Itt a legújabb „trendi” hergelés, kapaszkodjunk: „Szerintetek miért van az, hogy Magyarországon sokkal olcsóbban lehet lakáshoz jutni, mint tudáshoz?”

Beköszöntött az új tanév, végre ideje újrakezdeni médiatudatossági szakkörünket is.

Itt van rögtön ez a kis videó – rejtély, mi alapján dobta fel az algoritmus, de úgy tűnik, nem vagyok egyedül, pillanatnyilag 734 ezer megtekintésnél jár a húsz másodperces eszmefuttatás.

Az egyébként nemes célú, matematikamegkedveltető oldalon a digitális tartalomkészítő matektanárnő a következő szöveggel rukkol elő:

Először azt hiheti az ember, hogy ez valami kandi kamera, amely figyeli a reakciókat, és a nézők jót kacagnak azokon, akik erre a (már elnézést) sületlenségre magabiztosan rávágják, hogy

De nem: úgy tűnik, teljesen komolyan kellene kiindulnunk abból a kérdés formájában megfogalmazott állításból, hogy Magyarországon (ahol 2025 őszén ismét tízből nyolc elsőéves hallgató kezdi meg államilag finanszírozott helyen a tanulmányait, és ahol két szakma megszerzése továbbra is ingyenes)

A matektanulást és a gondolkodást népszerűsítő oldal videója alapján tehát ha egy gyémántgyűrűt 10 százalékos önrész mellett 3 százalékos kamattal vehetek meg, míg egy négyjegyű függvénytáblázatot önrész nélkül 9 százalékossal,

Influenszerünk természetesen eleve a szabad felhasználású „Diákhitel 1”-re utal, amelyből akár Azahriah-koncertre is lehet jegyet venni, vagy a Rendszerváltó Kártyára is elő lehet fizetni. 8,99 százalék kamattal, igen – azaz a piacinál jóval olcsóbban, ráadásul késleltetett, jövedelemarányos törlesztéssel, hitelbírálat és fedezet nélkül, családtámogatási kedvezményekkel, rugalmasan.

Ezzel szemben van a diákhitelek skáláján belül az esetleges tandíj fedezésére szolgáló „Diákhitel 2”, amely a fenti összes kedvezmény és az önerőmentesség mellett teljesen kamatmentes, és amelyet ráadásul az állam eleve az oktatási intézménynek utal,

Létezik továbbá a szintén kamatmentes „Képzési Hitel”, amely akár 55(!) éves korig felvehető szakmai képzések díjának fedezésére, szintén kamatmentesen, jóllehet 20 százalék önerő mellett – márpedig a matematika törvényei szerint e kötött felhasználású diákhitelek nulla százalékos kamata bizonyosan alacsonyabb, mint az Otthon Start esetében fizetendő három százalék.

Igazán kár, hogy ezeket a kedvezményes hiteleket kivitelezhetetlenség okán nem lehet legalább részben egy olyan különadó segítségével fedezni, amely a közösségi médiában terjesztett destruktív demagógiát terhelné, természetesen pártsemleges alapon.

A mai egyetemisták között akadnak olyanok, akiknek nagyapja, mivel politikai okokból nem járhatott gimnáziumba, fogta magát, kölcsönkérte a gimnáziumi tankönyveket, és önszorgalomból megtanulta a bennük foglaltakat. Aztán beült a könyvtárba, szintén ingyen, és utánaolvasott a dolgoknak, még évtizedekkel később is bölcsésztömegeket mosva le műveltségével a pályáról. Nem ciki-e két emberöltővel és nagyjából végtelen számú ingyenes ismeretszerzési lehetőség megnyílásával később azon majrézni, hogy tudáshoz jutni drága?

Naná, hatalmas előnnyel indul az, akit otthonában (von Haus aus) pazar könyvtár vesz körül – de még akkor is rajta múlik, hogy nekiáll-e olvasni.

