„Agyba és vasba is fektessünk!” – így reagált Palkovics Matolcsy kritikájára a Makronómnak

Hogy nézett ki a magyar tudástermelő rendszer 2010 előtt?

Azt a célt tűztük ki, hogy 2030-ra Magyarország a GDP-arányos K+F ráfordítást 3 százalékra növelje. 2010-ben 1,13 százaléknál álltunk, a növekedés ezután gyorsult fel. Az előzetes adatok alapján 2020-ra 1,6 százalékig jutottunk, ami az utóbbi három évtized csúcsértéke. 

Az emelkedés jelentős részben a vállalatok kiadásainak köszönhető, az összes hazai K+F ráfordítás mintegy háromnegyedét ők adják. A kutatás-fejlesztést végző hazai vállalkozások ráfordítása tíz év alatt, 2020-ra a korábbi több mint háromszorosára, 584 milliárd forintra emelkedett. 

És nem csak többet költünk, hanem többen is foglalkoznak kutatásfejlesztéssel.

A válság alatt ráadásul volt egy átrendeződés, amikor újabb lökést kapott a bővülés. Ha nem is mindannyian kutatófejlesztők, de a járványhelyzetben a munkaerőpiac a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek irányába mozdult el. A válság után 33 ezerrel többen dolgoznak a tudományos és műszaki tevékenységekben, és 21 ezer fővel az információ-kommunikáció területén.

Hosszabb távon a vállalati kutatók száma nőtt igazán jelentősen, mert Magyarország vonzó a vállalati kutatások számára, és az elmúlt időszakban itt letelepedő vállalatok többnyire hozták magukkal a kutatásaikat is. Nemcsak az autóiparban van ez így, ráadásul olyan kutatóintézetek érkeztek, amelyek nem is mindig kapcsolódnak a gyártáshoz. Emlékezzünk a Jaguar fejlesztőközpontjára vagy a Continental Mesterséges Intelligencia Fejlesztő Központjára. Ezeknek a beruházásoknak köszönhető a nagy létszámbővülés és a GDP-arányos K+F-költés erős emelkedése is.

Az állam is részt vesz a hazai kutatásfejlesztésre költött források növelésében?

Folyamatosan növeljük az állami ráfordításokat. 2020-ban 25 százalékkal növelte az állam a kiadásait, és 2021-ben is folytattuk ezt. A korábbi MTA kutatóhálózat, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) mára nemcsak függetlenné vált, hanem a költségvetését is megdupláztuk, közel 50 milliárd forintra növeltük.

Ehhez képest egyesek önt Kóka Jánoshoz hasonlítják, aki a kétezres években ment volna neki az akadémiának. 

A számos lényegi különbség közül a talán legfontosabb, hogy

és be kellene vetni a helyüket. Én ilyet még gondolni sem gondoltam soha.

Kóka tehát elvenni akart. A jelenlegi kormány pedig adni?

Ebben persze a működése nem tért el a 2010 előtti általános gyakorlattól. A Gyurcsány-kormányok máig továbbélő, jelenleg önkormányzati szinten tetten érhető hagyománya, hogy sok mindent mondanak, amit aztán vagy nem csinálnak meg, vagy éppen az ellenkezőjét teszik.

Mit tett a Fidesz-kormány?

Egy nagyon komoly elemzést végeztünk. Összehasonlítottuk az akadémia és a hozzá kapcsolódó intézethálózat helyzetét más országokkal. Arra jutottunk, hogy az intézethálózat hatékonyabban tud működni, ha az akadémián kívül van, tehát nem az akadémia elnökének az irányítása alá tartozik, hanem mindenkitől, a kormánytól és az akadémiától is független irányítórendszere lesz. Ez megvalósult az ELKH létrejöttével, amelynek saját vezető testülete, értékelési rendszere van, és a parlamentnek köteles beszámolni. 

mert akkor az akadémia határozta meg, hogy mik legyenek a tudományos kutatási irányok. Ezt egyébként a külföldi akadémiák sem teszik. Még a bécsi akadémia sem, amit Freund Tamás, az MTA elnöke szokott emlegetni. A bécsi egy „kétfejű sas”, ahol az elnök a köztestületet irányítja, de a kutatóintézetek egy teljesen más irányítási rendszer alá tartoznak.

Az első javaslatom egyébként épp ez volt, a bécsi modell. Csakhogy ezt nem fogadta el az akadémia. Ezért mondtuk azt, hogy akkor legyen teljes az önállóság.

Tehát a kormány nem akarja megmondani, mit kutasson a kutatóintézet-hálózat?

Ha akarná, sem tudná ezt meghatározni. Még Lovász elnök úr is megerősítette a közelmúltban, hogy nem szóltunk bele a kutatási irányokba.

A másik kritika, hogy a kormány, illetve NER-közeli cégek rá akarnak tenyerelni a tudományra és innovációra rendelkezésre álló milliárdokra.

Nem igazolódott be egyik kritika sem, miközben elindult egy másfajta működésmód. Egyébként az ELKH hálózat részére jóváhagytunk még 36 milliárd forint fejlesztési forrást a kutatóintézetek strukturális fejlesztésére is.

