Új genetikai kutatások tisztázhatják a magyar őstörténetet – genetikusok a Mandinernek

Szécsényi-Nagy Anna régész és genetikus, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet vezetője.

Csáky Veronika genetikus, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet tudományos munkatársa.

Nyitókép: Halotti maszk a bojanovói temetőben a Káma-vidéken (fotó: Szőlősi Mátyás)

***

2020 végén jelent meg egy tanulmányuk a világhírű Scientific Reports folyóiratban, amelynek eredményei úttörő jelentőségűek lehetnek a magyar őstörténetkutatás szempontjából. A publikáció a sajtóban eddig talán nem kapott megfelelő figyelmet. Tegyük ezt helyre! Miről szól az ominózus dolgozat?

Szécsényi-Nagy Anna: A Csáky Veronika elsőszerzőségével készült tanulmány egy többlépcsős kutatás első eredményeit mutatja be, mely a magyar őstörténet szempontjából is fontosnak tartott Volga és Urál régiókból származó,

Az utóbbi évtizedben a PPKE BTK Régészettudományi Intézete és Türk Attila által vezetett oroszoroszági expedíciók során értékes leletanyagok és csontmaradványok kerültek elő ebből a térségből. Az ember maradványok vizsgálatát mi, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumának munkatársai végeztük el. Idén tavasszal leválasztottak minket a Régészeti Intézetről, most már az Archeogenomikai Intézetet alkotjuk.

A magyarok elődeivel is összefüggésbe hozható régészeti kultúrák a 6-13. században a Közép- és a Dél-Urál hegység keleti oldalától a Volga középső folyásáig terjedtek. Ebben a tanulmányban az Urál hegység keleti oldalán a Cseljabinszk régióban található, a Kusnarenkovói–Karajakupovói kultúra jegyeit hordozó 9-11. századi Ujelgi temető, valamint az Urál nyugati előterében lévő további négy, a Lomovatovói és Nyevolinói kultúrához tartozó 3-10. századi temetők kerültek elemzésre.

A szemléltető térkép Szinyei Viktor és Varga Zsóka munkája (BTK, Régészeti Intézet)

Melyek a tanulmány mögötti szisztematikus munka fő eredményei és mitől olyan fontosak ezek az eredmények?

Csáky Veronika: A bemutatott tanulmány hiánypótló a magyar őstörténet kutatásában. Míg a Kárpát-medencéből már több száz különböző felbontású genetikai adat áll rendelkezésre, addig a feltételezett nyugat-szibériai Őshazából, Urál-vidéki szállásterületekről és

Ennek híján a kutatótársak a honfoglalás kori magyarok keleti elemeit Belső- és Közép-Ázsiához kötötték, ott fellelhető modernkori párhuzamok alapján, holott ezek többsége a vaskortól kezdve megtalálható már a Volga–Urál térségben is.

Az eddigi eredményeink arra engednek következtetni, hogy már a koraközépkori Urál-régió népességét is – anyai vonalak tekintetében – összetett eredetű populáció alkotta, mind földrajzi eredet, mind pedig filogenetikai eredet – azaz egy-egy mitokondriális vonal törzsfejlődéstani eredete – szempontjából. Ezzel szemben az Ujelgi temető közösségének – a főként Volga-Urál régióra jellemző – Y-haplocsoportba tartozó apai vonalai jóval homogénebb képet mutatnak. Az általunk vizsgált temetőkből származó minták és a honfoglalás kori magyarok között több közvetett vagy közvetlen egyéni leszármazási kapcsolatot találtunk.

Szécsényi-Nagy Anna: Ugyanakkor fontos megemlítenünk, hogy ez a tanulmány – néhány Ujelgiből származó mintától eltekintve, ahol megtörtént a teljes genom szintű elemzés is – kizárólag az egyik szülő révén öröklődő jellegeken – anyai ágon öröklődő mitokondriális genomon és az apai Y-kromoszómán – alapul. Részletekbe menő, pontosabb eredményeket a mintasorozat teljes genomjának vizsgálatával fogunk elérni, amely már a mindkét szülőn keresztül öröklődő és kereszteződő, azaz rekombinálódó testi kromoszómákra, azaz autoszómákra épül, és amely adatokat még jelenleg is értékelünk. Azt azonban egyértelműen kijelenthetjük, hogy

amit a jelen genetikai eredményeken túl számos újonnan feltárt régészeti lelet is bizonyít.

Szécsényi-Nagy Anna (Fotó: Ficsor Márton)

Mit jelent a teljes genom szintű elemzés? Mennyivel tud többet, mint a hagyományos technológiák?