Lehetséges persze, hogy csak rosszul fogalmazott a matematikusunk, és valójában arra gondolt, hogy ha valaki egyelőre nem tudja összekaparni a saját lakáshoz az önerőt, nem lakik ingázásnyi távolságra az egyetemtől és nem jut kollégiumi férőhelyhez, plusz nem jogosult szociális támogatásokra, „Út a diplomához” támogatásra és a különféle meglévő ösztöndíjakra, tehát ha ezek a problémák így, együtt, egyszerre fennállnak, akkor a lakásbérléshez nem tud szuperkedvezményes hitelt igényelni.

Mindig érdekes látni, amikor az itthon sóhajtozók külföldi tanulmányaik idején a legnagyobb természetességgel állnak munkába a méregdrága albérletük árának fedezése érdekében és/vagy vesznek ki lakás helyett szobát, igazodva az ottani szokásokhoz. Hollandiában a 15–29 éves diákok háromnegyede dolgozik bejelentett munkavállalóként a tanulás mellett, Svájcban 60 százalék, Dániában 53, Ausztriában („ott bezzeg mennyi az olcsó bérlakás!!”) 46 –

Ha van akadálya annak, hogy indiai srácok helyett magyar egyetemisták szállítsák Budapest-szerte a pizzát („Futárkodj, amikor ráérsz – akár 42 000 forint naponta”), akkor persze azt az akadályt meg kell szüntetni – az állásoldalak azonban duzzadnak a kínálkozó opcióktól, a heti egyszeri angoltanítástól kezdve a heti hatórás kvízmesteri melón át a heti 30-40 óra időtartamú tiktokos videógyártásig. 25 éves korig szja-mentesen, természetesen.

Ahogy egyébként a videó feltöltője is egyszerre tanul, dolgozik, ráadásul gyereket is nevel valamilyen lakásban – bizonyítékként arra, hogy mi mindent lehet itt fiatalként elérni szorgalommal és kitartással.

És ha már Hollandia: miközben ott akár a gimnazisták körében is teljesen bevett a tanulás melletti jövedelemszerző tevékenység, egyre kevesebben tudnak egyetemistaként elköltözni otthonról – kollégiumok nem léteznek, lakáshitelhez nincs elegendő tőkéjük, bérelhető lakásból, illetve szobából pedig vagy nincs elég, vagy nem találnak megfizethetőt. Egy megkérdezett echte holland egyetemista arról számol be, hogy naponta(!) két és fél órát utazik oda és két és fél órát vissza, ami eleinte zavarta, de most már nem bánja, mert szeret otthon élni.

de állítása szerint nincs ezzel gond, mert mindenki nagyon kedves, és egyébként is örül, hogy egyáltalán elcsípett egy albérletet. A cikk alatti kapcsolódó riport pedig egy harmincas testvérpárt mutat be, akik 2022-ben 80 millió forintnyi euróért hitelre megvettek egy közel százéves, romos házat, és miközben közösen fizetik a havi közel félmillió forintnyi törlesztőrészleteket, kettő éven keresztül minden egyes hétvégén és minden munkaszüneti napon ott dolgoztak, hogy a saját kezükkel otthont teremtsenek belőle. Egy éve költöztek be, lelkesen vigyorognak a fotón.

Márpedig valahol itt kezdődik a vágyott, klasszikus nyugat-európai életminőség: nem nyafog, nem visz mindenbe politikát, nem az állam bácsit várja, hanem igyekszik kihozni helyzetéből a legtöbbet, beleteszi a szükséges munkát, és kedélyesen együttműködik a másikkal. Milyen mázli, hogy a különféle hitelekkel szemben ez a példa bárki számára mindenkor kamatmentesen, komoly kezdőtőke nélkül, sőt ingyen átvehető. Csupán egy kis belsőleg előteremthető önerő szükséges hozzá.

***

(Nyitókép: Christof STACHE / AFP)