A virágzó fejedelemséget széltében-hosszában tatárok és törökök tízezrei taposták vérbe és sárba, amit a fejedelemség soha nem hevert ki a történelme során. Megtörtént a legrosszabb, ami elképzelhető.
Napra pontosan 405 éve, 1621. január 30-án született II. Rákóczi György (1621-1660) erdélyi fejedelem,
a magyar történelem egyik „nagy házaspárjának”, I. Rákóczi Györgynek és Lorántffy Zsuzsannának a fia,
akit tragikus kimenetelű lengyelországi hadjárata miatt „országveszejtő” névvel is illetnek, sajnos joggal. „Makacssága és felelőtlen kockázatvállalása” gyakorlatilag és végleg romlásba taszította az addig virágzó Erdélyt, mérhetetlen szenvedést okozva alattvalóinak – a fejedelemség sosem heverte ki a borzalmakat.
Hogy miről beszélünk? Mivel
a legendás család sarja felfoghatatlan sokkot hagyott az utókorra,
amivel minden egyéb tevékenységét zárójelbe tette, csapjunk a lovak közé, és ne vesszünk el a részletekben.
II. Rákóczi Györgyöt fejedelemnek nevelték. Nála bölcsebb édesapja egy stabil, élhető Erdély hagyott fiára, olyan országot, amire az átlagember vágyik, főleg háborús időkben: békét és mérsékelt, de biztos fejlődést hozott az országlakóknak, és vazallusként a törökkel is kiegyensúlyozott viszonyt alakított ki.
A teljhatalom 1648-ban került az ifjú kezébe,
uralkodása előjelei kedvezőnek tűntek: belső nyugalom és külső lehetőségek
mentén indult az útvesztőbe. A lengyel királyi cím elnyerésére irányuló politikát az édesapja alatti időszakra vezethetjük vissza, de távlatokban nézve Báthory István volt a minta, aki erdélyi fejedelemként szerezte meg a lengyel trónt (1575–1586), és uralkodása az erdélyi és lengyel történelem aranylapjaira került.
Ezt is ajánljuk a témában
A bethleni aranykort követő fejedelem megőrizte Erdély stabilitását, jó arányérzékkel vitte a külpolitikát, kemény kézzel számolt le belső ellenzékével, és felesége is komoly tényezővé vált.
Nem kérdés, hogy
II. Rákóczi György nagy vágya Báthory István sikereinek az újraélése volt,
ezért kezdettől fogva a lengyel korona megszerzésére törekedett, ám a lengyel nemesség 1648-ban János Kázmért ültette a trónra, így Rákóczi jegelte a terveit. 1649-ben aztán szövetségre lépett a kozákokkal, majd 1653-ban fennhatóság alá vonta Moldvát és Havasalföldet.
1655-ben Svédország és a Lengyel–Litván Unió háborúba lépett. A svéd király szorult helyzetében Rákóczi segítségét kérte, felajánlva neki Lengyelország egy részét, ahol az erdélyi fejdelem új királyságot alapíthatott volna. Tegyük hozzá: egy évvel korábban a lengyelek is Rákóczihoz fordultak, ha a svédek ellen lép hadba, és ugyanúgy koronát ígértek neki.
A fejedelem azonban rosszul mérte föl a helyzetet. Először is,
nem járt alaposan utána, mekkora valós támogatással rendelkezik lengyel földön.
Kevesebben álltak mögötte, mint gondolta. Történészek szerint eleve kevés reális esély mutatkozott arra, hogy nem katolikusként bármelyik Rákóczi megszerezhette volna a lengyel koronát.
Másrészt Rákóczi
nem számolt komolyan a törökkel.
Azt gondolta, hogy az oszmánok mindig azt támogatják, aki sikereket ér el. Ebben volt valami, de ehhez győzni kellett volna: amikor a fejedelem a vesztes oldalra került, szörnyű megtorlással kellett számolnia. Aránytalan rizikót vállalt.
Ráadásul
a török nagyvezír felismerte, hogy II. Rákóczi György lengyel királysága sértené a szultán érdekeit:
Erdély és talán a két román vajdaság is lazítaná az Oszmán Birodalomhoz kötődő vazallusi szálakat.
Ne hallgassuk el: a vállalkozáshoz Zrínyi Miklós is nagy reményeket fűzött, aki már egyesült erdélyi–magyar–lengyel–svéd–román seregben és a Balkán felszabadításában bizakodott.
II. Rákóczi György erdélyi fejdelem 1657 januárjában a törökök tiltakozására fittyet hányva hadat indított János Kázmér lengyel király ellen a svédekkel szövetségben, moldvai és havasalföldi csapatokkal egészítve ki a seregét.
A kezdeti gyors sikereket helyi ellenállás, végül vereség követte.
