Az Omega tudta nélkül törölt egy számot az együttes lemezéről a kommunista cenzúra

Nyitókép: Az Omega 1976-ban. Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága történészeként a most megjelent, Kóbor János életéről szóló könyvében is górcső alá vette az Omega és a szocialista rezsim kapcsolatát. Hogyan jellemezné ezt a viszonyt?

A zenekar mindig elment a falig, de azt sosem törte át, azt is mondhatnám, az okos kompromisszumok jellemezték az együttest – kezdi Csatári Bence rocktörténész. – 

A zenekarokat is sújtotta a rendszer csiki-csuki játéka, sok esetben pedig nekik sem volt választási lehetőségük. 

Mondana egy példát?

A könyvben részletesen beszélek Kóbor Jánossal arról az esetről, amikor 1975-ben, a már külföldön is elismert, népszerű együttes azzal szembesült, hogy Erdős Péterék egyszerűen letiltottak egy számot az új lemezükről. Mikor kézhez vették, akkor látták elhűlve, hogy a Tűzvihar című dal nincs rajta a Nem tudom a neved című korongon.

Mi nem tetszett Erdős Péternek, aki ugyebár akkoriban a magyar könnyűzene helytartója volt?

A „vörös rém” és a „vörös csönd, itt maradt, ez maradt” kifejezések szerepeltek a dalban, a kommunistáknak pedig 1975-ben ez nem fért bele. A történethez tartozik, hogy a Tűzvihar című szám 1969-ben rajta volt más hangszerelésben az Omega második nagylemezén, de tudjuk, hogy 1968-tól 1972-ig a Kádár-rendszer valamelyest enyhített a szorításon, ennek a dalnak a szövegét sem akarták túlgondolni akkor. 1975-ben viszont már nem ment át a szűrőn. 

igaz, aggályait a szöveggel kapcsolatban Erdős Péter jelezte nekik.

Ennél súlyosabb bűne is volt a Kádár-rendszernek az Omegával szemben? 

Kóbor János élete végéig hordozta magában a keserűséget amiatt, hogy 1970-ben nem mehetett ki az Omega Londonba, az a turné valóban mérföldkő lett volna a zenekar életében. Elmondása szerint az Omega akkor egy lépésre volt attól, hogy világsztár együttessé váljon. Kóbor János többször is hangsúlyozta az interjú során, hogy Angliából őket hívták egy koncertsorozatra, ám mégsem ők mehettek, hanem az Illés. Tegyük hozzá, hogy Szörényi Szabolcs – Isten nyugosztalja – viszont számos fórumon elmondta, hogy tudomása szerint a szervezők az Illést akarták. 

Az Omega 1968-ban és 1969-ben is járt Londonban, oda kiengedte őket a rendszer. Miért pont a harmadik turné hozta volna el a nagy áttörést?

1968-ban, amikor először járt Angliában az együttes Omega Red Star néven, ahogy Mecky is fogalmazott, egy névjegykártyát tettek le az asztalra. Valóban megjelent egy lemezük Londonban, de ez egy kis példányszámú korong volt, presztízs szempontjából fontos, de az ismertségükön nem tudott akkorát lendíteni. A következő évben már komolyabb visszhangja volt a turnéjuknak, 

Ez nem egy turné lett volna a sok közül szerinte, hanem az áttörés pillanata. Németországban ez az áttörés bekövetkezett 1973-ban, és meg is hódították vele Nyugat-Németországot, Svájcot, a Benelux-államokat vagy éppen Észak-Franciaországot. Angliát nem, ami az 1970-es elmaradt út számlájára írható. Kóbor János legalábbis így élte meg. 

Mindamellett az Omega még jól járt, hiszen lemezei születhettek, a külföldön legtöbbet turnézó magyar zenekar lehetett, ráadásul Nyugatra mehettek, nem a kies Szovjetunióba. Erdős Péter, a magyar zeneipar helytartója hogyan állt az Omegához?

Különösebben nem kedvelte a zenekart, de hagyta őket élni. Azt azért ne felejtsük el, hogy az Omega külföldi turnéiból az Interkoncert nevű cégen keresztül a magyar állam is részesült anyagilag. Abba is belementek 1973-ban, hogy a nagy német lemezkiadó, a Bellaphon legyen az Omega lemezkiadója Nyugat-Európában. 

hiába adtak el több millió lemezt, tudomásul vették, de nem futtatták a zenekart. Pedig Nyugaton a legtöbbször csak a Kelet Rolling Stones-aként emlegették az Omegát. Még egy jellemző történet a kommunista rendszer szürrealitására: 1974-ben az egyik nyugati koncertturnéra elment az Omegával az Interkoncert alkalmazottja, Szász Gábor, egy pártállami, ámde menedzservénával megáldott ember. Kóborék nem, ez az ember viszont disszidált abban az esztendőben… 

Egyes visszaemlékezések szerint az Omega a Led Zeppelinnel együtt fellépett volna az 1972-es, müncheni nyári olimpia záróünnepségén. Erről is szó van az interjúkötetben?

Mecky erről a történetről is mesélt. A történelem sajnos közbeszólt, hiszen az izraeli sportolókat ért becstelen terrortámadás miatt végül ezek a koncertek elmaradtak. 

A kutatásai mit mutatnak: az Omega környezetében is voltak besúgók?

Jelenlegi tudásunk szerint kevés ügynöki jelentés született róluk, de nem is adtak okot rá, hogy ezek a jelentések megszülessenek. 

de ez a hazai könnyűzene szinte összes szereplőjére igaz volt. 

Kóbor János nem élhette meg a könyv megjelenését. Látta a kéziratot?

A kéziratot látta, ismerte, a tragikus esemény után közvetlenül azonban nem lett volna ízléses megjelentetni. Egyébként hátborzongató, de Mecky halála után egy évvel én is kórházba kerültem. A nővérek mesélték, hogy pont abban a kórteremben feküdt egy ideig Kóbor János is, ahová engem helyeztek el. 

Történészként, zenetörténészként rendszeresen kutatja az 1945 utáni kommunista rezsim időszakát. Ebből a szempontból nézve miért fontos a most megjelent könyv?

Az Omega és Kóbor János története könnyűzenei lenyomatát adja a Kádár-rendszer kultúrpolitikájának. És portrét kaphatunk egy emberről, akit remélhetőleg a magyar könnyűzenei élet emblematikus alakjaként emlegetnek majd száz év múlva is.