Laposa Bence: A bor arra szolgál, hogy élményt adjon

 

A ’14-es év jól indult, bár a tél elég enyhe volt, hamar meleg lett és gyorsan nőtt a szőlő. A tavaszi csapadékmennyiség megfelelő volt, a szőlők szép állapotban vannak, és egyelőre kecsegtetően indul ez a szezon. A szélsőséges időjárási események egyre gyakoribbak, mint például az idei tavaszi viharos szél, ami kicsit megtépázta a területeinket, de alapvetően nem keletkezett nagy kár az ültetvényekben. Most a növényvédelem a legfontosabb, az esőzés és a meleg idő kombinációja kedvez a különböző gombás betegségek terjedésének, de kellő odafigyeléssel megelőzhető a fertőzés. 

 

Ha így folytatódik a nyár, akkor előre láthatóan korán indul majd a ‘14-es szüret. A szőlészet még tartogat kihívásokat a számunkra, ez az extrém hegyi területeinkből is adódik, a borászat területén viszont eljutottunk arra a szintre, ahol az alapvető technológia lépések már megvannak és most a részletek kidolgozásán munkálkodunk, mondhatnám, hogy ez a „finomhangolás” stádiuma. Izgalmas az apró dolgokkal foglalkozni, sokkal mélyebb és nagyobb koncentrációt igénylő munka.

 

 

Földrajzi adottságait tekintve egészen egyedi helyről beszélünk. Turisztikai szempontból a Tanú-hegyek látványa és a Balaton különleges élményt nyújt az ide látogatóknak. Szőlészeti szempontból pedig a bazalthegyek talaja és a mikroklíma, ami egyedivé teszi a vidéket. A bazaltkőzet által biztosított ásványosság, ami megjelenik az itt készített borokban jellegzetes ízvilágot kölcsönöz, így a badacsonyi borok nehezen összetéveszthetők máshonnan származó borokkal. Kevés olyan hely van a világon, ahol a terroirjelleg ennyire domináns. Kezdetekben mi is erre fektettük a hangsúlyt, jelenleg az elegancia és a könnyedség legalább ugyanilyen fontos számunkra. Évről-évre alakult ki a stílusunk és még most is csiszolódik.

 

 

Az olaszrizlinghez fűződő viszonyunk csak kis mértékben változott. Ha a mai magyar olaszrizlingeket nézzünk, akkor minőségi és technológiai szempontból is indokolt, hogy nagy hangsúlyt fektessünk erre a fajtára. Számunkra ez a fajta a „modell”, ha borra gondolunk, nekünk az olaszrizling jut eszünkbe. Mindenből pont annyi van benne, amennyi szükséges, se több, se kevesebb. A szerkezete, zamata, illata és savtartalma tökéletes harmóniát alkot. Autóbolondként, a legjobb példa erre a Volkswagen Golf, valaki szereti, valaki nem, de ha autóra gondol, rögtön ez jut az eszébe. Valószínűleg egy gyerek is így skiccelne fel egy járművet, a fogyasztók pedig ilyen bort akarnak inni, ha borra gondolnak. Olaszrizlingből az egyszerű struktúrájú, jó értelemben vett könnyű bortól kezdve egy komoly dűlőszelektált tételig nagyon szép száraz borokat, illetve késői szüretelésű, édes tételeket is el lehet készíteni. Megbízható fajta, évről-évre stabil minőséget mutat, szőlészeti és borászati szempontból is könnyű vele dolgozni, kevés a hibalehetőség.

 

Minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, hogy az elsőszámú fajtája legyen a Balatonnak és talán az egész országnak. Szakmabeliek is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek rá és egyértelműen látszik, hogy az olaszrizling és a furmint kezd kiemelkedni a fehér szőlőfajták sorából. Mindkét fajtának hagyományi vannak hazánkban, izgalmasak és nem hasonlíthatók a most uralkodó nemzetközi bortrendek által preferált borokhoz. Különleges zamatukat a nemzetközi piacon való megjelenésük után, könnyű lenne megkedveltetni a fogyasztókkal és rájuk helyezni egy globális bormarketinget. Ez a tendencia országon belül már látható, számomra egyértelmű, hogy az olaszrizling az a fajta, amibe kiemelkedő szakmai munkát kell fektetni. Első lépésnek a belföldi lehetőségek jó indikátorai a fajtának. Ha mi elhisszük, hogy ez a bor több, szebb, stílusosabb, mint a többi, ha Magyarországon megtaláljuk a pozícióját és a mondanivalóját, akkor lehet tovább lépni a nemzetközi piacokra. 