És eredményesebbek már az intézetek?

Az már biztos és nagyon kedvező jövőt fest, hogy bár rengetegen vizionáltak nemzethalált, fenyegettek a magyar kutatók tömeges külföldre menekülésével az átalakítás miatt,

mert ott nemcsak a jövedelmi szintek, hanem a kutatási feltételek is végre jó irányban változtak meg. 

Akkor felesleges volt letakarni fekete lepellel a Széchenyi szobrot, nem meghalt, hanem feltámadt a magyar tudományos élet?

Az egész hajcihő felesleges volt, a politikailag gerjesztett tüntetéseken hangoztatott vádak a legkevésbé sem igazolódtak be. Persze az aggodalmak minden nagy rendszer átalakításánál érthetőek: nem tudták mi jön, azt hitték, hogy majd biztos rosszabb lesz.

Nincs veszélyben a kutatások függetlensége, az intézmények irányításában nem jelent meg politikai befolyás, a kutatók megváltozott munkavállalói jogállása nem eredményezett létbizonytalanságot. Utólag persze egyetlen vészharangkongató sem fogja beismerni, hogy nem volt igaza.

Miért ösztönöz jobb teljesítményre az új rendszer? 

Azért, mert egy saját értékelési rendszerük minősíti a kutatókat. Előtte ez nem minden intézetben volt, de most az irányítótestület létrehozta az egységes minősítési rendszert. Ebben sokféle szempont van, az egyik a tudományos teljesítmény. A kutatási források elosztásánál tehát számít az intézetek korábbi években mutatott mérhető tudományos teljesítménye, így vált ellenőrizhetőbbé, átláthatóbbá a tudomány finanszírozása, ami a kiválóságot is ösztönzi. A pályázati források célszerű és hatékony felhasználásában pedig fontos szerepet kap a független, anonim szakértőkre és szakértői testületekre építő, átlátható bírálati folyamat. A tudományos teljesítmény mellett fontos szempont, hogy a kutatás kapcsolódjon valami hasznos dologhoz. 

Akkor előtérbe kerülnek az alkalmazott kutatások, amelyeknek hamar kézzelfogható eredménye lehet?

Sokan azt sejttették, hogy a kormány el akarja lehetetleníteni az alapkutatásokat, és csak alkalmazott kutatások lesznek.

De azért jogos elvárás, hogy a kutatások minél nagyobb hányadánál szülessen kézzelfogható eredmény, legyen belőlük szabadalom, piacképes termék vagy szolgáltatás. Ebben bőven van hová előrelépni.

A kormánykritikus kutatói körök persze erre azt mondják, hogy szabadalmakban nem lehet mérni a kutatói teljesítményt. 

Ha megnézzük, hogy az intézetek közül melyek tisztán alapkutatási vagy társadalomtudományi jellegűek – ezeken a területeken valóban nehezebb szabadalmat létrehozni –, és melyek az alkalmazott kutatási intézetek, akkor utóbbiból azért jónéhányat találunk. A teljes agrárkutató rendszer, a SZTAKI, vagy a fizikai kutatások – ezeken a területeken ne zárjuk ki, hogy a tudományos munka eredményeként lehet szabadalmat létrehozni. Mégsem tették.

Miért?

Mert valószínűleg nekik így volt kényelmes.

Ha legalább publikáltak volna, akkor most lenne mivel védekezniük egyes intézeteknek. De nem elég, hogy szabadalom nem született, publikációs teljesítmény sem látszott. A Történettudományi Intézet tagjainak 96 százaléka lényegében öt évig nem publikált semmilyen neves nemzetközi tudományos lapban.

Ne is minősítsük ezt, nem szeretném a témát újranyitni. Azt gondolom, hogy végre most már van egy másfajta mérce, ennek kell megfelelni.

Az imént említett átalakulásokra azért elég sokat kellett várni 2010 óta.

Az akadémiai átalakítás 2019-ben kezdődött meg. Arra volt javaslat korábban is, még a rendszerváltás környékén, hogy a kutatóintézet-hálózat váljon le az akadémiáról.

aztán ez le is került a napirendről.

A felvetést azért egyszer-egyszer felmelegítették, Kóka János és Hiller István is, de ők nem csináltak semmit. Pálinkás József pedig, amikor az akadémia elnöke volt, még össze is húzta az akadémia és az intézethálózat irányítását, tehát alatta tettünk egy lépést visszafelé, még központosítottabb lett a rendszer. Ehhez képest ma már önállóan működik.

Akkor az elmúlt néhány évben vált csak innovációtudatossá a magyar szakpolitika?

A kettő nem függ így össze, a szakpolitikának mindig innovációtudatosnak kell lennie. De most mindenképpen azzá vált.

Matolcsy György jegybankelnök komoly kritikát fogalmazott meg, szerinte a kormány ma vasba és betonba fektet, pedig agyba kellene. Ön mit gondol erről?

