Míg Pakisztán pénzügyi válsága nagy médiafigyelmet kap, a vízválságot, a legégetőbb problémát szinte mindenki figyelmen kívül hagyja.
Osama Rizvi energetikai és gazdasági elemző, aki különösen érdeklődik a globális déli energiaátmenetek iránt. A Primary Vision Networknél, egy amerikai székhelyű big data tanácsadó cégnél dolgozik vezető elemzőként. A pakisztáni Lahore-ban lévő World Times Institute vezető tanácsadója.
Osama Rizvi a The Diplomat hasábjain azt elemzi, hogy a média tele van pakisztáni pénzügyi válságról szóló történetekkel. Indokolatlan és megalapozatlan párhuzamot vonnak Srí Lankával. Az ország fiskális helyzete hamarosan stabilizálódik (bár nem oldódik meg), miután az IMF felszabadítja a 900 millió dolláros újabb részletet. Ugyanakkor Pakisztán társadalmi-gazdasági és politikai körülményeit számos más probléma veszélyezteti.
Ezek közül a legsürgetőbb az akut vízválság. Ez a válság nemcsak a pakisztáni mezőgazdasági szektort érinti, amely a pakisztáni GDP 23 százalékát adja, és a munkaerő 42 százalékát foglalkoztatja, hanem veszélyezteti az energia- és élelmezésbiztonságot, így megjelenik a nemzetbiztonságot fenyegető egzisztenciális fenyegetés formájában is.
A Pakisztáni Fejlesztési Gazdaságtudományi Intézet (PIDE) által közzétett „Vízválság Pakisztánban : Megnyilvánulások, okok és az előrelépés” című, közelmúltbeli jelentés statisztikákkal világít rá a probléma súlyosságára.
Pakisztán a világ 17 „rendkívül magas vízkockázatú” országa közül a 14. helyen áll,
mivel az ország a rendelkezésre álló víz egyharmadát elpazarolja. Az ország lakosságának több mint 80 százaléka „súlyos vízhiánnyal” küzd. Pakisztánban az egy lakosra jutó vízkészlet az 1962-es 5229 köbméterről 2017-re mindössze 1187 köbméterre esett vissza.
A probléma súlyosságát jelző egyik mutató a vízkivételi arány, amely a forrásból (felszíni vagy felszín alatti vízből) kivett víz mennyiségeként határozható meg. Megjegyzendő, hogy ez különbözik a vízfogyasztástól, amely a kivett víznek azt a részét jelenti, amely a fogyasztás során véglegesen elveszett (elpárolgott, növények vagy emberek által felhasznált stb.). A vízkivétel és a vízkészlet aránya tekintetében Pakisztán a 160. helyen áll, amivel mindössze 18 országot előz meg. Ráadásul az ország a szennyvíznek mindössze 1 százalékát kezeli, ami az egyik legalacsonyabb arány a világon. Pakisztánban a víz mintegy 40 százaléka a kiömlés, a szivárgás, az oldalsó szivárgás és a partvágások miatt vész el, valamint a partok szabálytalan vonalvezetése miatt.
A mezőgazdaság a legnagyobb vízfogyasztó; Pakisztán édesvizének 97 százalékát az ágazat használja fel.
A vízválság az ország gazdaságának legnagyobb szektorát veszélyezteti. A vízhiányon és az aszályon kívül más problémák is érintik a pakisztáni növényeket, mint például az árvizek és a sótartalom, amelyek a mezőgazdasági szektor termelésének 60 százalékáért is felelősek lehetnek. A becslések szerint 2025-re körülbelül 70 millió tonna élelmiszerhiány várható.
Pakisztán földterületének 30 százalékán várhatóan túl sok lesz a víz, míg a 13 százaléka sós.
Osama Rizvi a növekvő vízhiány általános problémájával együtt az országot fenyegető egzisztenciális veszélyre is felhívja a figyelmet. A növények termelékenységét befolyásolja a víz elérhetősége. Ez hatással lesz a gyapotra is, amely kulcsfontosságú szerepet játszik az ország iparának vezető ágazatában, a textiliparban. A cukor egy másik olyan növény, amely nagyobb mennyiségű vizet igényel, akárcsak a búza.
Egy pakisztáni vezető védelmi elemző és a pakisztáni vízgazdálkodás szakértője szerint a súlyos vízválságot Pakisztán az éghajlatváltozás, az egymást követő kormányok apátiája a minden szinten növekvő vízhiánnyal szemben, valamint a tervezés hiánya okozza. „Az ország elérte azt a szakaszt, amikor látható, hogy vízgazdálkodási rendszere rossz irányba fejlődik” – érvelt, hozzátéve: „ahelyett, hogy javulna, a válság egyre rosszabbodik”.
Az ENSZ jelentése szerint Pakisztán lakossága 2050-re várhatóan meghaladja a 380 millió főt. 2025-re Pakisztánban a víz iránti kereslet várhatóan eléri a 338 milliárd köbmétert, szemben a 236 milliárd köbméteres vízellátással.
A probléma az, hogy a politikai döntéshozókat, a médiát és a közvéleményt az zavarja a legkevésbé, amit Oszama Rizvi Pakisztán nemzetbiztonságát fenyegető veszélyeként írt le. Nem kell semmilyen számítógépes modell, algoritmus vagy terjedelmes kutatási tanulmány ahhoz, hogy belássuk, amennyiben a vízválságot nem kezelik proaktív módon, az akár a tartományok közötti konfliktushoz is vezethet, ami szétszakíthatja a társadalmi kohézió szövetét, tovább gyengítve Pakisztánt belülről. Pakisztánnak vízügyi veszélyhelyzetet kell bevezetnie, és nemzetközi és nemzeti szinten is fel kell lépnie a válság megoldására, mielőtt túl késő lenne.
Egyre súlyosabb nehézségekkel küzdenek azok, akik ingatlant szeretnének vásárolni vagy bérelni. Elsősorban Budapesten, de már a megyei jogú városok többségében is tarthatatlanná vált a helyzet a magas árak miatt, ezért a kormány a lakhatást elősegítendő tíz pontból álló csomagot dolgozott ki.
Paul Morlandot, Nagy-Britannia vezető demográfusát kérdeztük.
Nem kis név jelentkezett be az elnöki posztra.
Az Új Gazdaságpolitikai Akcióterv 21 intézkedése a Makronóm Intézet elemzője szerint két fő célt szolgál: a kkv-k hatékonyságának javításával elősegíteni a jövedelmek növekedését, illetve kezelni a lakhatási válságot az építőipar támogatásával párhuzamosan.
Karácsonyék a lakhatási válság kezelése helyett idősotthontól kezdve, iskolaépületen át, kollégiumig mindent eladnának.
2019-ben Karácsony Gergely, lakásügynökséget ígért, amit a 2024-ig nem sikerült felállítani.
Afrika is igyekszik bekapcsolódni a mesterségesintelligencia-versenybe a hiányos infrastruktúra és finanszírozás ellenére. A kutatók azonban leszögezik, hogy semmiképpen sem úgy, ahogyan azt a Nyugat szeretné.
„A feszültség fokozódása érezhető” – mondta a szlovák védelmi miniszter.