 

 

A 4 Hegy nevű olaszrizling-házasítás, mely, ahogy a neve is mutatja, négy különböző hegyről származik: Badacsony, Csobánc, Somló, Szent György-hegy. Egy nagyon izgalmas, sokszínű bor, amelyet úgy készítünk, hogy egyszerre legyen modern és hagyományos. Sok éve törekszünk arra, hogy a komolyabb boraink az egyediségen és a termőhelyi jellegen túl határozott illat- és zamatvilággal rendelkezzenek, ami kedvessé, finommá, jól fogyaszthatóvá teszi őket. Számunkra ez nagyon fontos. Rengeteg olyan bor van Magyarországon, amelyik fantasztikus, de a második pohárral már nem kívánja az ember. Nálunk alapvető kritérium, hogy ez ne fordulhasson elő még a legkomolyabb, legdrágább borunknál sem. A bor arra szolgál, hogy megigyuk, hogy élményt adjon, hogy társ legyen valamilyen pillanatban, nem pedig arra, hogy egy önmagában álló szoborszerű műalkotássá váljon, amit csak csodálni lehet, de nem nyújt igazi élményt a számunkra.

 

 

 

Az alapötlet Kardos Gábortól származik, de a körnek voltak más előzményei is. Jelenleg 21 tag van. Egy évvel korábban létrejött a Badacsonyi Kör, és vele egy időben a Csopaki Kódex. Tehát egymástól függetlenül olyan kezdeményezések, összefogások indultak útjukra, amelyek megteremtették az alapgondolatát, egy nagyobb szintű együttműködésnek. Hamar beláttuk, hogy az igazi játszóterünk a Balaton, és nem a nála kisebb területi egységek. Nyilván vannak lokális célok, amelyeket nem szabad elhanyagolni, és amelyekkel foglalkozni és törődni kell, de mi mégis elsősorban balatoniak vagyunk, és az identitásunkat, a mindennapjainkat a Balaton határozza meg. Mindig is olyan életet képzeltem magamnak, ahol a Balaton áll a középpontban, és elképzelhetetlen lenne számomra máshol élni. Rengeteget beszélünk a borról, de ez az életünknek csak egy része.

 

Gábor szokta mondani, hogy a Balaton-felvidéken olyan táji környezet, olyan termékek, olyan dolgok vesznek minket körül és egy olyan életminőség alakítható ki, amely Magyarországon nem érhető el, nem szerezhető meg, máshol pénzért sem. Nekünk megadatott a lehetőség, hogy a saját szerény eszközeinkkel, a munkánkkal valamit hozzá tudunk tenni. Nyilván rengeteget kell fejlődni, de minden hibájával együtt még egy közel ilyen jó helyet sem lehet mondani az országban. Elvek mentén építkezünk, és nem a könnyebb ellenállás felé elhajolva, pontosan ezért működik ez az összefogás. Ezért lehet azt mondani, hogy ezek az egységek kiemelkednek a többi közül. Állandó minőséget képviselnek és képesek olyan tulajdonosi szemlélettel működni, amely rettentően hiányzik a gyökértelen és személytelen balatoni vendéglátásból. Nem egy generációban gondolkodunk!