Azzal a kijelentéssel abszolút egyetértek, hogy inkább agyba fektessünk. Ez valóban fontos, a mai gazdaságok innovációvezéreltek. Úgy gondolom, hogy 2014 óta a hazai innovációs rendszerek tudatos felépítése megindult. Létrejöttek azok a stratégiák, amik ezt elindították: a felsőoktatási stratégia, utána a kutatási és innovációs stratégiák, és folyamatosan készültek azok az iparági stratégiák, amelyek szintén az innováción alapulnak. 

Nézzük meg például a zalaegerszegi Lynx üzemet, ahol a világ legmodernebb harckocsijait fogjuk gyártani! Nem hiszem, hogy ne kellene olyan technológiába fektetni, ami a high-tech csúcsa, meghaladva az autóipart is. Egyébként nemcsak összeszereljük az eszközöket, hanem kutatás-fejlesztés is zajlik. Itthon lesz a teljes folyamat, a fejlesztéstől a gyártáson át a tesztelésig.

Tehát vasba és agyba is kell fektetni. Az egyetemeken is szükség van mindkettőre: a magyar történelem legnagyobb egyetemi modellváltása történik most.

Nemcsak a GDP-arányos kutatásfejlesztési számok növekednek folyamatosan, hanem a felsőoktatási főösszegek is megduplázódtak 2014-hez képest. 2022-re pedig még nagyobb ugrás lesz.

2700 milliárdot említettek a magyar egyetemek fejlesztési igényként, és a kormány célja, hogy ezt megadja nekik. Sosem költöttünk még ekkora összegeket felsőoktatásra. 2021-ben várhatóan a GDP 1,16 százalékát fordítja a kormány az egyetemekre, míg az EU államok átlaga 0,8 százalék. Megfogadtuk Matolcsy elnök úr tanácsát, minden korábbinál többet fektetünk a magyar agyakba.

Az egyetemi világban mi volt a szakpolitikai probléma, amit meg kellett oldani, hogy a legjobbak közé kerüljenek a magyar egyetemek?

A magyar egyetemek folyamatosan fejlődnek. A nemzetközi rangsorok nagyon sok szempontot vizsgálnak: oktatói kiválóságot, hallgatói kiválóságot, az egyetem vonzerejét, nemzetközi megítélését. A 2014-es felsőoktatási stratégia megvalósulását még az Állami Számvevőszék is pozitívan értékelte – meglepő módon, mert inkább hibákra szoktak rámutatni. Nagyon jó irányba haladunk abban, hogy közelítsük a felsőoktatást az ipar igényeihez. Ezt támogatta a duális képzés is, amit már a felsőoktatásba és a doktori képzésekbe is bevezettünk, utóbbinál kooperatív képzésnek hívjuk. 

Létrehoztunk olyan egyetemi funkciókat és pozíciókat, amelyek ipari, gazdasági szakemberek számára is lehetőséget adnak arra, hogy bemenjenek az egyetemre, és oktassanak. A Corvinus Egyetem új rektora, Takáts Előd a világ legjobb közgazdászai közé tartozik. Neki sem akadémiai, hanem kutatói háttere van. Kiváló képességű, hazánkban valószínűleg a legjobban jegyzett közgazdász. Biztos vagyok benne, hogy az ő példája is igazolja majd, a való életből jövő emberek képesek egyetemen tanítani és egyetemet vezetni.

Minden a kancellári rendszernél kezdődött: egyes csoportok abból is demokráciavitát gyártottak, féltve a tudomány szabadságát. Vagy inkább a saját érdekeiket?

Az egyetemek gazdasági struktúrájának az átalakítása fontos lépés volt. Amikor felsőoktatási államtitkárnak szegődtem 2014-ben, az elsődleges, legsürgetőbb szakpolitikai feladatként azzal szembesültem, hogy áttekinthető struktúrát kell adnunk az intézményeknek.

Ezért vezettük be a kancellárok rendszerét, ami az egyik legjobb döntésünk volt. Pontosan azért, mert elkezdtük megérteni az egyetemek működését. Ha nincsenek kancellárok, nem beszélünk modellváltásról és 2700 milliárdról, ebben biztos vagyok.

Tényleg nem lehetett tudni, ez volt a korábbi tévelygések fő oka. A kancellári rendszernek köszönhetően most már tudjuk, értjük.

Azóta fokozatváltást igyekeznek végrehajtani és újraértelmezni az egyetemek szerepét, bekapcsolva azokat a magyar gazdaság vérkeringésébe.

A gazdasági struktúra megszilárdulásával lehetőség nyílt arra, hogy az egyetemek közösségi szerepét erősítsük, bekapcsolva azokat az innovációs ökoszisztémába, a társadalmi-gazdasági környezetbe. Ez az egyetem harmadik missziója, ami 2014-ben íródott le, és azóta erősítjük. Egy egyetem nemcsak azért van, hogy oktasson és kutasson, hanem azért is, hogy a környezetét valamilyen módon támogassa, szolgálja. A tudományos parkok rendszere pont erre épül, hogy az egyetemet kapcsoljuk hozzá a környező gazdaság ügyeihez,

Erre a küldetésre épül a közösségi felsőoktatási képzőközpontok rendszere is, mert egy egyetem nem csak ott működhet, ahol a székhelye van, hanem máshol is, létre lehet és kell hozni kihelyezett képzéseket. Ez is az egyetemek dolga, és ebben is egyre sikeresebbek. 

