Az idegrendszer működésére Neumann János vezette be az 1950-es években a digitális párhuzamot, lépésről lépésre mutatva ki a korabeli számítógépek és a humán elme közti hasonlóságokat. A kognitív tudományok egyik megalapozója, a pszichológus George Miller tovább lépett: az információelmélet, a számítástudomány és a nyelvészet fogalomtárával próbálta leírni a tudatot.
„Az agy egyfajta számítógép” – nyilatkozta több alkalommal Daniel Dennett, az egyik legjelentősebb kortárs filozófus.
A negyedik nézet mindhármon túlmutat. A gépi részecskék interakciója organikus egészet eredményez, amit Kevin Kelly, a Wired egykori főszerkesztője bionikus konvergenciaként írt le. Az idén elhunyt legendás MI-kutató Marvin Minsky az „elmék társadalmáról” beszélt, és az önmagukban tudatlan pirinyó részecskék intelligens rendszerré állnak össze. Max More transzhumanista gondolkodó szerint nem léteznénk gépi „összetevők” nélkül, viszont, ha csak a mechanikus, digitális részeket nézzük, nem értjük meg az emergens módon kialakuló egészet, a tudatosságot.