Miből áll egy vár? Vártörténeti és várismereti kisokos

Várügyi cikksorozatunk első részében a romló állapotú hazai várainkról írtunk. Most számba vesszük, miből is áll egy vár. Következő cikkünkben pedig a Nemzeti Várprogramot fogjuk bemutatni.

*

Az európai történelemben a Római Birodalom bukása után – amely grandiózus városfalakat produkált, de ismeretesek a római mezei haditáborok földerősségei, palánkvárai és a határerődítések is, például Budán – a középkorban indul meg a várépítés. Eleinte – évszázadokig – leginkább föld- és favárakat építenek a középkori Európában, a feudális urak kőből épült magánvárai pedig először a 10. századi Franciaországban jelennek meg, a normann lakótornyok formájában.

Houdan lakótornya, Franciaország, 12. század

A tulajdonképpeni vár (ami nem városfal) a lakótorony védelmére hivatott kerítő építkezések eredménye, részint a keresztes háborúk tapasztalatai alapján; a keresztesek az ötletet a Közel-Keleten fennmaradt ókori várak, erődök nyomán hozták haza. Itthon a lakótornyok a XII. században tűnnek fel, tulajdonképpen egyszerre a belsőtornyos várakkal.

A lakótornyok megjelenését követően két időszakra oszthatjuk a várépítés történetét: az ágyú 14. századi megjelenése előtti és utáni időszakra. 

A lakótorony után feltűnnek a belsőtornyos várak, amely a lényegileg a lakótorony védelmére létrejött védműrendszert jelentik, és azért belsőtornyosak, mert a tornyok nem ugranak ki a fal síkjából. A külsőtornyos váraknál már kiugrik a falsíkból a torony, így ugyanis hatékonyabban, oldalról is lehet lőni az ostromlókat. 

Az ágyú megjelenése után szép lassan egyre alacsonyabbak és vastagabbak lesznek a falak, a tornyok helyét pedig átveszik a bástyák. Először csak ágyútornyos, majd bástyás várak bukkannak fel, utóbbin belül megkülönböztetünk rondellás (kerek bástya), ó-olasz és új-olasz bástyákkal (szögletes bástyatípusok) ellátott várakat, ezután jönnek az előműves várak, végül az erődök.

Itthon négyszög alakú lakótornya van Sümegnek, Regécnek, Csobáncnak, sokszög alapút láthatunk Esztergomban és Visegrádon. Érdekes, hogy a nagyvázsonyi lakótorony 15. századi. A visegrádi alsóvár 13. századi eredetű, hatszögű, ötemeletes Salamon-tornyának alapterülete hatalmas: 360 négyzetméter.

Miből áll egy vár?

A lakótornyokat védő falak és tornyok megépítése azonban azt jelenti, hogy további funkciókat ellátó épületeket is emelni kell a falakon belül. Megjelennek tehát a várakban a raktárak, a személyzet lakóhelyiségei, a kápolna és az olyan reprezentatív épületek, mint a fogadásokra szolgáló lovagterem, ami a várak palotáinak főhelysége. Sőt, egy idő után már lakótorony sem épül, esetleg csak a legvédhetőbb pontra építenek öregtornyot, de a tulajdonos kiköltözik a kényelmetlen, rideg-hideg lakótoronyból és más épületben alakít ki kényelmesebb magánlakosztályt. Leginkább a palotában, amely idővel magában foglalja a nagytermen túl a kápolnát, a hálószobákat és a konyhát is.

A főbb részei tehát a középkori várnak a torony, a védőfal, a palota, a kápolna és a mindezek által körbezárt várudvar. A védművek ugyanakkor bővülhetnek újabb körrel, így létrejöhet külső vár, a meredek magaslatokon lévő várakat pedig gyakran csigaalakban bővítik lefelé, mint az látható többek között Hollókőn.

Hollókő várának alaprajza

Várak fent, lent, szabályosan és szabálytalanul

Várat természetesen elsősorban magaslatra építenek, és ekkor azok követik a fennsík formáját, így váraink többsége szabálytalan alaprajzú. Ugyanakkor nem örültek neki, ha túl nagy volt a fennsík, mert a nagyobb vár építése és fenntartása drágább volt, védelme nagyobb számú őrséget követelt. Sok ilyen vár így egészen pici, például Szigliget, Salgó, Várgesztes vagy Csobánc.

