„Tiszta Szovjetunió!” – Sokkoló módon cenzúrázzák az igazságot Nagy-Britanniában, Magyarország maradt az utolsó menedék?

Rod Dreher online naplójában a brit nyilvánosság és közfelfogás állapotáról, valamint arról írt, mi vezette őt Magyarországra:

Megnéztem a brit kormány linkjét, amely az Online Biztonsági Törvényt ismerteti, hogy lássam, mit tehetett ez a hírlevél, ami átlépte a határt:

»A törvény előírja minden vállalat számára, hogy határozottan lépjen fel az illegális tartalmak és tevékenységek ellen. A platformoknak mostantól intézkedéseket kell végrehajtaniuk annak kockázatának csökkentésére, hogy szolgáltatásaikat illegális cselekményekre használják. Emellett rendszereket kell bevezetniük az illegális tartalom eltávolítására, amint az megjelenik. A keresőszolgáltatásoknak új kötelezettségeik is vannak: lépéseket kell tenniük annak kockázatának csökkentésére, hogy a felhasználók illegális tartalommal találkozzanak a szolgáltatásaikon keresztül.

A törvény felsorolja a kiemelt bűncselekményeket. Ezek a legsúlyosabb és legelterjedtebb illegális tartalmakat és tevékenységeket tükrözik, amelyek ellen a vállalatoknak proaktív intézkedéseket kell tenniük.

A platformoknak minden más illegális tartalmat is el kell távolítaniuk, ha van egyéni áldozat (tényleges vagy szándékolt), ha a felhasználók jelzik számukra, vagy ha bármilyen más módon tudomást szereznek róla.

Az illegális tartalommal kapcsolatos kötelezettségek nemcsak a meglévő illegális tartalom eltávolításáról szólnak, hanem arról is, hogy megakadályozzák annak egyáltalán történő megjelenését. A platformoknak át kell gondolniuk, hogyan tervezik meg webhelyeiket, hogy csökkentsék annak valószínűségét, hogy bűncselekményekre használják azokat.

A törvény meghatározza azokat az illegális tartalmakat és tevékenységeket, amelyekkel szemben a platformoknak védeniük kell a felhasználókat. Ezek többek között az alábbiakra vonatkozó tartalmak:

– gyermekek szexuális bántalmazása,
– ellenőrző vagy kényszerítő viselkedés,
– szélsőséges szexuális erőszak,
– szélsőséges pornográfia,
– csalás,
– faji vagy vallási okokból súlyosbított közrendi szabálysértések,
– erőszakra való felbujtás,
– illegális bevándorlás és embercsempészet,
– öngyilkosság elősegítése vagy ösztönzése,
– intim képekkel való visszaélés,
– illegális kábítószerek vagy fegyverek értékesítése,
– szexuális kizsákmányolás,
– terrorizmus.«

Amit teszek, az az illegális migráció és a muszlim zaklatások kritizálása az Egyesült Királyságban, és ezt nem hergelő módon teszem. Emellett azt is állítottam, hogy az Egyesült Királyság vezetése kegyetlenül és ostobán nem törődik azzal, mit gondolnak a hétköznapi britek.

Ezért a britek nem olvashatják az online naplómat (feltételezem, hogy az Egyesült Királyságbeli előfizetők továbbra is megkapják e-mailben). Azon tűnődöm, hogy az Online Biztonsági Törvény tiltása általános-e, vagy csak bizonyos bejegyzésekre vonatkozik. Brit olvasók: ti mit láttok?

Nigel Farage »disztópiával határosnak« nevezte az Online Biztonsági Törvényt, és megígérte, hogy hatályon kívül helyezi, ha a Reform párt hatalomra kerül. Jó.

