A könyvek halála: így pusztítja el a közöny nemzetünk történetét

Azzal, hogy nem olvasunk, nem csupán kimaradunk valamiből, hanem a magyarság önarcképét hagyjuk a semmibe veszni. A magyar regény nem vitrindarab, a magyar regény: tükör.

Olyanok voltak azok a napok, hogy kora reggel köd lepte a Csobáncot, és dér a rétet. Aztán lassan olvadni kezdett a felszín, és milliónyi gyöngy csillogott a fűszálak végén. Majd felszáradtak azok is, és már melegen sütött a nap. Holott december, január. Telihold, és fordul az év át egy másikba.
A kertember lassacskán ballagott. Sem ökrök, sem szekér, csak úgy, a kutyával. Varjak károgása. Kismadarak etetése. Valami ronda vírus, hetekig, pár nap szünet, és újra. A kísérlet folytatódik. Múlik az idő. Ballag az is. Hatvankét éves lett, mert hatvankettőben született. A szülei huszonhatban. Ezzel is kellene valamit kezdeni. És a jelentésekkel úgy általában.
