Emma karácsonya – egy magyar rendező bebizonyította, hogy saját zsebből is lehet kellemes mozit forgatni

Rózsa Gábornak nagy álma volt, hogy filmrendező legyen, de szakirányú képzettség híján meg sem próbált támogatásokért pályázni, helyette a saját kontójára kezdett forgatni. Ritkán sül ki jó az ehhez hasonló lelkes, de amatőr próbálkozásokból, ám úgy tűnik, ő a szabályt erősítő kivételt. 

Első filmje, a Mentés másképp a nem kevés gyermekbetegsége ellenére teljesen korrekt romantikus vígjáték volt. Utána jött a Legénybúcsú extra, amiről nem tudok nyilatkozni, tipikus esete a kontraproduktív marketingnek: az egyik mobilos játék annyiszor tolta az arcomba a kínos előzetesét, hogy elment tőle a kedvem, a nézői vélemények alapján azonban valószínűleg egy rettenetes élménytől menekültem meg. Az idén bemutatott, József Attila pszichoanalízéséről szóló Reménytelenül pedig zseniális alapötletre épült, a színpadias alakítások és a szegényes tálalás azonban lerombolta az összképet. 

Rózsa Gábor viszont szorgalmas és kitartó figura, alig fél évvel később máris új filmje debütált a mozikban; 

Nem azért, mert világmegváltó dráma lenne, épp ellenkezőleg: keveset markol, de azt magabiztosan meg is fogja. Egy tipikus felnövéstörténetről van szó, amelyben a tizenhárom éves címszereplő lány (Békési Laura) idilli életét felborítja, amikor az édesanyja advent idején közli vele, hogy elválnak az apjától. Közben a karácsonyi gálaműsorra készülve életében először szerelmes lesz a művészlelkű, kiválóan zongorázó és nem mindennapi énekhanggal megáldott sulitársába (Varga Benedek). 

Ennyi a sztori és nem több, Amerikában ebben a tematikában tucatszámra készülnek az ehhez hasonló, általában tipikus kertvárosi környezetben játszódó alkotások. Itthon sem ritkák, de többnyire valamiféle bűnügybe vagy fantáziavilágba csomagolják azokat, mint a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) vagy a Véletlenül írtam egy könyvet esetében. Az Emma karácsonya ezzel szemben egy vegytiszta coming of age film bármiféle műfaji kísérletezgetés nélkül.  

És mint említettem, nem próbál nagyot markolni, így kerüli a húsba vágó drámát is. A szülők jól szituáltak, nem gyepálják egymást otthon részegen, hanem kulturáltan kezelik a válást, az iskolai közeg sem toxikus, és a lány sem egy olyan címeres kreténbe esik bele, akinek épphogy nincs a homlokára tetoválva, hogy menekülni kell előle. Emma valószínűleg nem is sejti, 

A film könnyen a két szék közül a földre zuhanhatott volna, mert nyilván nem olyan mély, mint a nagy nemzetközi fesztiválokat járó rendezőink szerzői művei, de nem is olyan harsány – sőt, a legkevésbé sem az -, mint a legtöbb nagyközönség számára készített produkció, mégis úgy tűnik, megtalálta a nézőit. Több mint másfél hónappal a premier után még vidáman játsszák a mozik, ami egy magyar filmtől nem kis teljesítmény, pláne úgy, hogy egy családi vállalkozásról beszélhetünk. 

És annak ellenére, hogy az Emma karácsonya nem kínál drámai katarzist, amennyire meg tudom ítélni, egészen hiteles – és nem degradáló, hanem tényszerű – képet ad a jelentős részben a közösségi médián élő tinédzserekről. Komoly szociológiai körképet persze felesleges várni tőle, ahogy igazán maradandó élményt is, ám hibázni sem lehet vele: mindenki számára könnyen fogyasztható komfortfilm.

Emma karácsonya – magyar családi film, 90 perc, 2025. Rendezte Rózsa Gábor. A Rózsa Film forgalmazásában országszerte a mozikban.

Nyitókép: Varga Benedek és Békési Laura az Emma karácsonya című magyar filmben. (Rózsa Film)