A film előzetesei alapján meg voltam róla győződve, hogy ez lesz minden idők legrosszabb filmje, de én ennek ellenére fülig érő vigyorral nézem majd végig.
„Örültem, hogy egy csomó bevett vizuális jelzést és történetelemet nem úgy használtak, ahogy szoktak, például, ha valakit figyelmeztetnek egy könyvtárban, hogy ne nyúljon semmihez, majd leemeli az emberforma, füstölgő, fekete nyálka mutatta könyvet, abból általában irdatlan nagy ráfutás lesz, de ennek a történetnek nem nagyon találom olyan olvasatát, ahol jó lett volna, ha hőseink nem kezdenek el gyanakodni és összefogni. Ha már játékra és játékvilágra épül a film, természetesen a nosztalgikus kikacsintások sem hiányozhatnak. Én már a ronda halembertől is elérzékenyültem; na jó, én már az filmben elhangzó első tulajdonnévtől is elérzékenyültem. Amikor aztán Khadgar birkává változtatta az őrt, és még a varázslat időtartamát is megadta, hangosan felszipogtam.
Nem tudom, hogy jó-e ez a film, nekem az is elég volt, hogy nem rossz, és hogy nagyon visszahozta azokat a pillanatokat (órákat, éveket), amikor teljesen más drámák nyomában loholtam át ugyanennek a nagy történetnek más vidékein. Nem tudom, hogy érdemes-e megnézni, ha valaki soha nem játszott a kapcsolódó játékipari megatermékekkel, és azt sem tudom, hogy ha valaki mindent tud a világról, akkor nem nyomasztó-e, ha valamin a dramaturgia kedvéért akár egy hangyányit is változtattak. Csak azt tudom, hogy én nagyon szerettem, és várom a folytatást (mert ezzel a lezárással kell lennie folytatásnak).”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Már az első trailer óta sejthető, hogy mire játszik és mivel lehet sikeres az Oz-mellékszál, de a mélyben ennél is nagyobb problémák vannak vele.
Ez a magyar elnökség legnagyobb eredménye.
Ma tartják a magyar–török kulturális évad zárógáláját Ankarában, ahol Orbán Viktor és Sulyok Tamás közösen képviseli Magyarországot.