Tud példát mondani?

A Debreceni Egyetem kiváló példa arra, hogyan kell egy egyetemnek a környezetébe illeszkedve működnie. Ők már két ilyen közösségi képző központot működtetnek, Nyírbátorban és Kisvárdán. Kifejezetten jól működnek. Sok száz hallgatójuk van, akiknek nem kellett messze elmenniük a lakóhelyükről, inkább odavittük nekik a képzést. A Debreceni Egyetem annyira jól illeszkedik a helyi innovációs környezetbe, hogy kapcsolódik a városban épülő Nemzeti Oltóanyaggyárhoz is. A vakcina fejlesztését az egyetem, a gyártást pedig az oltóanyaggyár végzi majd. Jól jelzi ez, hogy

köz- és magánszektort, kutatókat, mérnököket és közgazdászokat. És ha egyszerre fektetünk agyba és vasba, mindkettőbe. Ennek a megközelítésnek köszönhetően zajlik a magyar vakcina fejlesztése, amit jövő év végétől idehaza fogunk gyártani. 

A helyi környezetbe tehát már beilleszkedtek az egyetemeink. De a nemzetközi környezetben is jelen vannak?

Nagyon fontos a nemzetköziesítés is, mert egyetemeink nem egymással, hanem külföldi egyetemekkel versenyeznek. Több módon fogalmaztuk meg, mit jelentene ez. Az egyik a külföldi hallgatók számának növelése, a hazai egyetemek vonzerejének erősítése. Míg 2014-ben 23 ezren tanultak nálunk külföldről, ami 8 százaléka volt az akkori hallgatói létszámnak, most 40 ezer fölött tartunk. 15 százalékot tűztünk ki célul, amit már meg is haladtunk. Ebben szerepe van az állami ösztöndíjaknak, de az orvosi egyetemeink is nagyon népszerűek a külföldiek körében, és nem az áruk, hanem a képzés színvonala miatt. 2013-hoz képest egyébként 65 százalékkal nőtt a külföldi hallgatók létszáma.

Macron francia elnök 2017-ben felvetette egy európai egyetemi hálózat kialakításának ötletét. Kezdetben nem is nagyon értettük, hogy mi ez, de ahogy elkezdett tartalommal megtöltődni, láthatóvá vált, hogy ez nem rossz ötlet. Fajlagosan a magyar egyetemek szerepeltek itt a legjobban, azok rendelkeznek a legtöbb ilyenfajta nemzetközi egyetemi kapcsolattal.

Vannak komoly nemzetközi egyetemi együttműködések?

Lehet, hogy nem beszéltünk róla eleget, de a világ legjobb egyeteme, az MIT (Massachusetts Institute of Technology) egy programmal jelen van Magyarországon. Az amerikai MIT Catalyst programja két éve létezik, ez az MIT kutatási-innovációs részéhez kapcsolódó program, aminek a közép-európai központja Debrecenben van. Ezzel a Debreceni Egyetem lesz az az intézmény, amely egész Európában meghonosítja az MIT Catalyst módszertanát. Ezzel összekapcsolódnak a debreceni innovációs szereplők a világ legjobb egyetemének székhelyén, Bostonban kialakult kutatási-fejlesztési-innovációs régióval. 

Emellett létrehoztuk a HCEMM molekuláris medicina zászlóshajó programot magyar egyetemek és egy kutatóintézet részvételével. Ez a világ legjobb molekuláris biológiai nemzetközi kutatóintézetével, a heidelbergi EMBL-lel együttműködve jött létre. A vezetője és a vezető kutatója is európai hírű szakember, Szegeden építjük a központjukat. A HCEMM tevékenységei elsősorban az egészséges öregedés témaköréhez kapcsolódnak. A cél a Molekuláris Medicina Kiválósági Központ létrehozása és az, hogy ez a központ magasan kvalifikált kutatókat képző és foglalkoztató, a molekuláris medicina legmodernebb irányzataival foglalkozó regionális, tudományos központtá váljon.

És átadtuk az ELI lézeres kutatóközpontját, ami több mint 80 milliárdos befektetés volt. Ugyanott vasat és betont tényleg kellett építeni, de csak azért, hogy a lézert rá tudjuk tenni, és Nobel-díjas kutatót tudjunk fogadni, hogy megvalósítsa kutatási programját.

Sikerült megtölteni projektekkel?

300 körül van a résztvevők száma. Kívülről jött Gérard Albert Mourou transzmutációs kutatása. A magyar kormány villámgyorsan eldöntötte, hogy tízmillió dollárral finanszírozzuk ezt. És ott tartunk, hogy bebizonyítottuk, a transzmutációs projekt első fele működik.

A nemzetközi projektben japán, francia, német tudósok is részt vesznek. Sőt, az amerikai kormány is létrehozott egy a miénkhez hasonló projektet kicsit nagyobb költségvetéssel. Úgy tűnik, volt értelme, mert a magyaroknak köszönhetően elhitte a világ, hogy működik az ötlet. 