A tulajdonos ugyanakkor nem szívesen lakott ezekben békeidőben, így a vár alatti településen épített magának udvarházat, amit viszont a polgárháborús időszakokban gyakran megerődítettek, így kisebb várak lettek belőlük. A visegrádi királyi palota, amely nem messze fekszik az alsó- és felsővár rendszerétől, tulajdonképpen ilyen királyi udvarházként kezdte pályafutását.

A síkvidéken épített várak viszont rendszerint négyszögletű, szabályos építmények, sarkaikon vagy kapujuk felett tornyokkal (Gyula, Tata, Várpalota,). Előfordul azonban ilyen szabályos forma magaslati vár esetében is (Pozsony, Diósgyőr,). Habár az ilyen épületek inkább már korai várkastélyok, amelyek a 14. században kiépült avignoni pápai palota mintájára terjedtek el.

A avignoni pápai palota, 14. század

Ezzel együtt egyik itt használt, fő forrásunk, egy 1975-ös, várépítészeti ismeretterjesztő kötet szerint a váruraknak érdeke volt, hogy a támadó ne találjon ismert elrendezésre, ugyanis „a feudális korszak várrendszere nem egyéb, mint a bizalmatlanság által teremtett védőeszközök felhalmozása” – írja Gerő László.

Buzás Gergely régész, a visegrádi palotamúzeum igazgatója pedig azt írja egy frissen kiadott várkönyvben, hogy a vár „lakóhely, reprezentáció, védelem és gazdasági központ” egyszerre, „a hatalom építészeti megfogalmazása úgy gyakorlati, mind építészeti szempontból”.

A magyar vártörténet kezdetei

Itthon a honfoglalás után elsősorban a már meglévő római erődöket lakta be a magyarság, az első várakat pedig a nyugati határszélen építette fel. Szent István vármegye-rendszerének központjai is római erődök, vagy ahol ilyenek nem voltak, fa-föld szerkezetű várak lehettek, amelyek esetében favázszerkezetet töltöttek ki földdel, előtte pedig várárkot ástak, esetleg építettek még fatornyot is hozzá. Ilyen például a 11. század közepén épül első pozsonyi erősség.

II. András a német lovagrendnek adományozta a Brassó környékén található Barcaságot, kővár építését azonban nem engedélyezte, így öt favár épült (Keresztvár, Rucvár, Földvár, Feketehalom és Brassó), ezek kővárrá alakítását csak Nagy Lajos idejében végzik el a 14. század utolsó évtizedeiben. Az első lakótornyok Esztergomban és Visegrádon találhatóak, belsőtornyos váraink közé tartozik a későbbi Esztergom, Pozsony, Pannonhalma, de Simontornya és Sümeg is.

Az esztergomi Fehér-torony, érseki majd királyi lakótorony

Esztergom vára a Duna felől, 12.század; jobb szélen a lakótorony

Nem sikerült nagyszabásúra a IV. Béla-féle várépítési program

Valószínűleg nem igaz, hogy a tatárjárásig egyáltalán nem volt kővár az országban, de valóban ekkor rendelte el IV. Béla a kőerősségek építését, ami a gyakorlatban azonban csak a visegrádi és a budai királyi várat jelentette, valamint hogy bátorította az ország földesurait is a várépítésre.

A 11-13. században a király épít várakat a központi hatalom erősítésére, a tatárjárás után azonban kénytelen leadni ebből az igényből, mivel nincs elég erőforrás arra, hogy a központi hatalom építtesse meg és felügyelje az összes várat, amelynek elkészülte fontos az ország védelme miatt. Első Anjou-királyunk, Károly Róbert elrendeli számos vár lerombolását, hogy akadályozza a feudális anarchia terjedését, s rendelkezését módszeresen végre is hajtják, ezért a korabeli források sok toronyromot említenek. Ugyanakkor később több királyunk kötelezi a városi polgárokat településük városfallal való körülvételére.

Jönnek az ágyúk és velük a bástyák

Az első ágyúra vonatkozó adatunk 1390-ből való Nagyszebenből, a mai ország területről pedig 1404-ből van tudomásunk róla, hogy Sopron részére vásárolnak egy ágyút, majd Zsigmond király küld ágyút Kassára.

