Végül pedig azt se hallgassuk el, hogy a történeti kérdések, folyamatok rekonstrukciójában kiemelkedő szerepet játszó időrend, kronológia tekintetében a modern archeogenetika már egyre biztosabb megállapításokat tud tenni.
Mit cáfolnak vagy erősítenek az eredmények? Van olyan adat, amikorábbi elképzeléseket borít, vagy más fénytörésbe helyez?
A kusneronkovói és karajakupovói, illetve a későbbi csijaliki kultúrával mutatott régészeti kapcsolatok a honfoglalók esetében nagyon erős megerősítést nyertek, ráadásul mindezt a történeti, régészeti és nyelvészeti alapú,
jelenleg érvényesnek tekintett őstörténeti modellel összhangban,
amely a megbízhatóságot tekintve kiemelkedően fontos tény.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi értelme van az archaeogenetikai kutatásoknak, ha már ismert jelenséget erősítettünk meg. Ezt a kérdést nem szeretném megkerülni, hanem inkább új megvilágításba helyezni, az előző kérdéshez egy pillanatra visszatérve. Azt gondolom, hogy a direkt kapcsolatok felkutatásán kívül a több száz éves sikeres visszavezetés és
a karakteres dél-uráli, honfoglalókhoz köthető teljes genom komponens leírása olyan áttörés, ami biztos alapokat adhat
a további magyar őstörténeti kutatásokhoz.
Mire gondol?
Sokkal tisztább fénytörésbe kerülhet a vándorló magyarság egyes csoportjainak elkülönülése, gondolok itt az Etelközben végbement találkozásokra és egyesülésekre, ahonnan szintén vizsgálunk temetőket.
Úgy tudom, további adatok állnak rendelkezésre egy titokzatos új komponensről.
Így van! Az úgynevezett ’uráli’ komponensen túl, amit ebben a tanulmányban leírunk, minimum egy másik genetikai komponens jelenlétét is azonosítottuk. Ennek a genetikai komponensnek a behatárolása jelenleg is tart, de
előzetesen annyit látunk, hogy az Urálhoz képest délibb, sztyeppei elterjedésre utal.
Kissé sötétben tapogatózunk, de az elkülönülés nyilvánvaló. Míg az ’uráli’ komponens karakteresen megtalálható például a Vas megyei Szakony lelőhelyen eltemetett egyének esetében, illetve elszórtan sok más lelőhelyeken is, ennek a másik komponensnek az elterjedése a honfoglalók között sokkal szórtabb. Az európai népességekkel történő keveredés nehezíti ennek a genetikai komponensnek a felkutatását, de a jövőben egy érdekes további vonalat képezhet.