Az ország esik szét, a miniszterelnök meg sehol – kiakadt a brit lap
Keir Starmer szerintük a nemzetközi politika kaszása.
Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokról szóló konferencia záróbeszédében Boross Péter úgy fogalmazott: máig nem sikerült az országnak kihevernie a hét évtizeddel ezelőtt elindult szellemi hanyatlást, intellektuális elgyengülést, ami a gazdaságban is érezteti hatását. Szerinte sok még a feladat a nemzet lelkiállapotának helyreállításához.
Mai napig problémát jelent az országnak az 1945-ben elindult „intellektuális elzüllés” – mondta Boross Péter volt miniszterelnök, a Veritas Történetkutató Intézet tanácsadó testületének elnöke az intézmény által szervezett konferenciát záró beszédében kedden a Parlamentben.
Az 1945. november 4-én tartott nemzetgyűlési választások 70. évfordulója jegyében, Szabad választás – szabad a választás? címmel szervezett tanácskozáson Boross Péter azt mondta, akkor történt, hogy „a tágabb értelemben vett kultúra, az értékminősítés ötödrendűvé vált”. Noha 1990-ben mindenki azt remélte, hogy csak a megelőző 45 évet jellemzi ez a folyamat, máig nem sikerült az országnak kihevernie a hét évtizeddel ezelőtt elindult szellemi hanyatlást, intellektuális elgyengülést, ami a gazdaságban is érezteti hatását - tette hozzá.
Szétrombolták a falu világát
Boross Péter kiemelte: az 1945-öt követő években út, vasút és híd épült az országban, a szovjet katonai érdekeknek megfelelően, a többi munka zömmel a romeltakarításra szorítkozott, ugyanakkor a földosztás során túl kicsi gépekkel felszereletlen birtokokat hoztak létre irigység, gyűlölködés közepette. A magyar agrárviszonyok akkor romlottak el, és ezt azóta sem lehet helyrehozni – mondta. Közölte, ezzel szétrombolták a falu világát, akárcsak ezzel párhuzamosan az államigazgatást, miközben olyanokat emeltek a falvakban vezető pozíciókba, akik addig „megvetett emberek voltak”, s mindeközben az internálások mellett infláció is sújtotta az országot.
Úgy fogalmazott: sok még a feladat a nemzet lelkiállapotának helyreállításához, például olvasható, elolvasható és megtanulható történelemkönyvekre van szükség, és „akkor talán megközelítjük azt, amit kötelességünkként ír elő a sors, vagy írna elő a sors, ha mi magunk erre a kötelességteljesítésre nagyobb elánnal lennénk készek”.