a folyamat befejezéséhez.
A Covid-19 további csapást mért az állam amúgy is feszült pénzügyeire. Ghána 2022-ben kikerült a nemzetközi tőkepiacokról, mivel a befektetők elvesztették az ország hiteltörlesztési képességébe vetett bizalmukat.
A kormány azonban elzárkózott egy olyan kezdeményezéstől, amely lehetővé tette volna a kamatfizetés felfüggesztését, és megfogadta, hogy nem kér további támogatást az IMF-től, majd 2022 júliusában változtatott a hangnemén.
Idén elvándorlás indult meg a deviza- és kötvénypiacokról.
A Fitch Ratings szeptemberben négy szinttel a befektetési fokozat alá rontotta a ghánai hitelminősítést, ami a harmadik csökkentés 2022-ben.
Az államadósság szeptember végére 467,4 milliárd cedire nőtt, ami a GDP 75,9 százaléka, szemben az öt évvel korábbi 68,3 százalékkal. Amikor a kormány már nem tudott a nemzetközi piacokra lépni, belföldi hitelek felvételéhez folyamodott, amelyek éves kamatlába közel 30 százalékos volt. A központi bank is közbelépett, hogy finanszírozást nyújtson a kormánynak. A törvényhozók azt akarják, hogy Ken Ofori-Atta pénzügyminiszter vállalja a felelősséget a gazdasági válságért, és felmentését követelik.
Ghána novemberben végül bejelentette, hogy szerkezetátalakítási tárgyalásokba kezd az IMF-fel. John Kumah pénzügyminiszter-helyettes szerint a kormány a tervezett adósságcsökkentés mellett a külföldi kötvények kamatfizetésének három évre történő felfüggesztését is szorgalmazta.
A hazai adósságbefektetőket arra kérték, hogy a meglévő értékpapírokat cseréljék újakra, amelyre az első évben nulla, a második évben 5 százalék, a harmadik évben pedig 10 százalékos kamatot kínálhatnak. Az elnök ígéretet tett arra, hogy helyreállítja a pénzügyi fegyelmet, és 2028-ra a teljes államadósságot a bruttó hazai termék 55 százalékára csökkenti, a külső adósságszolgálati költségeket pedig az éves bevételek legfeljebb 18 százalékára szorítja vissza.
A Bank of Ghana 2022 első 10 hónapjában 10 százalékponttal 24,5 százalékra emelte az irányadó kamatlábat, hogy támogassa a valutát,
és segítsen megfékezni az elszabadult inflációt.
Mahamudu Bawumia, Ghána alelnöke bejelentette, hogy a kormány fontolóra veszi az arany felhasználását olajtermékek vásárlására, hogy megfékezze a devizakeresletet és támogassa a cedi árfolyamát. Így tehát Ghána, Afrika második legnagyobb aranytermelője arra utasította a nagy bányászati vállalatokat, hogy adják el az általuk finomított fémek 20 százalékát az ország központi bankjának. Az aranyért a kormány üzemanyagot vásárolna.
Az irányelv január 1-jén lép hatályba, és a kisebb bányászati vállalatokat kötelezi, hogy a termelésüket egy állami cégnek, a Precious Minerals Marketingnek adják el.
A ghánai kormány az arany cseréjével szeretné megállítani a cedi csúszását. A nyugat-afrikai nemzet tavaly óta vásárol aranyat bányavállalatoktól. A legújabb lépése felpörgeti a vásárlásokat. A kisméretű bányászoktól való vásárlás egyedül elegendő ahhoz, hogy kielégítsék havi 400 millió dolláros üzemanyag-import szükségletüket.
Kétségtelen, hogy a kereskedelmi megállapodásokat dollárban bonyolító országok rövidebb határidővel tudnak üzleteket kötni. Ha két fél, például Ghána és egy üzemanyag-termelő ország hajlandó, képes és elég bátor ahhoz, hogy – az amerikai hegemón szabályokkal dacolva – nyilvánosan elfogadja az aranyat a dollár helyett, ez további országoknak is példát adhat. Mindez kétségbe vonhatja a dollár alapú megállapodások szükségességét. Könnyen egy önerősítő folyamat tanúi lehetünk, ahol az aranyra egyre inkább úgy tekintenek, mint valutára (a dollár rovására), nem csak mint értéktárolóra.
Az arany márpedig egyáltalán nem nevezhető rossz pénznek az utóbbi időben. Hogy a ghánai üzlet egy pánikba esett nemzet egyszeri eseménye, vagy egy kialakulóban lévő tendencia, azt egyelőre nehéz ma eldönteni.