Nem vagyok biztos benne, melyik bejegyzésemhez próbált hozzáférni a londoni barátom, de lehet, hogy ahhoz, amelyben Konstantin Kisin kihagyhatatlan riportjára linkeltem egy vidéki angol faluból, ahová a kormány 600 fiatal férfi „menedékkérőt” küld a helyiek akarata ellenére. Ez volt a szerdai bejegyzés. A tegnapiban pedig ez szerepelt:

»Angliában az elmúlt napokban többször is találkoztam liberális, fehér angol emberekkel, akik egyszerűen nem tudják elfogadni, hogy Nagy-Britanniának nagyon komoly muszlim problémája, és általánosabban migrációs problémája van. Elképesztő tapasztalat ezzel szembesülni. Egy liberális, világi, londoni zsidó újságíró megkérdezte tőlem, hogy ez a tweet, amelyet a műsorába menet tettem közzé, nem ugyanaz-e, mint Nick Fuentes gondolatai.

Azt mondtam neki az adásban, hogy ha továbbra is »fasisztáknak« nevezik azokat az embereket, akik kedvelik saját történelmi civilizációjukat, annak hagyományait és műtárgyait (mint például a fenti Westminster-apátságot), akkor valódi fasisztákat fognak létrehozni.

Talán ezért nem engedi a brit kormány, hogy az emberei láthassák az írásomat.

Egy feliratkozó (nem az, aki a fenti képet küldte) ezt írta:

»Szia Rod, Angliában élek és Londonban dolgozom. Nap mint nap a saját szememmel látom a tömeges migráció és a multikulturalizmus által okozott hatalmas problémákat. A legutóbbi bejegyzésedben arról írsz, mennyire megdöbbentő, hogy a liberálisok nem tudják elképzelni: az övékétől eltérő nézetek nem feltétlenül bigottságon alapulnak. Engem is megdöbbent ez. A szándékos vakságuk hihetetlen. Nem lehet úgy végigsétálni Londonban, hogy ne látnád, mennyire gyökeresen megváltozott, különösen a muszlim etnikai enklávékban, és ne gondolnád azt, hogy a multikulturalizmus jó dolog — hacsak nem vakít el teljesen az ideológia. Egyszerűen mindig ez a mondat jut eszembe: »Senki sem olyan vak, mint az, aki nem akar látni.«

Angliáról alkotott értékelésed aggasztóan pontos. Bárcsak ne így lenne, de így van. Ez az ország a katasztrófa felé rohan. Ha valaki liberális Angliában, akkor valószínűleg Londonban vagy Anglia túlnyomórészt fehér területein él, és nem találkozik nap mint nap a valósággal.

Legutóbbi londoni látogatásom során észrevettem, hogy amikor Budapestet védtem mint a legbiztonságosabb helyet mind a zsidók, mind a nők számára — 100 százalékban azért, mert az Orbán-kormány szigorúan ellenőrzi a határokat, és kevés muszlimot enged letelepedni —, egyesek láthatóan megdöbbentek és meg is sértődtek.

A narratívát nem lehet megsérteni — függetlenül a tényektől.

Arra jutottam, hogy Magyarországot a liberálisoknak (beleértve a jobboldali liberálisokat is, például az Egyesült Királyság toryjait) bűnbakként kell kezelniük a politikában, a médiában és a társadalomban ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhassák azokat a tényeket, amelyeket kellemetlennek találnak a modern európai valósággal kapcsolatban; és hogy a politikai döntéshozóknak ne legyen lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy hagyták: országaik rossz helyzetbe kerültek saját ideológiai vakságuk és szentimentális humanizmusuk miatt.

Határozottan így gondolom. Hálás vagyok Magyarországnak, hogy lehetőséget adott a fiamnak és nekem, hogy itt telepedjünk le, miután a feleségem beadta a válókeresetet, és olyan körülmények miatt (kérlek, ne kérdezd), amelyek rajtunk kívül álltak, el kellett hagynunk Baton Rouge-ot. Nyilvánvalóan nem volt kötelező Európába költöznünk, de volt lehetőségünk arra, hogy a legjobbat hozzuk ki egy szörnyű, rajtunk kívül álló helyzetből, és ezt meg is tettük. Magyarország nagyon jó volt hozzánk, és lojális vagyok ehhez az országhoz és népéhez — azokhoz, akikkel Európa más részein sokan méltatlanul bánnak, miközben nem tudják, miről beszélnek, és tudni sem akarnak.«”

Fotó: Mandiner