Csáky Veronika: A „hagyományos technológia” alatt itt az uniparentálisan, azaz kizárólag az egyik szülő révén öröklődő markerek elemzése értendő. Ez az anyai ágon öröklődő, sejtenként általában néhány száz példányban jelen lévő mitokondriális genom, valamint az apai ágon öröklődő sejtmagban található Y-kromoszóma. Ezek az anyai és apai vonalak leszármazási törzsfákban rendeződve a múltban összeérnek közös ősökben. Így nyomon követhető egy-egy leszármazási vonal, ám ez nem ad tájékoztatást arra vonatkozólag, hogy milyen fokú rokoni viszonyról van szó, ugyanis sokszor ezer év alatt sem következik be változás a mitokondriális genom nukleotid sorrendjében, vagy az éppen vizsgált Y-kromoszóma szakaszon.

Szécsényi-Nagy Anna: Ezzel szemben a teljes genom szintű vizsgálatok

Itt megemlítendő, hogy számolnunk kell a teljes genom szintű elemzés „mélységével” és tudni kell, hogy nem feltétlenül jelent minden genomi elemzés azonos szintű és minőségű eredményt, így bizonyos esetekben az összehasonlítások lehetőségei jelentősen csökkenhetnek.

Teljes genom vizsgálat esetén jóval kevesebb mintaszám ad sokkal pontosabb és megfoghatóbb eredményt, egyértelműbb választ az eredetkutatásban, amennyiben genetikailag homogén csoportokat próbálunk jellemezni. Ami talán a legfontosabb, hogy minél több eurázsiai régióból és releváns korszakból legyenek olyan nagyfelbontású genomi adatok, amelyekkel összevethetők a vizsgálni kívánt egyének.

Csáky Veronika szakmai kapcsolatfelvételen a novoszibirszki archeogenetikai laboratórium vezetőjével Alekszander Pilipenkóval (fotó: Szőlősi Mátyás)

Elképzelhető egy domináns genetikai szál megléte a magyar etnogenezis időszakában, vagy már a saját identitással bíró nép kialakulása idején is egy követhetetlenül kevert népességet találunk?

Csáky Veronika: A magyarok etnogenezisével összefüggésbe hozható régiókat, ahogy Eurázsia nagy részét is, ebben a korszakban – a magyarság kialakulásának időszakában – már igen kevert népességek alkották.Van egy-egy apai (Y-N1a) és anyai (mitokondirális N1a) vonal, melyek jellegzetesnek mondhatók az általunk vizsgált népességekre, a honfoglalás kori magyarokban jelentősebb (5-20%) arányban mutatkoznak.

Egy-egy domináns genetikai marker azonban ekkor már nem megfogható, és azt sem tudjuk még biztosan, hogy volt-e jelentősége egy-egy apai vagy anyai leszármazásnak.

Bár a népek, közösségek kultúrájának, gondolkodásmódjának megismerése, feltárása nem feltétlenül az archeogenetika feladata, de kíváncsi vagyok a véleményére: ha genetikailag kevert is a népesség, attól még elképzelhető, hogy egyes, konkrét vérvonalakhoz köthető nemzetségek dominálják a közösségi tudatot?

Szécsényi-Nagy Anna: Ilyen elméleteket történeti adatok támogatnak az eurázsiai szteppe nomád csoportjairól és máshonnan is. Saját munkáinkból a 7. századi Duna-Tisza közén temetkező avar elitről szóló kutatásunkat tudom példának felhozni, ahol meglepően homogén volt az apai vonalakról kapott eredményünk, és ezalapján lehetségessé vált egy apai leszármazási vonal által dominált szociális réteg meghatározása.

A kérdést a honfoglalókra vonatkoztatva azonban ma még nem tudjuk megválaszolni. Sokkal több 9-10. századi apai vonal vizsgálatára lesz hozzá szükség.

Ujelgi temető 2019-es ásatása során előkerült honfoglaló-jellegű leletek (fotó: Szergej Botalov)

Tavaly közöltük egy fiatal orosz régész kutatási eredményeit, aki az Uraltól jóval keletebbre, a potcsevasi régészeti kultúra területére helyezi a magyar etnogenezis lehetséges kibomlását. Tervben van azoknak a lelőhelyeknek a genetikai felmérése is?

