Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
Ha követjük Keserü Ilona festőművésznek egy korábbi katalógusában megfogalmazott gondolatmenetét, beláthatjuk, hogy benne járunk már a modern festészet harmadik fél évszázados korszakában.
Nyitókép: Műcsarnok
Az első a 20. század legelején kezdődött, amikor hódító útjára indult a reális látványt absztraháló, elemeire bontó képzőművészet. Ez a korszak 1945-re kiteljesedett, és utat nyitott az önerejű, önmagát teremtő formálás, valamint a kötöttségeitől felszabadult anyaghasználat és művészi magatartás fél évszázadának.
Ez a nagyjából 1995-ig tartó korszak formálta művésszé Keserü Ilonát,
a ma élő egyik legelismertebb és legmagasabb árakon jegyzett magyar festőt, akinek művei a hazai és külföldi magánkollekciók mellett a New York-i Metropolitan Museum of Arttól a párizsi Centre Pompidou-ig a világ legnagyobb kortárs gyűjteményeiben is megtalálhatók.
A kilencvenedik évén túl is alkotó művész, sok tekintetben a kortársak előtt járva, e második korszakon szükségszerűen lépett tovább, mintegy harmadik félszázadot nyitva meg, amelyben, ahogy korábban maga fogalmazott, immár minden szükséges eszköz birtokában megteremtődött számára a szabadság arra, hogy kizárólag olyasmivel foglalkozzék, amit rajta kívül más nem tud megjeleníteni.
A Műcsarnok három központi termében most megnyílt kiállítás mindezt különleges fénytörésben tárja elénk.
Keserü ugyanis vállaltan a nagy elődök folytatójának tekinti magát. Ezért a kiállítás címe is: Hommage – Tiszteletadás. A művész nem megtagadja, hanem továbbviszi, amit tényleges és választott mesterei létrehoztak. A kiállítás első termének alkotásai erre a gondolatra felfűzve szerepelnek. Ez a folytatás, mint minden jó művész esetében, valójában kutatómunka, formai felismerések igazságainak tovább elemzése. Keserünek fontos eszköze a színgazdagság, meghatározó motívumai közé tartozik
a szalag, a labirintus, valamint a híres balatonudvari szív alakú sírkövek,
amelyeknek ívelt formái Keserü számtalan képén visszaköszönnek. Hogy a formák és színek ritmusa Keserü művészetében mennyire zeneiséggé ötvöződik, azt a kiállítás második terme igazolja, ahol a Hang-szín-tér című térinstalláció felfüggesztett színes rúdjai Vidovszky László zenéjével alkotnak a térben mozgó nézővel kölcsönhatásba lépő műalkotást. A harmadik terem egyfajta összegzésként nyújt áttekintést a művész alkotásaiból a kezdetektől egészen a legfrissebbekig, a kiállítás rendezői részéről valójában tiszteletadásként Keserü Ilona művészete előtt.
(Hommage – Tiszteletadás. Keserü Ilona kiállítása a Műcsarnokban. Megtekinthető 2025. január 26-áig)