Az attoszekundumos szuperlézer (ELI-ALPS) kutatóintézet komoly lehetőségek előtt áll. A lézerre mást is építünk: elkezdtünk hazahozni külföldről kiváló magyar kutatókat. Ilyen Krausz Ferenc, Németországban élő magyar fizikus, a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója. Nagyon közel volt a Nobel-díjhoz, ha nem Mourou viszi el, valószínűleg ő kapta volna. Van egy eljárása, amit itthon egy, a minisztérium által létrehozott cég részvételével kutatunk (Center for Molecular Fingerprinting, CMF). Ezzel vérmintából – korai fázisban lézeres megvilágítással – különböző következtetéseket lehet levonni,

Erre jött létre egy magyar kutatóintézet, Krausz Ferenc vezetésével, aminek építjük a struktúráját, egy közel 21 milliárdos kormánydöntés támogatásával. Így lehetővé válhat a világszinten egyedülálló technológiára építve a vérminta ultrarövid infravörös lézerimpulzusokkal történő, femto-attoszekundumos felbontású molekuláris ujjlenyomatának mérése, ezzel pedig a betegségek korai kimutatása.

Milyen más neves kutatókat, intézeteket hoznak Magyarországra?

Vele most állapodtunk meg, és az Élvonal programban biztosítunk számára forrást kutatásai magyarországi folytatásához. Közös szándék, hogy egy kutatóintézetet hozzunk létre Magyarországon, mert ez olyan jelentőségű ügy, amit szeretnénk Magyarországhoz kötni. Bár Roska Bázelben vezet egy intézetet, mégis boldogan vállalta, hogy itthon fog kutatni. 

A német Fraunhofer kutatóintézetet is erőteljesebben fogjuk megjeleníteni itthon. Van már vegyesvállalatuk a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézettel (SZTAKI). Az együttműködésben létrejött Termelésinformatikai és Termelésirányítási Kiválósági Központ célja az innovációs folyamat felgyorsítása, ipari megoldások létrehozása, magasan kvalifikált szakértők új generációinak kinevelése, többféle iparágnak hátteret biztosító, fenntartható és versenyképes gyártási ökoszisztéma kialakítása Magyarországon és Európában. Az MTA SZTAKI-ban és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen ma kidolgozott alapkutatási eredmények lehető legszélesebb körű felhasználása már a német Fraunhofer Társaság alkalmazott kutatási intézethálózatával együttműködésben történik. 

A további együttműködéshez az állam biztosítani fogja a finanszírozást: azt szeretnénk, ha a németországihoz hasonló, teljes értékű kutatóintézet jönne létre. A Fraunhofer egy német alkalmazott kutatóintézet, márpedig a német gazdaság erőteljesen jelen van Magyarországon, úgyhogy miért ne jönnének ők is ide? Folynak a tárgyalások, a vegyesvállalat már megszületett. 

Emellett arra is törekszünk, hogy a magyar iparban is megjelenjen az innováció. Az egészségipari, a vasúti vagy a hadiipari stratégiáinknak is vannak innovációs lábai. Most hozzuk létre a védelmi innovációs kutató intézetet, ami a védelmi kutatásokat fogja koordinálni és végrehajtani. Ez a két terület, ami a világ innovációit előre szokta húzni – az egészségipar és a hadiipar. Ezért Amerikához hasonlóan mi is az innovációra koncentrálunk, egyre több forrást mozgósítva ezekben az ágazatokban. A kutatásokból hazai termékek jönnek létre: a Femtonics cég lézermikroszkópját is erősen támogattuk. A magyar céget egyébként hazai kutatók alapították, hogy akadémiai kutatásaikhoz készítsenek mikroszkópokat. Abban is lesz vas valamilyen formában, de mégis agyba fektettünk.

A szakképzést is jelentősen átalakították. Miért érdeke a gazdaságnak, hogy sokkal több szakképzett legyen? 

A szakképzés és az általános célú középfokú képzés nem áll egymással ellentétben, de az arányuk változik. Lényeges átalakítást hajtottunk végre a szakképzési rendszerben egy évvel ezelőtt. Azt láttuk, hogy

Inkább adjunk nekik másik lehetőséget! A szakgimnáziumokból lettek az ötéves technikumok, amelyek egyszerre adnak szakmát és érettségit. A mérnökképzés előszobájának szánt intézmények hamar népszerűvé váltak. Az általános iskolát végzett diákok 43 százaléka nyolcadik után technikumba jelentkezett. De nemcsak struktúrájában, hanem tartalmában, módszertanában is megújítottuk a szakképzést, beépítve így a gazdaság szereplői által megfogalmazott igényeket. A kormány 2020. július 1-től átlagosan 30 százalékkal emelte meg a szakképzésben dolgozók bérét, ami átlagosan 80 ezer forint növekményt jelentett.

Ellenzéki kritikák szerint egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a felsőoktatást. Pedig a diploma adja a legnagyobb bérprémiumot.