 

 

Rengeteg célunk van; az első talán az, hogy biztosítsuk egymást arról, hogy ez a jó irány. A hétköznapjai során senki ne gondolja, hogy egyedül van a céljaival. Nagyon sokszor érzi magát az ember ufóként a saját közegében – de amikor látja, hogy van még másik húsz olyan, aki nagyon sok mindent hasonlóan csinál, 5-10-100 kilométerre tőle, akkor az egy jó dolog. Tudunk egymástól tanulni, ennek már van egy belső motiváló ereje, amely egyáltalán nem lebecsülendő. Az alakulás óta többet látogatjuk egymást, több a közös témánk, többet ajánljuk a másikat. Kezdjük megismerni és elismerni egymást. Ez az alapja. Vannak komoly szakmai céljaink is, nagyrészt a borászattal, gasztronómiával összefüggésben. Igyekszünk minden olyan dologra időt fordítani, amely a Balatonhoz köthető. Első kampányunk a „balatoni bort a Balaton-partra”. Ez az alapvetés kitágítható és a bor helyébe bármilyen más termék behelyettesíthető. Fontos a helyi alapanyagok használata, a törekvés arra, hogy az a turista, aki idejön, helyi dolgokkal találkozzon. Elsősorban ez nem a mi gazdasági érdekünk, sokkal inkább arról szól, ha valaki elmegy a világon egy vidékre, ideje nagy részét azzal tölti, hogy mi kerül a poharába és a tányérjába. Ha az adott helyen pozitív impulzusokat, egyedi dolgokat kap, ami helyből származik a visszacsatolás is pozitív lesz.

 

Egyszerű, őszinte, helyi dolgok kellenek. Ha ezt borban, ételben és egyéb termékekben meg tudjuk valósítani, hatalmasat léptünk előre. Pontosan ebben kell még fejlődnünk és behozni a nagy lemaradást. Ha megnézzünk a balatoni éttermek és büfék kínálatát, még nagyon messze vagyunk az ideális állapottól. A büfékben pizzát, hamburgert, hot dogot, gyrost, falafelt, lángost, gofrit lehet kapni – ami valójában abszurd. Badacsonyban jól megfigyelhető volt, hogy például amikor az egyik büfé elkezdett gyrost árulni, akkor rögtön a többi is követte a példáját, mostanra pedig mindenki árul mindent, mert senki nem akar lemaradni. Ez a biztos megsemmisülés, hogy nemzetközi szarokat árulunk botrányos minőségben. Viszont az is szűklátókörűségre vallana, ha ezeket a büféket hibáztatnánk csak ezért a tendenciáért, hiszen nyilván van, aki ezt megveszi és alapszinten működteti ezt a rendszert, tehát egyértelmű, hogy a magyar lakosságnak van egy része, akinek ez megfelel. Ezt a részét is lehetne sokkal igényesebben és őszintébben csinálni: lehet árulni lángost és palacsintát a strandon, lehet abból is jót csinálni, csak az egésznek a tálalásán kéne változtatni.

 

 

 

Igen, mert áldatlan állapotnak tartjuk, hogy itt van Közép-Európa legnagyobb tava, és gyakorlatilag nem lehet friss halat törvényesen kapni. Nincs halászat a Balatonban, csak illegálisan lehet horgászoktól halat beszerezni. Bárhol a világon, a vízparton működik az a rendszer, hogy van halpiac, és van egy folyamata az egésznek. Ez egy olyan esszenciális, ősi és fantasztikus dolog, amely a Balatonban teljes egészében hiányzik. Drámainak tartom, hogy ezt mi nem tudjuk nyújtani az ide látogatóknak – és saját magunknak sem. Nem a szakterületem, de az világosan látszik, hogy ez nincsen rendben, és egy óriási mérföldkő lenne, ha ez beindulna. Most ott tartunk, hogy a kézműves sajt egy sokkal nagyobb durranás lett a környéken, mint a hal – jók a sajtok, de mi közük van a Balatonhoz? Sajtot bárhol lehet készíteni, de örülünk neki, hogy legalább elindult a létfenntartó ösztön.

