Alátámasztható-e Magyar Péter állítása a nyugdíjasok tömeges elszegényedéséről?

„A Balatonfenyvesi fórumon Magyar Péter azt állította, hogy az elmúlt években ötszörösére nőtt a létminimum alatt élő nyugdíjasok száma. Bár hivatalos statisztika évek óta nem készült erről, a vizsgált időszakban számos, a nyugdíjasok anyagi helyzetét javító kormányzati intézkedés valósult meg, köztük a 13. havi nyugdíj visszaállítása, a nyugdíjprémium bevezetése és az inflációkövető emelések.

A balatoni rendezvényen elhangzott kijelentés szerint a létminimum alatt élő nyugdíjasok száma az elmúlt években ötszörösére emelkedett. A pontos mérték azonban hivatalos statisztikák hiányában nem ellenőrizhető, mivel a KSH 2015 óta nem készít ilyen számítást. Érdemes ezért áttekinteni, milyen tényezők befolyásolták a nyugdíjasok helyzetét az elmúlt másfél évtizedben, és hogyan változott a nyugdíjak értéke ebben az időszakban.

A létminimum mérése nem pusztán gazdasági kérdés, hanem politikailag is érzékeny terület. A mutató értelmezése attól függ, milyen fogyasztási szintet tekintünk alapvetőnek, és miként értelmezzük a statisztikai adatokat. A fogalom azt a jövedelmi szintet jelöli, amely minimálisan szükséges egy háztartás alapvető szükségleteinek fedezéséhez – ideértve az élelmiszert, a lakhatást, a ruházkodást, a közlekedést, az egészségügyi és kulturális alapszolgáltatásokat, valamint az oktatást. A Központi Statisztikai Hivatal 2015-ig minden évben közzétette a létminimum értékét, amelyet egy normatív élelmiszerkosárra és az ahhoz kapcsolódó fogyasztási kiadásokra alapozott. A hivatal azonban 2015-ben megszüntette a számítást, mert a módszert elavultnak ítélte, és úgy vélte, már nem tükrözi pontosan a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyokat. Azóta bármilyen ezzel kapcsolatos összehasonlítás csak független becsléseken alapulhat, amelyek módszertana eltérő és nem egységes, ezért az így kapott adatok nem vethetők össze közvetlenül a korábbi hivatalos számításokkal.

A 2010 előtti években, a Gyurcsány-kormány idején a nyugdíjak vásárlóereje több alkalommal is csökkent, és a gazdasági megszorítások az időseket is érzékenyen érintették. Ekkor került sor a 13. havi nyugdíj eltörlésére is, ami jelentős jövedelem-kiesést okozott a nyugdíjasoknak. A 2010 utáni időszakban ezzel szemben a nyugdíjak értéke összességében emelkedett, a kifizetések stabilabbá váltak, és a nyugdíjasok jövedelmi helyzete kedvezőbben alakult, mint a korábbi kormányzati ciklusokban.

Az elmúlt másfél évtizedben számos, kifejezetten a nyugdíjasok anyagi biztonságát erősítő intézkedés született. A 13. havi nyugdíj, amelyet a Gyurcsány-kormány idején megszüntettek, 2022 és 2024 között fokozatosan került vissza a jogosultakhoz. Előbb negyed-, majd fél-, később háromnegyed havi összegben, végül 2024-ben már teljes havi kifizetésként. 2017-ben bevezették a nyugdíjprémium intézményét is, amely lehetővé teszi, hogy gazdasági növekedés idején az idősek egyszeri, plusz juttatásban részesüljenek a rendes nyugdíjemelésen felül.

A nyugdíjak értékmegőrzését a kormány törvényben garantált inflációkövető emeléssel biztosítja, ami azt jelenti, hogy az ellátások minden évben a pénzromlás mértékével arányosan növekednek, szükség esetén évközi kiegészítéssel. A rezsicsökkentés fenntartása különösen a fix jövedelmű nyugdíjas háztartásoknak nyújt érezhető segítséget, hiszen csökkenti a lakhatási költségeket és mérsékli az energiaárak emelkedésének hatását. Emellett az elmúlt években többször is sor került egyszeri juttatásokra, mint például az Erzsébet-utalványok, valamint rezsi- és élelmiszertámogatások, amelyek közvetlenül segítették a mindennapi megélhetést.

Magyar Péter állítása tehát nem támasztható alá olyan, egységesen elfogadott statisztikával, amely pontos képet adna a létminimum alatt élő nyugdíjasok számának változásáról. A rendelkezésre álló független becslések között jelentős módszertani eltérések vannak, ami megnehezíti a hosszú távú, hiteles összehasonlítást.Ugyanakkor tény, hogy az elmúlt másfél évtizedben a nyugdíjak nominális értéke számottevően emelkedett, a kifizetések kiszámíthatóbbá váltak, és több olyan intézkedés is megvalósult, amelynek célja az idősek anyagi biztonságának erősítése volt. Mindez arra utal, hogy a nyugdíjasok helyzetének értékelése árnyaltabb megközelítést igényel annál, mint amit egyetlen, forrásmegjelölés nélküli arányszám sugallhat.”

Nyitókép: Ferenc ISZA / AFP