Osama Rizvi a növekvő vízhiány általános problémájával együtt az országot fenyegető egzisztenciális veszélyre is felhívja a figyelmet. A növények termelékenységét befolyásolja a víz elérhetősége. Ez hatással lesz a gyapotra is, amely kulcsfontosságú szerepet játszik az ország iparának vezető ágazatában, a textiliparban. A cukor egy másik olyan növény, amely nagyobb mennyiségű vizet igényel, akárcsak a búza.
Egy pakisztáni vezető védelmi elemző és a pakisztáni vízgazdálkodás szakértője szerint a súlyos vízválságot Pakisztán az éghajlatváltozás, az egymást követő kormányok apátiája a minden szinten növekvő vízhiánnyal szemben, valamint a tervezés hiánya okozza. „Az ország elérte azt a szakaszt, amikor látható, hogy vízgazdálkodási rendszere rossz irányba fejlődik” – érvelt, hozzátéve: „ahelyett, hogy javulna, a válság egyre rosszabbodik”.
Az ENSZ jelentése szerint Pakisztán lakossága 2050-re várhatóan meghaladja a 380 millió főt. 2025-re Pakisztánban a víz iránti kereslet várhatóan eléri a 338 milliárd köbmétert, szemben a 236 milliárd köbméteres vízellátással.
A probléma az, hogy a politikai döntéshozókat, a médiát és a közvéleményt az zavarja a legkevésbé, amit Oszama Rizvi Pakisztán nemzetbiztonságát fenyegető veszélyeként írt le. Nem kell semmilyen számítógépes modell, algoritmus vagy terjedelmes kutatási tanulmány ahhoz, hogy belássuk, amennyiben a vízválságot nem kezelik proaktív módon, az akár a tartományok közötti konfliktushoz is vezethet, ami szétszakíthatja a társadalmi kohézió szövetét, tovább gyengítve Pakisztánt belülről. Pakisztánnak vízügyi veszélyhelyzetet kell bevezetnie, és nemzetközi és nemzeti szinten is fel kell lépnie a válság megoldására, mielőtt túl késő lenne.