Krasznahorkai „hagyatéka”

„A helyes válasz nem lehet kérdéses, igenis minden értékes magyar hagyaték külföldi elhelyezése súlyos vesztesége a magyar tudománynak, kultúrának, a hazai közgyűjteményi és egyetemi világnak. Ezt sem szépíteni, sem relativizálni nem ildomos, és az is mellékes, hogy magunkban mit gondolunk azon személyek közéleti megnyilvánulásairól, akiknek az értékes kéziratai vagy levelezései más ország fennhatósága alá kerülnek.

Éppen ezért döbbenetes Hantó Fruzsina cikkének már a címe is: »Ha lenne Magyarországon kompetens kormányzat, itt tartaná az írói hagyatékokat, de az biztos, hogy az írói hagyatékoknak most jobb külföldön«, s írásában igazán nem is tudja megmagyarázni, miért is jobb a hagyatékoknak külföldön, mint a saját hazánkban. Sőt, a cikkben megszólított Schein Gábor irodalomtörténésznek a digitalizálással kapcsolatos gondolatai ennek éppen az ellenkezőjét igazolják. Schein joggal jegyzi meg, hogy »segítséget jelentene, ha digitális formában hozzáférhetőek lennének a hagyatékok, erről beszéltem az AdK egyik munkatársával több alkalommal is. De az intézmény nagyon határozottan elzárkózik ettől. Azt mondják, hogy így nem lenne garantálható a hagyatékok biztonsága: a letöltésekkel az illegális másolásokat kockáztatnák, amelyekkel romlana a hagyatékok minősége«.”

Nyitókép: MTI Fotószerkesztőség/Marjai János

***