Gyorsan viccé lesz az ürességtől tátongó mozgalom, nem kell ide LMBTQ-lázadás, köszönjük. Az ilyen „koncerteknél” károsabb nincs.
A művészet mindig is kéz a kézben járt a politikával és a különféle ideológiákkal. Az egyik személyes kedvenc példám erre a Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című klasszikus Kubricktól, de ez már messzire vezet. A lényeg, hogy
az sose baj, ha egy művész politizál a műveiben – addig, amíg nem válik irgalmatlan butává az egész.
Ezt is ajánljuk a témában
Aurora itt nem állt meg: szabadságot követelt Palesztinának, Kongónak, Szudánnak, Libanonnak, Szíriának és Ukrajnának, LMBTQ-zászlót lengetett, és büszkeségét fejezte ki a Pride kapcsán.
A norvég Aurora nem csupán politizált, nem csupán felmondta az összes progresszív mantrát két LMBTQ+ zászló lengetés közben. Ezzel nem feltétlenül volna baj: nem értek ezekkel a szlogenekkel egyet, de ha valahogy megindokolják, vagy legalább logikusan levezetik, miért is gondolják így, hát legyen, lelkük rajta. Minden felnőttnek lehet saját véleménye, s nem kell mindenkivel egyetérteni.
A gond az volt, hogy szebb szó híján ostoba levezetést kapott a „nép”, akik azt két pofára falták és lelkendeztek rajta.
Aurora ugyanis levezette, hogy „azt mondják nekünk, hogy megosztottak vagyunk”, „ha máshogy szavazunk, akkor ellenségek vagyunk”, „valójában mind ugyanazt akarjuk”, többek között „szabadságot Palesztinának, Kongónak, Szudánnak, Libanonnak, Szíriának, Ukrajnának”, „szabadságot a melegeknek”, és legfőképp
szabadságot Európának! Mert foglyul ejtett minket ez a furcsa, jobboldali ideológia, ami fáj – úgyhogy szabadítsuk fel Európát is ettől a gondolkodásmódtól. Mert látjuk, hogy most az egész nyugati világ visszafelé halad, visszalép, elveszíti azokat az apró dolgokat, amikért annyira keményen küzdöttünk.”
S hogy mik azok az „apró dolgok”, amikért olyan „keményen” küzdöttek? „A szeretet, vagy az, hogy légy az, aki vagy. Hogy transznemű lehess, ha szeretnél, hogy megváltoztathasd a nemed, hogy önmagad lehess.”
Kezdjük az elején: vastaps mindenkinek, csak sikerült 2025-re ténylegesen behozni Magyarországra az LMBTQ-ideológiát, úgy tíz év késéssel. Nagy kár, hogy itthon amúgy minden felnőtt annak érezheti magát, ami szeretne lenni, mindenki úgy fekszik kés alá, ahogy nem szíveli, úgy operálja magát Apache helikopterré, ahogy csak szeretné – ahogy azt amúgy a közösség soraiban is láthatta az ember. Csak épp két dolgot nem tehet meg: nem indoktrinálhatja a gyerekeket és nem változtathatja meg az okmányait, hiszen az a fránya XX-kromoszóma XX marad – de nem is ez az igazán agyzsibbasztó része az egész érvelésnek.
Az egymás elfogadásáról, szeretetéről papoló, a – valós – megosztottságot valótlannak beállító művésznő egy suhintással „létrehozza” a megosztottságot az érvelésében is,
majd uszít a jobboldal ellen, de mindezt úgy, hogy suttyomban érvel is a demokrácia ellen is,
hisz az a fránya „foglyul ejtés a furcsa, jobboldali ideológia által” demokratikus választásokon esett meg – már amelyik országban – , ahol a többség akarata döntött így, afféle immunreakcióként az addigi baloldali/liberális vezetések ellen.
Ha pedig „fel akarják szabadítani Európát ettől a gondolkodásmódtól”, akkor lesz szíves választást nyerni. Nem kell ide „LMBTQ-lázadás”, köszönjük. Az egykori kommunista propagandát majmoló, a világ proletárjait immáron szexuális devianciákra lecserélő „felszabadító” mozgalom így vagy úgy, de a munkásosztály-felszabadítók sorsára fog jutni.
Nem azért, mert jó páran nem értenek majd vele egyet, hanem mert gyorsan viccé lesz az ürességtől tátongó mozgalom, pontosan akkor, amikor a követők is rájönnek, hogy
igaz, hogy „az egész nyugati világ visszafelé halad”, csak épp nem a transzneműséget, nemváltoztatást veszíti el, hanem valami sokkalta fontosabbat: önmagát. Amiért annyira keményen küzdöttünk.
Addig is, az ilyen „koncerteknél” károsabb nincs. Főleg egy lánytól, aki tíz éve még arról énekelt, hogy milyen volt az, amikor meglátta a Mennyország egy darabkáját, amely türelmetlenül várt reá.
Nyitókép: Instagram-képernyőkép
Pedig a nyolcvan éve, 1945. július 20-án elhunyt Petrovicsnak sokkal többet köszönhetünk, mint gondolnánk. Bellák Gábor írása.
A vállalat így szeretné kikerülni az uniós politikai hirdetésekre vonatkozó új átláthatósági szabályokat.
Ha tudom, hogy ahova megyek ott milyen értékközösség van, és azzal nem értek egyet, akkor nem megyek el, nem adom a nevemet hozzá.
A világ strukturált, és a struktúrája geometrikus. Az alakzatok felismerésével jobban érthetjük a biológiát, a mesterséges intelligenciát, még a politikát is, persze csak akkor, ha a szabályszerűségek mellett képesek vagyunk észrevenni a formák torzulását is – vallja a számelmélet amerikai professzora.
„A magyar gazdák jó ha tudják, hogy mi húzódik meg valójában az evezgetős és csónakon táncikálós képek mögött” – írta közösségi oldalán Dömötör Csaba.
A publicista szerint Majka debreceni performansza során kiviláglott, hogy „egy gyáva szarjankó”, és előadótársaival akkor értenék meg, mi a diktatúra, ha egy időgép visszaröpítené őket a '60-as évek kádári Magyarországára.
Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője öntött tiszta vizet a pohárba.
A hazai fiatalokat pedig éppen az atmoszféra bénította meg… Akkor most kell a szurkoló vagy sem?