A svédek egy dán támadás miatt elhagyták a lengyel hadszínteret, aztán a kozák és a román seregek is leléptek, mindeközben a lengyelek döntő támadást intéztek Észak-Erdély ellen. Rákóczi kénytelen volt megalázó békét kérni, és csak komoly kárpótlásért engedték szabadon. A fejedelem ezt követően magára hagyta hozzá hű seregét, és visszasietett Erdélybe, hogy biztosítsa a hatalmát.
Az oszmánok egy büntető tatár sereget küldtek a fejedelemségbe, és elhurcolták Rákóczi visszatérő katonáit.
A fejedelem ígéretet tett, hogy saját vagyonának feláldozásával is kiváltja az embereit, de ígéretét nem tartotta be.
Ezt is ajánljuk a témában
A magyar történelem nagy alakjának uralkodását Erdélyben és Lengyelországban is a múlt aranylapjai közé sorolhatjuk. Most Horn Ildikó történész segítségével mutatjuk be az izgalmas korszakot.
1657 végén a szultán bosszújától rettegő erdélyi rendek lemondatták Rákóczit, aki nem fogadta el a megváltozott helyzetet, és nem adta át a hatalmat, ezért a török nagyvezír 1658-ban már fegyverrel támadt Rákóczira, de még mindig megelégedett Barcsay Ákos fejedelmi kinevezésével, 500 ezer forintos hadisarccal, az éves adó drasztikus megemelésével, Lippa és Jenő várának átadásával.
Ezek már
pocsék feltételeket voltak, visszalépés az eddigi évtizedekhez képest, de elfogadásuk megmentette volna Erdélyt a szörnyű végtől.
Rákóczi György azonban nem fogadta el az oszmán feltételeket, tovább harcolt, és kiprovokálta a legrosszabbat, ami elképzelhető egy ország történelmében: idegen hadak rablását, pusztítását, gyilkolását az ártatlanok között, az ország vagyonának a felprédálását. 1660-ban Szejdi Ahmed budai pasa már a tatár hadak segítségét is igénybe vette: 60 ezer harcossal tört Erdélyre.
Rákóczi György kitűnt vitézségével, harci sérüléseibe halt bele, de ez mit sem ért: prédául vetette országát a pusztító seregnek, hiszen az oszmánok és a tatárok a fejedelem halála után sem vonultak vissza.
A virágzó Erdélyt széltében-hosszában vérszomjas tatárok és törökök tízezrei gyalázták meg 1660-ban és 1661-ben, amit a fejedelemség soha nem hevert ki
a történelme során. A megvadult idegen sereg városokat és falvakat semmisített meg örökre férfilakosságukkal együtt, majd a foglyul ejtett nőkkel és gyerekekkel együtt továbbvonultak.
Álljon itt végezetül a kortárs nagyváradi Szalárdy János hátborzongató visszaemlékezése az úgynevezett Szejdi-dúlásról:
„A férfiaknak mind fejek szedték, és a vezér maga eleibe kihordatni parancsolván, mind egyig megnyúzatja bőröket az agy koponyájáról levonatja,
azokat szalmával megtölteti és szekerekre számán úgy rakatja vala, sőt, hogy a hadakozás alatt minden fejet hozzá vinnének, minden fejtől egy-egy tallért rendelt és fogyatkozás nélkül adatott vala.”
*
Nyitókép: II. Rákóczi György, ismeretlen szerző metszete, Wikipédia
Felhasznált irodalom:
https://rubicon.hu/hu/kalendarium/1648-oktober-11-ii-rakoczi-gyorgy-lesz-erdely-fejedelme
https://tti.abtk.hu/terkepek/terkepek/1657-ii-rakoczi-gyorgy-lengyel-hadjarata
https://ujkor.hu/content/ii-rakoczi-gyorgy-1657-evi-lengyel-hadjarata
https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/orszagveszto_fejedelem_400_eve_szuletett_ii_rakoczi_gyorgy
„Ha egy lépés távolságból nézzük, akkor érzi mindenki” – fogalmazott a szakértő.
Szalai Attila Lengyelországban folytatja.
Az ukrán elnök szerint az uniós tagság nem politikai cél, hanem „biztonsági garancia”.
Földindulás történt Brüsszelben.
Pedig valószínűleg éppen az olaszokkal vívjuk majd a sorsdöntő Eb-meccset...
A Bánság kapujában, a Maros völgyében fekvő Arad vidéke a magyar történelem sűrű fordulatainak emlékeit őrzi. Folytatódik 64 régi vármegyénk örökségét bemutató sorozatunk.
Szergej Lavrov szerint Ukrajna csak azért akar tűzszünetet, hogy megerősödjön, és felkészüljön a háború folytatására.
Az ötödik részben felfedezzük Tokió egy-két híres nevezetességét és magyar vonatkozású emlékeit is, de a főszerepé a zene és a tánc lesz.
Orbán Viktor kormányfő a Kossuth rádió, Jó reggelt, Magyarország! – című műsorának nyilatkozik.