Valóban, Magyarországon a diploma megtérülése nagyon jó. A magyar diplomás átlagbér aránya a diplomával nem rendelkezőkhez képest 180 százalékos, míg ez az uniós átlagban csak 150 százalék. Amerika és Magyarország szokott a felmérések elején szerepelni ebben, más országokban kevésbé van így. A diploma értéke Magyarországon tehát magasabb. De épp ezért kell a szakképzés szintjét emelni, hogy az is felzárkózzon. Vissza kell adni a becsületét annak, ha valaki szakmunkásként dolgozik. A technikum erre jó irány, amiben benne van a továbbtanulás lehetősége is. 

Hogy hányan járnak egyetemre egy országban, az mindig az aktuális gazdasági berendezkedéstől függ, önmagában nem lehet messzemenő következtetést levonni belőle. Kevesen vonják kétségbe, hogy a német a világ legstabilabb, tudományos és ipari szempontból is értékelhető gazdasága, ennek ellenére Németországban csupán 34 százalék a diplomások aránya, ami nemzetközi összevetésben alacsonynak számít.

De bőven vannak ellenpéldák.

Ha már ellenzék, mostanában a Fudan egyetemet igyekeznek az új CEU, vagy MTA üggyé tenni.

Az ellenzéknek bármilyen ürügy megfelel a tiltakozásra. Mi csak annyit kértünk, hogy a CEU nevű külföldi intézmény tartsa be a magyar jogszabályokat, ahogy ezt minden másik egyetem megteszi. Mindenkire egyformán érvényes követelményeket kértünk számon, arra semmilyen okkal nem szolgált senki, hogy miért éppen a Soros-egyetemet mentesítsük ezek alól. 

A Fudannal is az agyba fektetünk.

Gyurcsány Ferenc kormányon még szorgalmazta a magyar-kínai felsőoktatási kapcsolatok szorosabbra fűzését, erre éppen itt lenne a kiváló alkalom. 

Erre mondják ők, hogy volt már Budapesten világszínvonalú egyetem, a CEU. Csak külföldre kényszerült költözni.

Bizonyos szakterületi ranglistákon egyszer-egyszer jobb eredményt ér el, de nem teljes spektrumú egyetem. A sanghaji Fudan viszont az.

A CEU átadta a tudást a magyar társadalomnak, vagy szigetszerűen működött?

Nem adta át. A CEU-nak nem voltak viszonyai a magyar társadalommal és gazdasággal. Két egyetemről beszélünk, a CEU nem létező történet, a Közép-európai Egyetemen tanulnak a hallgatók. De utóbbin sem jelentek meg nagyon sokan a magyar társadalom számára, mert az egy külföldről, és nem itthonról menedzselt intézmény volt. 

Ha Budapestre jön, a Fudan át fogja adni a tudást, és beilleszkedik a magyar társadalomba?

A legjobb gimnáziumainkból a hallgatók jelentős része Angliába megy, mert ott vannak a jó egyetemek, amelyek világszínvonalat képviselnek. Nem a CEU-ra mentek és mennek, oda szinte senki sem szokott menni ezek közül a diákok közül. A Fudan viszont valós lehetőséget teremthetne ezeknek a kiváló hallgatóknak is arra, hogy itthon tanuljanak. Ahogy Angliában, úgy a Fudan egyetemen is tandíj van, de ezt támogatjuk, mert agyba fektetünk. 

Ha ilyen sokat fektetünk agyba, akkor már látszik a gazdaságban, hogy a külföldi cégek is egyre magasabb hozzáadott értékű beruházásokat hoznak? 

A hazánkba települő vállalatok a magasabb hozzáadott értékű tevékenységekben – beszerzési, értékesítési, logisztikai, kutatás-fejlesztési és más tevékenységek – nagyon jók. Ha idejönnek, a beszerzési folyamataik jelentős részét innen intézik. A stratégiai beszerzésük is egy idő után átkerül ide, majd az értékesítés is meg fog jelenni. 

Egy jelentős részük pedig még kutatást is áthelyez ide, nézzük meg a Bosch budapesti működését!

A világ olyan problémáival foglalkoznak, amivel máshol nem szoktak. Ugyanezt a Thyssenkruppról, a Continentalról vagy az IBM-ről is el lehet mondani. Ezek mellett az elmúlt időszakban számos külföldi érdekeltségű cég is jeleskedett a kutatási, fejlesztési és innovációs célú beruházások területén Magyarországon: az Audi, a Diligent, a DMG MORI/HEITEC, a Knorr Bremse, a Siemens Energy vagy épp a Vitesco.

Közben a brüsszeli innovációs jelentés, az Innovation Scoreboard szerint továbbra is 22. helyen állunk innovációban.

A pontszámokat nézve folyamatosan javulunk, viszont a helyezésünk nem változott tavalyhoz képest. Ez egy hosszabb folyamat, de néhány éven belül az eredmények látszani fognak, tükrözve a növekvő GDP-arányos költéseinket, és azokat a nagy struktúrákat, amiket létrehoztunk – ilyenek a tudományos parkok, ahol az egyetemek összekapcsolódnak a reálgazdaság többi szereplőjével az innovációtermelés érdekében. 

