Nagy hazai kincs: nívós díjra jelölték az épp 20 éves Debreceni Kutyaház Állatotthont

Amikor Szendrei Viktória, az Együtt az Állatokért Állatvédő Közhasznú Egyesület elnöke és Nagy Petra, az egyesület elnökhelyettese a Debreceni Kutyaház Állatotthon mindennapjairól mesélnek, már az első percekben átütő az elhivatottságuk. Szavaik mögött ott a szenvedély, amely évek óta mozgatja őket: számukra a menhely nem csupán egy telep, ahol gazdátlan állatok húzzák meg magukat, hanem valódi küldetés. Egy olyan hely, ahol minden kutya és cica esélyt kap egy új életre – szerető családban.

Az első lépések – egy kertes háztól az állatotthonig

A történet 2004-ben indult, egy apró kertes ház udvarán. Ott végezték el mindazokat a feladatokat, amelyeket ma már egy nagyobb léptékű, professzionális környezetben. Hosszú, küzdelmes évek után, 2012-ben nyílt lehetőségük egy európai uniós pályázatnak köszönhetően felépíteni a mai otthont: a Kutyaház Állatotthont.

 – mondja Viktória. A feladatok között a kóbor kutyák begyűjtése, a chip alapján történő gazdához visszajuttatás, a sérült, beteg állatok ellátása és a rossz körülmények közül mentett ebek gondozása egyaránt szerepel.

Petra személyes élménnyel egészíti ki a múltat: „Én sétáltatóként jöttem ki először. Hétvégente lehetőség van sétáltatni, és én is így kerültem közel a menhelyhez. Akkoriban még nem volt semmilyen jövőképem, csak jól akartam érezni magam az állatok között.”

Az élet a menhelyen – történetek és protokoll

A menhely legtöbbször keverék kutyákat fogad be, a fajtatisztákat igyekeznek fajtamentő szervezetekhez juttatni. „Annyi keverék kutya vár mentésre, hogy a fajtatisztáknál mindig próbáljuk bevonni az adott fajtamentést” – magyarázza Petra.

Az állatok története sokszor drámai. Előfordult, hogy újszülött kölyköket találtak egy buszmegállóban hagyott dobozban, vagy balesetet szenvedett, autó vagy vonat által elgázolt kutyákat kellett megmenteniük. Máskor a gazdák maguk hozzák be a dobozt a telephelyre, mert nem tudják tovább vállalni az állatot.

A telephelyen öt kenelsor, mobil kennelek és egy szociális épület szolgál menedékül a lakóknak.

Az örökbe adásig szigorú protokollt követnek: minden állat karanténnal kezd, parazitamentesítést kap, chipet, oltásokat, majd ivartalanítják. Az örökbefogadás sem megy egyik napról a másikra. „Nem feltétlenül az elsőre kiszemelt kutya lesz az igazi” – hangsúlyozza Petra. Ezért ragaszkodnak a többszöri találkozáshoz, a közös sétákhoz és az előkontrollhoz, amikor a leendő gazdi otthonát is meglátogatják. A macskákat kizárólag benti tartásra adják örökbe.

Önkéntesek nélkül nem menne

A menhely szíve az a 15–20 fős önkéntes csapat, akik diákok, családanyák, dolgozó emberek egyaránt. Ők segítenek a hétvégi sétáltatásokban, az örökbefogadások szervezésében, a közösségi média kezelésében.

A fiatalok körében népszerű az 50 órás iskolai közmunka program. „Sokan csak letöltik az órákat, de szerencsére sokan ‘kint ragadnak’ is” – meséli Petra. Az önkénteseknek tananyaggal, folyamatos kommunikációval segítenek, hiszen az állatok mellett a közösség megtartó ereje is óriási.

A nyilvánosság és az edukáció ereje

„Social média nélkül nem is létezhetnénk” – vallja Petra. A Facebook-oldaluk nemcsak örökbefogadásokat segít, hanem tanít is: megmutatják a mindennapok nehézségeit és örömeit, 

Emellett óvodákban, iskolákban, egyetemeken tartanak előadásokat, részt vesznek városi rendezvényeken, ahol sokszor magukkal visznek egy-egy kutyát, cicát is – élő bizonyítékaként annak, miért érdemes támogatni a menhely munkáját.

Külön szívügyük a Kutyaház Program (#akutyahazalapjog), amelyben Debrecen külterületén segítenek nehéz körülmények között élő családoknak kutyaházakkal, oltásokkal, ivartalanítással és élelemmel.

Küzdelmek és csodák

Állatotthon működtetése rengeteg kihívással jár. Szabályozások, engedélyek, állandó ellenőrzések, folyamatos orvosi kiadások nehezítik a mindennapokat. „Őszintén szólva, ha tíz év távlatában kérdezik, nem látjuk, hogy javult volna a felelős állattartás helyzete” – mondja Viktória.

Egy másik, akit baleset után többször műtöttek, és ma boldogan futkározik. Petra számára különösen meghatározó az a kutya, aki évtizednyi várakozás után végül az ő otthonában talált családra. „Ezek azok a pillanatok, amelyekért minden nehézséget érdemes elviselni” – teszi hozzá.

A menhelyen nincs altatás: minden állat addig élhet ott, ameddig szüksége van rá – akár egy életen át.

A jövő reményei

A fejlődés nem áll meg. Legújabban egy konténerház megvásárlására nyertek pályázatot, amelyet állatorvosi szobává alakítanának, hogy helyben végezhessék az ivartalanításokat és vizsgálatokat. Ez jelentősen csökkentené a költségeket és még jobb ellátást biztosítana az állatoknak.

Emellett további kifutók és kennelek kiépítése szerepel a terveik között – hiszen a cél változatlan: minden állatnak esélyt adni egy boldog, biztonságos életre.

Nyitókép: Debreceni Kutyaház Állatotthon Facebook-oldala