Megalkudni vagy kitartani? Ez Szálinger Balázs Trianon-témájú színdarabjának, a Kályha Katinak is az egyik fő dilemmája. Az új drámát Kováts Adél főszereplésével a Radnóti Színház mutatta be.
„Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk reá” – hangzik Juhász Gyula Trianon című versének két kezdő sora, amely ma is pontos leképezője a magyarság számára oly tragikus esemény emlékezetének.
nem kis részben e kényszerű kibeszéletlenség miatt.
Az irodalom, a film és a színház jó eszközei lehetnének a kollektív trauma sajnos már így is eléggé megkésett feldolgozásának, valahogy mégsem születnek meg azok a nagy kortárs művek, amelyek hivatkozási alapként szolgálva mindezt legalább részben elősegítenék.
az ezredforduló óta megjelent néhány, „Trianon-alakváltozatokat” is tartalmazó nagyregény, mások mellett Tompa Andrea (Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben), Vida Gábor (Ahol az ő lelke), Bauer Barbara (Porlik, mint a szikla) vagy Térey János (Káli holtak) tollából. A színházakban azonban még ma is leginkább Hunyady Sándor 1930-as drámáját, a Feketeszárú cseresznyét szedik elő a témában, amihez a Székesfehérváron két éve debütált, meglehetősen száraz, de nagyon pontos „történelmi-önismereti krimi”, a Trianon és a Nemzeti zavarba ejtően kaotikus, ugyancsak 2020-as 13 almafája csatlakozott.
Nagy Márk és Porogi Ádám (fotó: Radnóti Színház/Dömölky Dániel)
Ezért is nagyon örvendetes, hogy a Radnóti Színház decemberben ősbemutatóként, Rusznyák Gábor rendezésében színre vitte Szálinger Balázs Kályha Kati című, a Térey-ösztöndíjnak köszönhetően megszületett drámáját. Amely ugyan nem konkrétan Trianonról beszél, de az első világháború végének kimerevített pillanataként
A helyszín Nagybánya, egész pontosan a város Kispiac téren lévő, Szálinger alapos előzetes kutatásai szerint egykor valóban létezett kocsmája. Az özvegy Kati (Kováts Adél) vezette intézmény persze nem csupán egy egyszerű ivó, hanem már-már szakrális, isteni és emberi törvényeken kívüli hely, találkozópontja megannyi számkivetett, magányos léleknek, akik „a vihar előtti bénultságban és kiszolgáltatottságban, különböző módon, de ugyanazt próbálják elérni: túlélni a körülöttük épp kifordulni készülő világot”.
Részlet a Kályha Kati novemberi nyílt próbájából (Radnóti Színház)
A darabban a nagy történelmi események – a háború vége, a spanyolnáthajárvány, az egyre közeledő megszállók, a magyarok és románok között fokozottan élesedő ellentétek – a személyes történeteknek először csak kulisszái, majd, ahogyan haladunk előre az egyéni sorstragédiákban, már meghatározói is lesznek.
Mindennek a középpontjában áll a két gyermekét vasszigorral nevelő özvegy Kati, aki ellentmondást nem tűrően, hol igazságos, hol igazságtalannak tűnő jósággal vezényeli a szűkebb mellett a tágabb környezetét is – nélküle, ahogyan azt a végjáték is megmutatja, minden és mindenki szétesne.
színészi nagyságát mutatja, hogy visszafogott jelenléttel, takarékos gesztusokkal is folyamatosan képes uralni a teret úgy, hogy közben egyetlen pillanatra sem kerekedik a többiek fölé.
A Radnóti szinte teljes színészgárdája hasonló alázattal van jelen. Közülük is kiemelkedik Nagypál Gábor és Pál András kettőse: a mindentudó vak „Jézus-koldus” és a hozzá gyermeki szeretettel és gyermeki indulatokkal ragaszkodó cimborájának különleges kapcsolata ugyanolyan megrendítő, mint amilyen megrendítően bomlik ki előttünk a vérével nem bíró utcalány csúfságában is szép lelke Mészáros Blanka érzékeny megformálásában.
Pál András, Nagypál Gábor és Mészáros Blanka (fotó: Radnóti Színház/Dömölky Dániel)
És bár a fent leírtakból az következhetne, hogy a Kályha Kati háromórás tömör nyomasztás, ez koránt sincs így. Nevetni is tudunk rajta. Először a szokásos kocsmai szituációkon felszabadultan, aztán ahogy folyamatosan élesednek a nemzetiségi és emberi ellentétek, ahogy mind több az árulás, az érdekek szerinti pálfordulás, majd a gyilkos erőszak, egyre keserűbben.
A filmkockaszerűen kimerevített zárókép lehetne katartikus, de nem az. A halottak között a saját túlélési stratégiáik tételmondatait – „nem érdekelnek a közös ügyek, festeni akarok”, „boldog vagyok” – mantrázó, megfogyatkozott élők,
nem adnak eligazítást az ügyben, mi a helyes út. Megalkudni a ránk mért sorssal, vagy minden rettenetes következménye ellenére is a végsőkig kitartani a vélt vagy valós igazságaink mellett.
Nyitókép: Jelenet a Kályha Kati előadásból (Radnóti Színház/Dömölky Dániel)
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
F. Jánost háromszor hallgatták ki, és harmadjára sikerült megtörni.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