Mindenképpen javulni fogunk, de az egyetemi ranglistákhoz hasonlóan ez is lassabb folyamat:

A legjobb uniós egyetem egyébként egy párizsi kutatóegyetem, a 44. a globális ranglistán. A Fudan úgy előzi utcahosszal, hogy néhány éve még a 90. volt, tehát rendkívüli tempóban tör előre.

A koronavírus után új, biztonságosabb helyet kereső külföldi cégek megindultak már Magyarország felé?

Ha megnézzük a külföldi működőtőke-beruházásokat (FDI), akkor egyértelműen. Míg világszerte 42 százalékot estek a közvetlen külföldi befektetések, Magyarországon 140 százalékkal emelkedtek 2020-ban az ENSZ szerint. Úgy tűnik, 2021-ben még ennél is jobbak leszünk, az idei év első fele nagyon jól néz ki, és a másodikra is érkeznek munkahelyteremtő beruházások. Az FDI azért jön, mert Magyarországot sok szempontból vonzónak látják a cégek. A munkaerő költsége csak egy szempont, ami nyilván növekedni fog. Ez, ha hatékonysági növekedéssel társul, akkor nem probléma. Főleg, mert van rengeteg más előnyünk, például a logisztikában. Tudatosan fejlesztjük a vasúti, vízi, légi logisztikát, ami komoly előnyt jelent. Ebbe az irányba mutatnak a közútfejlesztéseink is. Van repülőgép-ipari stratégiánk is, átgondoltuk, melyik repülőtérnek milyen szerepe lehet, a debreceni reptér már fejlődő pályára lépett. Magyarország központi földrajzi elhelyezkedése az az előny, amire a logisztikai fejlesztésekkel építünk.

A külföldi cégek visszajelzése pozitív a magyar infrastruktúrával kapcsolatban?

Az biztos, hogy folyamatosan jönnek Magyarországra.

Azt mondják, hogy ők itt élnek, és nem tapasztalják a problémákat, amiket rólunk mondanak. A kormánnyal közvetlen kapcsolatban vannak, a válságban hetente több napot videókonferenciáztunk a cégekkel. A német cégek, kamarák és emberek általában nem azt mondják, amit a német sajtó mond. Én negyedévente találkozom egy német vállalati körrel, ahol nagyjából száz cég vesz részt: onnan sem az jön vissza, hogy itt ne lenne jó működni. Nem értik, miket beszélnek otthon, de ez politikai kérdés, nem pedig a való világ. 

A német cégvezetőket a gazdasági érdek motiválja, talán ezért nem látják, vagy foglalkoznak politikai problémákkal.

Szerintük nem is léteznek a német sajtó által bemutatott politikai problémák. Azt kérdezik tőlem, hogy hogyan lehet az, hogy a külügyminisztert vagy engem éjjel egy órakor fel lehet hívni, ha bármi bajuk van, és utána meg is oldjuk ezeket az ügyeiket. Ha ez mégsem megy, annak többnyire külső oka van. A Mercedes gyár igazgatója például hetente rákérdez SMS-ben, hogy mikor lesz már kész az M0-son a hárosi híd felújítása. Amire annyit tudok mondani, hogy a Strabag nevezetű osztrák cég remélhetőleg összeszedi magát, és tényleg befejezik augusztus végére.

Azért van olyan ágazat, ahol gyorsabban kellene haladni a cselekvéssel, a stratégiák megvalósításával?

Sok ilyen ágazat van. Az iparstratégiát megcsináltuk. A klasszikus iparágakat elkezdtük újra visszafejleszteni: ilyen a jármű, a vasút, de az acélipar is, ahol gyorsabban kellene haladnunk, hogy tudjunk reagálni a mostani építőipari helyzetre. A Dunaferrnek rendezetlenek a menedzsment viszonyai, és ebben a helyzetben, amikor az acél ára az egekben van, a cég a kapacitásának csak a 20 százalékán működik. De ez egy magáncég, ebbe a kormány nem tud beavatkozni. 

Az építőiparban költség-, ár- és termelékenységi problémák vannak, de ezt technológiával, a hatékonyság javításával lehet orvosolni. Már látszanak is azok az építőipari cégek, amelyek ezt meg tudták ugrani, és képesek arra, hogy előregyártott elemekből olcsóbban, nagyobb hatékonysággal, gyorsabban tudjanak építeni. 

Az agrárium területén nem rosszak a számaink, de alapvetően alapanyagot termel Magyarország, tehát a nagyon szofisztikált növénytermesztés nem jellemző. Az élelmiszeriparban alapanyagként adunk el külföldre olyan dolgokat, amiket itthon kellene feldolgozni.

Ezeket az alapanyagokat aztán visszavásároljuk külföldi termékként a szintén külföldi kiskereskedelmi láncokban.

A következő időszaknak ez lesz a feladata. Amint látom Nagy István miniszter úr működését és Lázár kormánybiztos úr ügyeit, bízom abban, hogy ezek a határozott szereplők utat mutatnak, és felgyorsítják a folyamatot.