Szécsényi-Nagy Anna: Igen, tervben van ennek a területnek a kutatása is, hiszen szorosan kapcsolódik a magyar őshaza kereséséhez. Az egyre növekvő eurázsiai genetikai adatbázisunk alapján pedig ennek

felmérhetővé válik majd. Orosz kollégáink egyelőre még kutatnak a régi ásatások csontanyagai után, melyek sajnos sok esetben váltak semmissé a 20. század során. Elképzelhető az is, hogy új ásatásra lesz szükség a genetikai vizsgálatokhoz.

Több kutató szerint a Kaukázus északi előterére is érdemes volna nagyobb figyelmet szentelni, ha a magyar etnogenezis helyszínét keressük.

Szécsényi-Nagy Anna: A Kaukázus északi előterének első évezredéből egyre több genetikai adatunk van nagy nemzetközi projektek révén, melyek egész Eurázsia népmozgásait és a Kaukázus történetét is vizsgálják, őskortól napjainkig. Nekünk ez a térség nem kiemelt témánk, a Magyarságkutató Intézet viszont remélhetőleg összehasonlító adatokkal segíti majd ebből a térségből a magyarság eredetének és vándorlásának kutatását.

Tudni kell azonban, hogy a térségből előkerült magyar jellegű leletekkel eltemetett egyének 10. századiak, tehát a honfoglalást nem előzik meg, a korábbi kaukázusi magyar jellegű

A Kaukázus vidékéről például csecsen régészek már a nyolcvanas években is közöltek magyar jellegű leleteket, Erdélyi István pedig a hetvenes években több alkalommal is járt ott. Olyan magyar jellegű temetőket mint az például Ujelgi vagy a csijaliki temetkezések innen nem ismerünk eddig, ezért nagy érdeklődéssel várjuk a sajtóban már beharangozott Kaukázus-vidéki magyar leleteket. Másik oldalról a Kaukázus északi előtere pedig oroszországi viszonylatban régészetileg és genetikailag is intenzíven kutatott, az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében önálló kutatócsoport foglalkozik a régióval. Az ő munkáikat ismerve archeogenetikai szempontból nem tűnik egyelőre olyan régiónak, amelyet a hagyományos őstörténeti modell elképzelései elé kellene vennünk a kutatási sorban.

Csáky Veronika labormunka közben (Fotó: Bódis Viktória)

Csáky Veronika: Az elmondottakat azzal szeretném kiegészíteni, hogy

Ezen egyének apai vonalai azonban már nem támogatják a kaukázusi elméletet, délkelet-európai típusuk lévén, teljes genomjuk pedig egyelőre még nem ismert. A honfoglalás kori apai vonalak közül a kaukázusi típusok 10%-ot tesznek ki jelen ismereteink szerint, és ezek nagyrésze már a 8-9. századi Volga-vidéken is megjelent. Így még nincsen semmilyen alapunk egy kaukázusi eredetű törzs vagy néprész elkülönítésére.

Milyen friss információk bukkantak fel az elmúlt hónapokban? Közvetlen rokonságot sikerült már kimutatni az uraliak és a honfoglalók között?

Szécsényi-Nagy Anna: Szeifert Bea és Gerber Dániel kollégáink révén

A teljes genom vizsgálatok is rokonságot jeleznek 3500 kilométeres távolságokban, melyek mutatják számunkra, hogy érdemes volt a szalmakazalban a tű után kutakodnunk.

Melyek a labor rövid- és hosszútávú céljai a magyar őstörténet kutatásában?

Szécsényi-Nagy Anna: Egészen rövidtávú céljaink között szerepel további nagyon fontos Volga és Káma régiókból származó temetők genetikai eredményeinek a közlése, ezeken jelenleg két kollégánk is aktívan dolgozik. Kutatjuk a Julianus barát által felkeresett magyarok genetikai nyomait és az ő kapcsolataikat az új hazába költözött népességgel.

melyhez az elmúlt években Türk Attila és Mende Balázs kollégáink számos lelőhelyről gyűjtöttek már emberi csontleleteket. Ukrajna és Moldávia térségéből, a honfoglalást megelőző évszázadból nemcsak magyar jellegű temetőket, hanem szlávokat és a honfoglalást követő időkben odatelepült besenyőket is vizsgálunk majd.

Hosszútávú célunk, hogy a feltételezett őshazától vagy ősi szállásterületektől egészen a Kárpát-medencéig, összefoglalóan áttekintve az eredményeket, beillesztve azokat az első évezredi Eurázsia genetikai atlaszába, a magyarság eredettörténetét populációgenetikai szemszögből összegezzük.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem honfoglalás kori temetőfeltárása Dömsöd határában (fotó: Türk Attila)