 

A tóti piac jó példa erre: rájöttek az emberek, hogyha meg akarnak itt élni, vagy az átlagnál egy kicsit jobbra vágynak, akkor el kell kezdeni termelni és létrehozni valamit. Akik pedig jól csinálják, azok pénzt is tudnak keresni vele: ez egy olyan felismerés volt a Balaton-parton, amelyre ötven évet kellett várni; harminc évig működött a tömegturizmus, húsz évig volt egy tetszhalott állapot, de mostanra végre rájöttek az emberek, hogy ami idáig volt, az nem jó. Olyan nincs, hogy produktum nélkül akarunk megélni, és elkezdtek dolgozni a maguk módján, kicsiben, a két kezükkel. Ha az ember kimegy a tóti piacra, látja, hogy azért nem vagyunk teljesen elveszve, egy csomó jó dolog van a szörpöktől kezdve a lekvárokon át a szárított almachipsen keresztül a különböző pástétomokig. Ebben egy olyan mobilizáló hatást érzek, amely a vidék és az egész ország szempontjából elengedhetetlen. Meg kell találni azt a fajta ellenpólust, lehetőséget a multikkal szemben, hogy legalább amit megeszünk, abban találjunk helyi alternatívákat.

 

 

Sokkal nyitottabban, fiatalosabban, lazábban kommunikálunk a borról. Igyekszünk minél messzebbre kerülni attól a képtől, hogy egy pince mélyén gyertyafénynél nézegetjük a borospoharat és egymást. Reálisabb képet mutatunk és közelebb hozzuk azt a valóságot, ahogyan mi kóstoljuk a borokat: egy szép helyen, szép kilátással, jó társaságban beszélgetünk, lazulunk. Szerintünk ez a bor küldetése, nem pedig hogy megfejtsük a világ nagy dolgait pohárral a kezünkben. Ebből adódóan sokkal több minden belefér a kommunikációba, nyugodtan ki lehet lépni a megszokott klisékből.

 

 

Magyarországnak szerintem nincs igazán bormarketingje, így nagyjából ennyivel elintézhető a kérdés. Ma a magyar bornak egyetlen erénye van, és ez a sokszínűség. Ezt a gondolatot el lehet puffogtatni, de ebben túl sok pozitívum nincs, hiányoznak a jó kommunikálható stílusok és termékek. El lehet mondani, hogy van egy szép országunk, vannak szép boraink és szép borvidékeink, ahová el lehet jönni. Kiülhetnek a teraszra egy pohár borral a csodás panorámát nézve és bejárhatják a vidéket.

 

Olyan termékeket azonban nem tudunk felmutatni egy borvidéken belül 10 különböző termelőtől, melynek azonos a stílusa, fajtaösszetétele, megjelenése, piaci pozicionálása és ára. A bormarketingben alkalmazható borok – termékek - tökéletesen hiányoznak. Ez pedig mindenkire vonatkozik – magunkat sem tartom kivételnek. Így a nemzetközi áttörést egyelőre nem tartom elképzelhetőnek, kommunikációtól függetlenül. Komoly exportpiacok meszezéséhez először a megfelelő termékalapot kell megteremteni. Hiába van sok nagyon jó borunk, egyelőre semelyik borvidékünk nem alkalmas jelenleg arra, hogy ezt a funkciót betöltse. Továbbá a bor egy presztízstermék. Hogy egy ország borát el lehessen adni, ahhoz az országnak is fel kell nőnie: egy szerethető, trendi helynek kell lennünk, hogy valaki magyar bort vegyen. Amikor ez a kép megvan, akkor erre lehet ráhelyezni a különböző termékeket. 

 

 

 

 

A Balatoni Körben többen elhatároztuk, hogy egész évben nyitva tartunk – és igen van, hogy egész nap nem jön be senki, de én ezt el tudom engedni. Nyilván csodák nincsenek, hogy egész évben teltház lesz, de józan paraszti ésszel szerintem, ha az ember aközött választhat télen, hogy elmegy valahova kikapcsolni 1-2-3 napra, akkor miért ne a Balatonhoz jönne? Én mindig erre a kérdésre keresem a választ, hogy ha ennek megvan az infrastruktúrája, a szolgáltatási háttere, akkor miért ne ide jönne? Nekem tetszik ez a fajta hullámzás, hogy nem minden évszak ugyanazon a frekvencián működik. Ettől válik teljessé. A világ legjobb dolga például szerintem a Balatonon való korcsolyázás, életem legfelemelőbb pillanata például az volt, amikor a befagyott tó közepén álltam.