Lehetetlen küldetést kap Andrea Cort tanácsos, az emberi DipTest nyomozója: egy mesterséges intelligenciák által létrehozott furcsa ökoszisztémában kéne kitalálnia, hogy ki ölte meg az emberi delegáció két tagját, miközben az egyértelmű gyanúsítottakat – házigazdáikat – nem találhatja bűnösnek. Sötét tónusú űrnyomozás, mizantróp nyomozó, kusza viszonyok: kritikánk Adam-Troy Castro könyvéről.
Egy mindenható mesterséges intelligenciák által létrehozott, elszigetelt űrállomás; egy csapat, diplomáciai státusszal nem rendelkező emberi kutató; két gyilkosság. Na meg Andrea Cort, az emberi Konföderáció diplomáciai testületének tragikus múltú, nehéz természetű nyomozója, aki megkapja a lehetetlen feladatot, hogy bogozza ki ezt az egészet. Így indul Adam-Troy Castro regénye, A holtak küldöttei.
Meg nehezen. Lassan-lassan biztos vagyok benne, hogy velem van a baj, de már a sokadik könyvkezdetnél érzem a kísértést, hogy inkább hagyjam a francba az egészet. Talán túl gyorsan próbálok váltani két regény világa között, az előzőből még nem rázódtam ki, és ezért van az egész. Persze most az sem segített, hogy főszereplőnk szándékoltan nem éppen könnyen megkedvelhető figura, nem csak a többi karakter, de az olvasó számára is. Szóval miről is van szó?
A regény világában az emberiség már egy ideje űrjáró faj, sok másik fajjal egyetemben. Köztük van a MIeredet, az ősi, különböző – akár már kihalt – népek mesterséges intelligenciáiból összeállt szoftverközösség, akikhez eléggé ambivalensen viszonyulnak az intelligens fajok: egyrészről a MIeredet például kórházakat működtet a különböző világokon, viszont többek között ezért nem igazán érdemes háborúba keveredni velük, hiszen nagyon könnyen kiirthatnak akár egész fajokat is. A lehetőségük legalábbis simán megvan rá.
Ezért igazán problémás, mikor az általuk létrehozott űrállomáson, az Egy Egy Egyen kettős gyilkosság történik: ránézésre csak a szoftverintelligenciák követhették el a bűntényeket, viszont ha ez a helyzet, az háborút jelent. Ez pedig semmi jót nem jelentene az emberiségnek. Az emberiség szerződéskötelezettekből (kvázi szerződéses rabszolgákból) álló diplomáciai testülete Andrea Cortot küldi a helyszínre, akinek nehezen feldolgozható múltja, és még nehezebb természete van. Kvázi bűnbakot kéne találnia, ha esetleg mégis bebizonyosodik, hogy a MIeredet gyilkolt.
Az Egy Egy Egyen a szoftverintelligenciák egy rendkívül összetett ökoszisztémát hoztak létre, benne többek között általuk kifejlesztett, intelligens fajokkal, a felnövényzeten élő függeszkedőkkel. Ezt önszántukból hozták az intelligens lények tudomására, majd hosszú huzavona után egy emberi kutatócsapatot engedtek a fedélzetre, akiket nem véd diplomáciai státusz. A gyilkosságok után a helyzet rendkívül bonyolult: Andreának egy sor rejtélyt kell felfednie, amelyek nem is biztos, hogy összefüggésben állnak egymással; ráadásul meg kell küzdenie saját démonaival is: a tériszonnyal, emberutálatával és erőszakos múltjával. Döntései pedig egész életére befolyással lehetnek.
Mint mondtam, a kezdet nehézkes: valamiért folyton kizökkentettek a párbeszédek, meg az, hogy a főszereplő mintha külön azt akarná, hogy ne szeressük meg. De hamar beindulnak az események, a könyv harmadától már nehéz volt letenni. Igazi szövevényes krimivel van dolgunk, ahol bárki lehet a tettes, ahol mindenki veszélyben van, és ahol az adott ügy rejtélyei mellett nagyobb, őt is érintő problémákkal is kell foglalkoznia a nyomozónak.
A megoldás(ok) jól fűzi(k) össze ezeket a szálakat. Sejtései persze mindig vannak az embernek, Adam-Troy Castrónak viszont sikerült egy számomra legalábbis meglepő megoldást találni a bűntényekre. Ebben persze az is benne van, hogy nem kifejezetten szeretek elméleteket gyártani egy krimi olvasása közben, nagyrészt szeretem magam vezetni hagyni az író által: ha nem túl otrombák az nyomok, előreutalások és az elterelések, akkor szerintem így igazán jó belefutni a végkifejletbe. Az ügy megoldódott, a karakterek kellőképpen fejlődtek, és ennek nyomán a világépítés is szépen alakult.
Az is világossá válik a végére, hogy ez a könyv egy sorozat első kötete: a helyszín mellett az átívelést biztosító történet adja egyébként a regény sci-fi jellegét, ettől lesz szerintem igazán izgalmas a dolog a sci-fi olvasónak. Castro felkeltette az érdeklődésem, úgyhogy alkalomadtán mindenképpen kezembe fogom venni a következő kötetet.
*
Adam Troy Castro: A holtak küldöttei
Gabo, 2016. 520 oldal
Kutatások bizonyítják, másképp dolgozza fel az agy a nyomtatott és a digitális szövegeket. Az utóbbi időben ismét felértékelődött az olvasás és főleg a könyvolvasás szerepe.
A szinkron hiánya okozza mentális problémáinkat, a túlevést vagy éppen baráti kapcsolataink megritkulását is – állítja új könyvében az evolúciós pszichológia magyar professzora.
A magyar történelem egy fontos darabjával is meglepte a miniszterelnök a katolikus egyházfőt.
Nem ez az első mű, amely a Tisza vezér karrierjét taglalja.
Különbséget lehet tenni az ízléses és ízléstelen, a hiteles és a hiteltelen kritikák között.
A kritikus azon is kiakadt, hogy egy olyan nőt hord a tenyerén a magyar szórakoztatóipar, aki azért „hisztizik”, mert valaki rosszat mond rá.
A háborús maffia évek óta befolyásolta a kormányzati pozíciók betöltését, az energia- és fegyverprojekteket, sőt egyes hírszerzési műveleteket is.
A szakértők szerint a háború miatt a jövőben csak tovább fog romlani az ország helyzete.
