Nyitókép: Műcsarnok
Az első a 20. század legelején kezdődött, amikor hódító útjára indult a reális látványt absztraháló, elemeire bontó képzőművészet. Ez a korszak 1945-re kiteljesedett, és utat nyitott az önerejű, önmagát teremtő formálás, valamint a kötöttségeitől felszabadult anyaghasználat és művészi magatartás fél évszázadának.
Ez a nagyjából 1995-ig tartó korszak formálta művésszé Keserü Ilonát,
a ma élő egyik legelismertebb és legmagasabb árakon jegyzett magyar festőt, akinek művei a hazai és külföldi magánkollekciók mellett a New York-i Metropolitan Museum of Arttól a párizsi Centre Pompidou-ig a világ legnagyobb kortárs gyűjteményeiben is megtalálhatók.
A kilencvenedik évén túl is alkotó művész, sok tekintetben a kortársak előtt járva, e második korszakon szükségszerűen lépett tovább, mintegy harmadik félszázadot nyitva meg, amelyben, ahogy korábban maga fogalmazott, immár minden szükséges eszköz birtokában megteremtődött számára a szabadság arra, hogy kizárólag olyasmivel foglalkozzék, amit rajta kívül más nem tud megjeleníteni.