Ha követjük Keserü Ilona festőművésznek egy korábbi katalógusában megfogalmazott gondolatmenetét, beláthatjuk, hogy benne járunk már a modern festészet harmadik fél évszázados korszakában.
Nyitókép: Műcsarnok
Az első a 20. század legelején kezdődött, amikor hódító útjára indult a reális látványt absztraháló, elemeire bontó képzőművészet. Ez a korszak 1945-re kiteljesedett, és utat nyitott az önerejű, önmagát teremtő formálás, valamint a kötöttségeitől felszabadult anyaghasználat és művészi magatartás fél évszázadának.
Ez a nagyjából 1995-ig tartó korszak formálta művésszé Keserü Ilonát,
a ma élő egyik legelismertebb és legmagasabb árakon jegyzett magyar festőt, akinek művei a hazai és külföldi magánkollekciók mellett a New York-i Metropolitan Museum of Arttól a párizsi Centre Pompidou-ig a világ legnagyobb kortárs gyűjteményeiben is megtalálhatók.
A kilencvenedik évén túl is alkotó művész, sok tekintetben a kortársak előtt járva, e második korszakon szükségszerűen lépett tovább, mintegy harmadik félszázadot nyitva meg, amelyben, ahogy korábban maga fogalmazott, immár minden szükséges eszköz birtokában megteremtődött számára a szabadság arra, hogy kizárólag olyasmivel foglalkozzék, amit rajta kívül más nem tud megjeleníteni.
A Műcsarnok három központi termében most megnyílt kiállítás mindezt különleges fénytörésben tárja elénk.
Keserü ugyanis vállaltan a nagy elődök folytatójának tekinti magát. Ezért a kiállítás címe is: Hommage – Tiszteletadás. A művész nem megtagadja, hanem továbbviszi, amit tényleges és választott mesterei létrehoztak. A kiállítás első termének alkotásai erre a gondolatra felfűzve szerepelnek. Ez a folytatás, mint minden jó művész esetében, valójában kutatómunka, formai felismerések igazságainak tovább elemzése. Keserünek fontos eszköze a színgazdagság, meghatározó motívumai közé tartozik
a szalag, a labirintus, valamint a híres balatonudvari szív alakú sírkövek,
amelyeknek ívelt formái Keserü számtalan képén visszaköszönnek. Hogy a formák és színek ritmusa Keserü művészetében mennyire zeneiséggé ötvöződik, azt a kiállítás második terme igazolja, ahol a Hang-szín-tér című térinstalláció felfüggesztett színes rúdjai Vidovszky László zenéjével alkotnak a térben mozgó nézővel kölcsönhatásba lépő műalkotást. A harmadik terem egyfajta összegzésként nyújt áttekintést a művész alkotásaiból a kezdetektől egészen a legfrissebbekig, a kiállítás rendezői részéről valójában tiszteletadásként Keserü Ilona művészete előtt.
(Hommage – Tiszteletadás. Keserü Ilona kiállítása a Műcsarnokban. Megtekinthető 2025. január 26-áig)
Tűz martaléka lett Oláh Szilveszter műterme és lakóháza Káván, lényegében semmije sem maradt, csak a ruhája, amiben dolgozott. Gyűjtés indult a művész számára.
XIV. Leó szerint a mozi kötelessége bemutatni a világ sebeit – és ellenállni az algoritmusok diktátumának.
Muszáj-e minden szempontot, beleértve a művész emberi minőségét is figyelembe vennünk a műalkotások megítélésekor?
A darab egy pontján Schmidt Máriát ládába zárják majd bottal agyonverik.
Így semmisül meg a művészet, ha az alkotó a saját aktuálpolitikai véleményét erőszakolja a nézőkre.
A Svéd Akadémia döntése szerint az idei díj nemcsak szimbolikus dicsőséget, hanem komoly anyagi jutalmat is hoz számára.
Azt is tudjuk már, hogy pontosan mikor.
Na és az sem mellékes, hogy ha rajtam múlna, együtt szolgálna a hétköznapi halandókkal az értelmiségi, netalán elit családból származó, egészséges fiú is.