Legitim törekvés, hogy a hazai kiskereskedelmi láncok hazai tulajdonba kerüljenek és kiszorítsuk a multikat?

Ha megnézzük, az osztrák boltokban osztrák, a német boltokban német termékek vannak. Ez egy legitim törekvés, mindenki ezt csinálja. Mindenképpen kell ugyanakkor élelmiszeripar is. A technológiát fel kell építeni, meg lehet venni hozzá. Nyilván nem egyszerű terület ez: egy autóipari gyárat összerakni triviálisnak tűnő dolog, egy élelmiszeripari gyárat összerakni nem az. Sokfajta diszciplína találkozik itt, nem csak anyagmozgatás, gépészet vagy mechatronika, hanem biotechnológia, vegyipar is. Ez kicsit nehezebben kialakítható, de a szándékunk és a pénzünk megvan hozzá. 

Az új iparágaink viszont jól állnak. A korábban is csak nyomokban létezett, majd teljesen megszűnt hadiiparunkat most újraépítjük, ez majd húzza magával a többi iparágat, az itt megjelenő fejlesztéseket át lehet vinni polgári hasznosításba.

Kutatóintézetek szerint a jövőben egyszerre jöhet menekült, klíma és gazdasági válság, akár egy járvánnyal együtt. Ezek felerősíthetik egymás hatásait is. Hogyan lehet válságállóvá tenni a gazdaságot?

A klímaválság olyan terület, ami Magyarországon ipart fog generálni. Az egész klímaalkalmazkodás új ipart és az ipar fejlődését fogja ösztönözni. Elkészítettük a hidrogénstratégiánkat és meghatároztuk, hogy erre milyen iparágakat lehet felépíteni. A hidrogéngazdaság számtalan dolgot jelent: előállítjuk a hidrogént, utána felhasználjuk, és már vannak olyan cégek, akik nem csupán beépítenek hidrogén üzemanyagcellát, hanem fejlesztenek is.

Ezek azok az előrelépések, amelyek energetikai oldalról függetlenné teszik a rendszereinket. 

A teljes Kárpát-medencére kiterjedő hatásvizsgálatot végeztünk el, és arra jutottunk, hogy a klímaváltozás ugyan érinteni fog minket, de ezek nem olyan folyamatok, amelyekhez ne lehetne alkalmazkodni a többi között a mezőgazdaság átalakításával, a vízrendszer továbbfejlesztésével. A migrációs válság pedig politikai kérdés, egyes országok így próbálják megoldani a szavazóbázis- és munkaerő-problémáikat. Magyarország ebben is a saját erejére támaszkodik inkább. Ha ezek a válságok egyszerre jelentkeznének, a világ jelenlegi technológiai színvonalán akár mindegyikkel egyszerre is meg lehet küzdeni, nincs szó kezelhetetlen dolgokról.

Sőt, a jelenlegi technológiai színvonallal elérhetővé vált az is, hogy erősödjön Magyarország önellátása. Ami korábban szitokszónak számított a közgazdászok között.

Úgy tűnik, Magyarországon több van azokból a közgazdászokból, akik úgy gondolják, hogy itt minden legyen nyitott, és a világ országai majd szépen együttműködve, nagy szeretetben ellátják egymást. Épp a vírusválság mutatta meg, hogy ez mennyire nincs így. Tavaly márciusban nagyjából senki nem tudta, honnan kerítsen lélegeztetőgépet a kórházakba. Mert azt Európában már senki sem gyártott, csak Kínában volt belőle. Honnan lesz maszkunk, ha csak pár darab készül idehaza az orvosoknak, műtéthez? Vagy fertőtlenítőszer, védőruha, infúzió, gyógyszerek. Mikor hirtelen ránk esett az egész, akkor észrevettük, hogy

Kína volt az egyedüli, aki akkor segített Európában, de másokra nem számíthattunk. 

Meg kellett teremtenünk tehát az önellátási képességeket, és ez számos területen sikerült, vagy folyamatban van. Gyakorlatilag néhány hét alatt állítottunk át hazai gyárakat fertőtlenítőszer gyártására. De már lélegeztetőgépből, maszkból is képesek vagyunk sajátot előállítani, Debrecenben megépítjük a Nemzeti Oltóanyaggyárat.

Ha az energetikai rendszert nézünk, az energiafüggetlenségünk, több lábon állásunk jó irányba halad. Mindenfelé van kapcsolatunk, és a belső forrásaink is gyarapodnak az atomerőmű és a naperőművek építésével. Az biztos, hogy mindenkinek a saját problémája fontos egy adott helyzetben, nem másokon akar segíteni. Moralizálhatnak a közgazdászok, de sajnos a nyitottságot dicsérő elméleteik nem segítettek, amikor maszkot kerestünk, hogy meg tudjuk védeni a magyar embereket. A hazai kapacitások megerősítése nemcsak ellátásbiztonsági, hanem önrendelkezési szempontból is elodázhatatlan. A jelenlegi helyzetben pedig hozzájárul a gazdaság sikeres újraindításához is.

Fotók: Földházi Árpád, illetve MTI.