Külsőtornyos várakat is Zsigmonddal kezdődően, a 15-16. században építenek nálunk, bár főleg városfalakat erődítenek így (Sopron, Pécs, Székesfehérvár), de külsőtornyos például Siklós és Nagyvázsony vára is.

Rögtön ezután megjelenik a bástyás erődítés. Feltűnik a rondella Budán, Szigligeten, Sopronban, Pápán is, olaszbástya van például Egerben, Sárospatakon – az újkori erődöket leszámítva tehát az ilyen „fejlesztéseket” általában már meglévő, középkori várakon végzik el, habár Szigetvár és Sárvár például teljesen bástyás rendszerű.

A Buzogány-torony és a nagy rondella Budán

Szigetvár 1566-ban, láthatóak az olaszbástyák (Pazirik Informatikai Kft.)

A törökök előrenyomulásakor, a 15. században Zsigmond és Mátyás építi ki a déli végvárrendszert. Mátyás olyan tekintélynek örvend, hogy 1488-ban III. Iván cár tőle kér kölcsön vármérnököket és építészeket. Az ország több részre szakadása után alakul ki meglévő várakból az északi végvárvonal (ide tartozik Eger is).

Az utolsó nagy várépítő korszak a mohácsi csatavesztés utánra datálható, később pedig még fontos szerepet játszanak az önmagukat túlélő várak a Rákóczi-szabadságharcban, és az erődök 1848-49-ben.

Mítosz a Habsburg várrombolás

A török kor után már nem volt szükség az elavult, de drága várakra, amelyekbe befészkelhették magukat a rablók. A történelemkönyvekben gyakran olvashatunk a várak lerombolását, felrobbantását a 17. század végén elrendelő Habsburgokról, ám igazából ez felfújt legenda: annyi történt, hogy leszerelték a várak fegyverzetét. A robbantás drága lett volna.

Ezzel együtt Rákóczi Ferenc tényleg el is rendelte több vár lerombolását, mivel azok hadászatilag elavultak voltak, ellenben védelmükre energiát kellett volna fordítani.

Ami üresen maradt, annak sem lett jobb sorsa: elhordta a környékbeli nép és az időjárás is megtette a magáét. Ezután néhány, nem a középkori várakhoz sorolandó, nagy erődöt fejlesztenek ki csupán (fő példánk rá Komárom).

Csillagerőd, a komáromi erődrendszer része (Wikipédia)

Arisztokrata vármentők

Néhány várat arisztokrata családok mentettek meg, akik akár a huszadik századig is benne laktak: a sárospataki Rákóczi-várban lakott egészen 1945-ig a Windischgratz-család, a sárvári Nádasdy-várban a bajor királyi család rendezkedett be, a siklósi várat pedig úgyszintén valamivel 1945 előtt adta el a kincstárnak a Benyovszky-család. A legújabb korig laktak a gyulai és a szerencsi várban.

A Felvidéken is találunk hasonló példákat: egészen 1918-ig használta a teljes pompájában megmaradt Árva várát az Andrássy-család, az utoljára úgyszintén Andrássy-tulajdonban lévő, 2012-ben leégett lovagvárat, Krasznahorkát száz évvel korábban, 1812-ben hagyta el utolsó lakója.

Árva vára

Várakból kastélyokba

Az arisztokrácia jórészt viszont az utolsó évszázadokban a várakból a jóval kényelmesebb kastélyokba költözött. Az első, kényelmi szempontokat előnyben részesítő főúri lakok még érvényesítettek védelmi szempontokat is, emellett pedig gyakran várból alakították át őket vagy várakba, várakra húzták fel őket, így nehéz megvonni a határvonalat a várak és a várkastélyok között.

A 16-17. században épült, klasszikus várkastélyok azonban mégis több rokonságot mutatnak a várakkal, mint az utána épült, az egykori várak „körítéstől” megfosztott palotáihoz,  a középkori udvarházakhoz vagy épp a városi házakhoz hasonlatos, 18-20. századi kastélyok.

Itthon ez a török alóli felszabadítással párhuzamosan nyugatról haladt kelet felé: a kismartoni vízivárat 1663-72 között építette kastéllyá az Esterházy-család, a védelmi funkció teljes eltüntetésével.