Végre láthatjuk, hogyan omlik össze Dwayne Johnson – mozikban a Zúzógép

Jakab Bertalan írása

Mark Kerr UFC-bajnok egyszerűen verhetetlennek számít a küzdősportban, tudja ezt ő is magáról, bár 185 centi magas és 120 kiló csupa izom, a fizikuma eltörpül az egója mellett. Amikor a mérkőzés előtt egy újságíró megkérdezi tőle, miként élné meg, ha kikapna, csak flegmán elhárítja a kérdést, hogy science fictionnel és fantazmagóriákkal nem foglalkozik. Aztán úgy kiütik, hogy a fal adja a másikat. Balhézik, csalással vádolja az ellenfelét, a meccs után senki a közelébe sem mer menni, a sportkomplexum éttermi részlegének kenyereket cipelő alkalmazottja sem száll be vele inkább egy liftbe, majd amikor a férfi az öltözőjébe ér, 

Innen indul az a sztori, amelyet a 2002-es The Smashing Machine: The Life and Times of Extreme Fighter Mark Kerr című dokumentumfilm már részletesen feldolgozott, és lényegében ennek a játékfilmes átirata a Zúzógép. És ahogyan az előbbiekből kiderülhet, itt nem egy emelkedés és bukás sztoriról van szó. Eleinte bár láthatjuk szárnyalni a sportolót, de rögtön utána a bukás következik, majd két órán keresztül nem azt követhetjük végig, hogyan kezd el ismét a csúcs felé emelkedni, hanem, hogy a megreccsent férfi milyen módon próbál fizikailag és mentálisan egyáltalán két lábra állni és ismét felépíteni magát; de közben megszabadulni az ebben hátráltató komoly gyógyszerfüggőségeitől és egyéb addikcióitól. 

Egy fillért nem tettem volna rá, hogy Dwayne Johnsont egyszer Oscar-díjra jelölhetik. Nem mintha totálisan tehetségtelen lenne, de az uszkve negyed évszázados karrierje során a filmvásznon eddig semmi jelét nem adta annak, hogy bármiféle más talentumát meg szeretné villantani azon kívül, hogy remekül képes befeszítenie az izmait, és néhány könnyedebb alkotásban ha faarccal is, de el tud sütni egy-egy poént. Ezért is az év legnagyobb meglepetése, hogy jóval több is van a tarsolyában, 

ahogyan az esendőségével szembesülni kényszerülő, a saját fizikai határai által ketrecbe zárt oroszlánként egyszerre drámai és félelmetes módon kitölti a vásznat. Nem csupán a drabális testével, hanem a belül fortyogó, olykor vulkánként kitörő, máskor apátiába átcsapó indulataival.

Valószínűleg azonban ennek ellenére sem fogja megkapni a szobrot. Az Akadémia szereti ugyan az olyan tündérmeséket, amikor egy kétes értékű alkotásokkal sztárrá vált színész hirtelen a legjobbak közé emelkedik, viszont sosem bocsájtja meg teljesen a múltat. A B kategóriás akciófilmek királya, Mickey Rourke sem válthatta szoborra a nominációját, amikor a hasonló hangulatú A pankrátorral kihajtotta magából a legtöbbet, Eddie Murphynek szintén nem nézték el A bölcsek kövérét és tucatnyi más infantilis vígjátékát csak azért, mert a Dreamgirlsben végre értékelhető teljesítményt nyújtott. Legutóbb pedig A szer kapcsán Demi Moore számára sem volt pardon, amiért korábban inkább a testi adottságait és nem a tehetségét kamatoztatta. Szegény Adam Sandler pedig még jelölést sem kapott, noha épp a Zúzógép rendezőjének, Benny Safdie-nek – a testvérével, Josh Safdie-vel közösen jegyzett – eggyel korábbi drámájában, a Csiszolatlan gyémántban aztán tényleg összekapta magát.

Ugyanígy, Johnson is boldog lehet, ha egyáltalán meghívást kap a Dolby Színházba. Annál inkább, mert hiába játssza ki egy színész a lelkét is, igencsak csökkenti a jelölés esélyét, ha a szóban forgó film nem jó. Márpedig a Zúzógép bár rossznak nem nevezhető, 

A bő kétórás játékidő alatt sokat láthatjuk a főszereplőt őrlődni, de ahogy a mondás tartja, néma gyereknek anyja sem érti a szavát, márpedig egy klasszikus férfitípusról van szó, aki nem kitárja, hanem elfojtja az érzelmeit, amikor pedig nem tudja, azok akkor sem mondatokban, hanem indulatos mozdulatokban törnek ki. Így nehéz közel kerülni hozzá, empatizálni lehet, de nem halljuk a marcona külső mögött dobogó szívet. 

És a mellékszereplők sem elég árnyaltak, a feleséget alakító, a házassági krízist és a saját problémáit egyaránt menedzselni próbáló Emily Blunt karaktere alapvetően izgalmas lehetne, de szintén félig kibontatlan marad, a többi mellékszereplőről pedig még kevesebbet tudunk meg.

A nagy összecsapások sem tornásszák fel a filmet: profin levezényeltek, de nem olyan adrenalindúsak, hogy a levegőbe bokszoljunk közben, mint egy idióta, vagy le akarjuk szakítani a mozi karfáját. Mindez azért is érdekes, mert míg a korábban említett Csiszolatlan gyémántban Benny Safdie még hétköznapibb szituációkban is képes volt maximalizálni a feszültséget, 

A Zúzógépet így Dwayne Johnson széles vállai tartják össze, olyannyira, hogy nélküle valószínűleg komoly nemzetközi mozis forgalmazásba sem került volna a film. Az UFC azért nem esik a foci vagy a Forma–1 kategóriájába, hogy önmagában tömegeket vonzzon a világ minden táján, és Mark Kerr neve is valószínűleg csak a sport rajongóinak cseng ismerősen. Más kérdés, hogy aki azért vált jegyet a moziba, mert szereti az akciósztárt, az mennyire fogja értékelni, hogy ezúttal a címmel ellentétben keveset látjuk zúzni és annál többet lamentálni.  

Zúzógép – amerikai–japán–kanadai sportfilm, 123 perc, 2025. December 11-étől a Fórum Hungary forgalmazásában országszerte a mozikban.

Nyitókép és jelenetfotók: Fórum Hungary