
A Húrokon írt történelem című műsorban mások mellett Schuster Lóránt, Korda György, Csepregi Éva, Kovács Kati, Vikidál Gyula, Tátrai Tibor, Nagy Feró, Charlie és Demjén Ferenc mesél nemcsak a saját pályafutásáról, de arról is, hogyan lehetett a szocializmus keretei között zenészként és emberként létezni.
A Húrokon írt történelem első szériája 18 hosszú beszélgetést, egyenként közel kétórás életútinterjút tartalmaz, a legfrissebb, Karácsony János James-szel felvett rész néhány napja látható a YouTube-on. Az ötlet, hogy a magyar beat-, illetve pop-rock történelem legendái a szokásosnál több időt és teret kaphassanak, a producer-beszélgetőtárs Szabó László fejéből pattant ki még a koronavírus-járvány idején.
Szomorú apropóból, hiszen azokban a hónapokban sorra mentek el az „öreg rockerek”, meghalt Kóbor János, Benkő László, Balázs Fecó, Póka Egon. És bármilyen furcsának is hangozhat, egyikőjükkel sem készült korábban olyan nagy lélegzetű portréműsor, amelyben saját maguk, a saját hangjukon idézik fel nem csupán a zenei karrierjük meghatározó állomásait, de a pályafutásuk kezdetétől a rendszerváltoztatásig megélt személyes emlékeiket is.
„Az egész így egyfajta sajátos, sokszor nagyon érzelmes kordokumentumként rajzolja fel a szocializmus különböző arcait,
körüljárva olyan, az akkori össztársadalom működésére is vonatkoztatható kérdéseket, hogyan viszonyult a korabeli politika a könnyűzenéhez, milyen változásokon ment át ennek elfogadása az egymást követő évtizedekben, mit jelentett, ha valaki tiltott volt, és hogyan kerülhetett át legalább a tűrt kategóriába. És persze, hogy mindez milyen módon hatott vissza az alkotókra és a közönségre” – sorolja a producer-műsorvezető, mi mindenről esik szó a hosszú beszélgetésekben túl az emblematikus dalok, lemezek születésének már számtalanszor elmondott történetein.
Az is lényeges volt, hogy a rögzítés a megszólítottakhoz méltó körülmények között történjen. Ezért az összes epizódot a várbeli Lovardában, kiépített díszletekkel, profi stábbal vették fel; a televízióba kerülő változatok nagyjából egyórásak, a YouTube-on a vágatlan, kétórás verziók láthatók. Az első évad sikerén felbátorodva már folynak a következő etap előkészületei, amelyben a tervek szerint szintén 18 zenész ülne majd kamera elé. Szabó László szerint szerencsére bőven van még kit kérdezni, erre a fajta kulturális értékmegőrzésre pedig nagyon is szükség van,
hiszen a könnyűzenészeknél nagyobb kulturális hatással ma is alig van bárki a társadalomra
– a műfaj kialakulásának kezdeteikor, majd megszilárdulása idején pedig még inkább így volt.
Ez az oka a sokszínű merítésnek is. A fentebb már említett neveken kívül Dolly, Tolcsvay László, Szikora Róbert, Soltész Rezső, Pataky Attila, Zalatnay Sarolta, Frenreisz Károly vagy Németh Alajos nem biztos, hogy máshol egy sorba kerülnének, a Húrokon írt történelem készítői számára viszont nem volt kérdés, hogy mindannyiuk élete és pályája valamilyen szempontból érdekes és figyelemre méltó.
„Ami mindenképpen összeköti őket, hogy kivétel nélkül mennyire pontosan emlékeznek mindenre. Sokat gondolkodtam rajta, hogy lehet ez, és végül arra jutottam, hogy abban az időszakban, amikor ők zeneileg kibontakoztak, vagy arra törekedtek, nem volt könnyű világ. Egy részüknek még a sanzonbizottsági engedélyért, a színpadra lépésért is meg kellett küzdeni, azt pedig, hogy ki mehet külföldre és ki nem, jól tudjuk, nem a tehetség döntötte el. E miatt a nehézkesebb út miatt valószínűleg egy-egy nagyobb koncert, turné vagy olyan események, mint mondjuk egy zenekar megalakulása vagy feloszlása, jobban beléjük égtek” – magyarázza Szabó László.
Ebben a közös sorsban, kulturális-társadalmi háttérben látja az okát annak a másik meglepő tapasztalatának is,
hogy az interjúalanyok többsége milyen érzelmesen beszél a pályatársairól.
Kilencven százalékban ráadásul igen pozitívan, „és azt azért elég megindító volt látni, ahogy Charlie, Korda Gyuri vagy Zalatnay Sarolta az őszinte könnyeit törölgeti a kamera előtt”.
Hasonló őszinteséggel válaszoltak az olyan kényesebb felvetésekre is, mint például Erdős Péter szerepe a Kádár-kor második felének könnyűzenei irányításában. Csepregi Éva szerint például Erdős egyáltalán nem volt olyan rosszindulatú, ahogyan azt ma sokan emlegetik, sőt inkább segíteni akart mindenkinek, Schuster Lóránt viszont gazembernek nevezi.
„A mi dolgunk viszont nem az, hogy igazságot szolgáltassunk bárkinek a hasonló kérdésekben. Hanem hogy a Húrokon írt történelem révén, szórakoztató módon, mégis nagyon komoly tartalommal megteremtsük egy korszak átfogó lenyomatát. Mert ezek az emberek, függetlenül attól, a pop vagy a rock végén voltak a könnyűzenének,
valami olyat hoztak be a magyar kulturális-társadalmi életbe, ami korábban nem volt és talán már ennyire mélyreható és zsigeri módon nem is lesz.
A hatásuk pedig ma is él, gondoljunk csak a Hogyan tudnék élni nélküled? című mozi óriási sikerére, amihez biztosan nagy köze van a nemzedékeket összekötő Demjén-slágereknek. Vagyis a maguk területén mindannyian ikonná váltak, ezért egytől egyig meg kell becsülnünk és amíg még lehet, meg kell hallgatnunk őket” – szögezi le Szabó László.
Azt a véleményét sem rejtve véka alá, hogy a mostani kultúrpolitikának is akadna tennivalója ez ügyben: például Korda György és Fenyő Miklós Kossuth-díja már nem várathat sokat magára.
A Húrokon írt történelem szombatonként 13 órától az M5 csatornán kerül adásba, az egyes részek vágatlan verziói a YouTube-on láthatók.
Nyitókép: Schuster Lóránt (Facebook)