Zseniális festő és jó humorú ember volt, akinek a Budavári Palota eredeti Szent István-termének királyportréit is köszönhetjük: következzék Roskovics Ignác élete! Ismét egy izgalmas cikk a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldaláról.
Egy felvidéki kis faluban, Szalókon született 1854-ben. A családja mélyen vallásos volt, ő pedig már egészen fiatalon rajongott a festészetért, így nem csoda, hogy bibliai témájú képeket készített. Huszonhat évesen egyházi festészeti ösztöndíjat kapott, négy évvel később, 1884-ben pedig már Ferenc József császárnak is feltűnt a magyar festő tehetsége, és megvásárolta tőle az Ebéd előtt című alkotását.
Ekkoriban főleg oltárképeket készített, majd 1885-ben más műfajban is maradandót alkotott, amely meghozta az országos ismertséget. A Pici piros alma című festménye olyannyira sikert aratott – egy parasztlány látható a képen, aki almát szed a kötényébe –, hogy még évtizedekkel később is meg lehetett vásárolni nyomatként. Itt derült ki mindenki számára Roskovics sokoldalúsága.
Roskovics Ignác
1887-ben a nagy alföldi árvíz károsultjai javára rendeztek jótékonysági eseményt a Városligetben, ahol ő tervezte azt a hintót, amelyen mások mellett a népszerű Blaha Lujza integetett az utca népének, de közreműködött a Segítség-album szerkesztésében is, ahol Jókai Mór volt a szerkesztőtársa.
Jó kedélyű ember volt. Az egyik lap azt is megírta, hogyan bánt az adóhatóság embereivel, mikor betoppantak a Rökk Szilárd utca 39. szám alatt található műtermébe. Miután közölték, hogy adóhátraléka van, tintát és tollat ragadott és leírta, mely festményeket vihetik el, majd konyakkal és szivarral kínálta a hívatlan vendégeket. Az ellenőrök elképedtek a fogadtatáson, az egyikük meg is jegyezte, meglátszik, hogy Roskovics művelt úr, „csakis az ilyentől telik ennyi figyelem”. A festő röviden indokolta a kedvességét: „Tévednek urak. Mivel gyakran el fognak ide látogatni, okos dolog jó barátságban lenni!”
Roskovics Ignác a Szent István-terem csodás képeit is megfestette
A szenvedélye volt a festészet. 1893-ban a józsefvárosi templomban festett freskókat, s keveset pihent. Mivel a boltozatot egy magas állványon fekve készítette, a hetekig tartó alkotás során megfázott a hideg templomban és tüdőgyulladással esett ágynak. 1897-ben két hónapra a Szentföldre utazott tanulmányútra, a bibliai helyszíneket bejárva merített ihletet a vallásos témájú festményeihez.
Roskovics Ignác a következő esztendőben rangos felkérést kapott.
amelyek aztán az alapját jelentették a Zsolnay Vilmos műhelyében készült majolikáknak. A Szent István-terem – benne az Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló alkotásokkal – a II. világháborúban veszett oda. Azonban most, a Nemzeti Hauszmann Program keretében az egykori reprezentatív terem az utolsó részletéig újjászületik, a csodás majolika királyképeket az eredeti festmények alapján újra elkészítik, és jövő augusztus 20-án, a Szent István-terem átadásán a nagyközönség is megcsodálhatja őket.
Roskovics szerette a viccet. Egyszer a kecskeméti templomban festett, amikor egy idős falusi néni lépett be a templomba és azt mondta, egy ilyen nagy művész csak el tudja intézni, hogy hosszú hetek után végre újra essen az eső, mert így nem lesz termés. A falusi asszonyság 25 üveg jófajta bort ígért cserébe. Roskovics mosolyogva megígérte az esőt, s szerencséje volt, hiszen három nappal később zuhogni kezdett Kecskemét felett.
A mindig vidám festőművészt később depresszióba kergette az egészségi állapota, ugyanis
Éveken át nem tudott dolgozni, ám végül egy sikeres orvosi beavatkozásnak köszönhetően valamennyire visszanyerte a látását. 1906-ban a pesti Wampetics vendéglőben jöttek össze a művész barátai, hogy megünnepeljék a visszatérését. Az összejövetelen ott volt többek között Feszty Árpád és Szinyei Merse Pál is.
Roskovics Ignác sokáig csak a festészetnek élt, aztán halála előtt másfél évvel elvette feleségül Schütz Alojzia Erzsébetet. 1915. november 29-én, 61 éves korában aludt el örökre a súlyos érelmeszesedéssel küszködő művész, akit a Fiumei úti sírkertben helyeztek végső nyugalomra. A pesti Dunakorzón ma is ott áll a szobra, de csak kevesen tudják, hogy ki is volt valójában Roskovics Ignác, a jó humorú és nagyszerű oltárfestő.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
„Ha otthon maradunk, annak beláthatatlan következményei lesznek a jövőre nézve. December 1-jén menjünk szavazni a magyarságunkért!”
Realista vagyok, kulturális misszióra nem vállalkozhatunk, nincs rá se kapacitás se igény.
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
