A kényszer Németországban is szembetűnő, ahol az ország kéményseprő-ipari szövetsége új és régi kályhák bekötésére vonatkozó kérelmek özönével foglalkozik, a vásárlók pedig lótrágya és egyéb homályos tüzelőanyagok elégetése miatt érdeklődnek.
Franciaországban egy pelletgyártó aggályait hozza a lap, aki szerint
az emberek jelentős túlkészletezésbe kezdtek,
egyes ügyfelek két tonna fapelletet is vásároltak, amikor egy háztartásra általában egy tonnánál kevesebb is elég egy évre. Még Norvégiában is, ahol pedig van gáz, nyakló nélkül rendelik a fát. Már júniusban, közvetlen az orosz gázszállítások csökkentésénél elindult a roham a fáért.
Berlinben visszaemlékeznek a második világháború utáni hónapokra, amikor a lakosok a központi Tiergarten park szinte összes fáját kivágták fűtés céljából. Bár most valószínű, hogy a berliniek nem esnek ilyen szélsőségekbe, széles körben aggódnak a hideg miatt. A berlini reptér melletti raktárban nemcsak a rönkök, a szénbrikettek és a fűtőolaj védelmére raktak ki egy extra biztonsági kaput, hanem már új ügyfeleket sem fogadnak.
Káosz a lengyel fapiacon is
Lengyelországban sincs ez másképp. A tűzifa iránti érdeklődés olyan nagy, hogy egyes erdészeti körzetek kénytelenek voltak korlátokat és nyilvántartásokat bevezetni a vásárlás iránt érdeklődők számára. Egyes helyeken most több mint két-háromszorosát kell fizetni ezért a nyersanyagért, mint egy évvel ezelőtt.
A lengyelek még szeptember közepén elkezdtek foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy a lengyel fát exportálják, miközben otthon is óriási a kereslet. A lengyel kormány még nem merte meglépni az exportkorlátozást, az európai szabad piacra hivatkozva, amit elsősorban a német cégek tudnak még kihasználni.
A rendőrség egyre gyakrabban avatkozik be Lengyelországban a falopásoknál,
de a három hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés a kivágott fa értékének kétszeresével együtt nem riasztja el eléggé a fosztogatókat.