A pénteki nap főleg a magyar előadókról szólt a soproni VOLT fesztiválon - és persze a Prodigy-ről meg a Kruder-Dorfmeister párosról. A Mandiner gyors koncertkritikával reflektál a fesztivál harmadik napjának eseményeire.
Csík János zenekara kezdte a magyar előadók sorát a nagyszínpadon. A magyar népzenét játszó együttesnek nem esett nehezére jó hangulatot teremteni a koncert során egyre inkább bővülő közönség soraiban: amint elővették a Kispál- és Tankcsapda-feldolgozásaikat, rögtön heves ugrálásban törtek ki az emberek. A Csík zenekar jó egyórás koncertje után János bácsi ügyes fesztivált, kellemes szórakozást és jó nyarat kívánt a fesztiválozóknak. A-, de más nem is lehetne.
A népzene nagymestereit egy másik legenda,
Hobo követte a sztédzsen. Mint minden koncerten, Földes Laci bácsi csíkos pólójában itt is borzolta a haját minden szám között, táncolt és ugrált – nem ő tehetett arról, hogy a hangosítás és a kis közönség miatt előadásuk nem szerepel a fesztivál legjobbjai között. A nagy melegben az összes nagy sláger – Hey Joe, Bye bye Johnny, Tobacco Road – elhangzott, ügyesen vegyítve a legújabb lemez, a Circus Hungaricus dalaival. Mintha Hobónak se lett volna kedve az egészhez: az egyik szám elején félbeszakította a zenekart egy „gyerekek, ez nagyon szar” mondattal, később pedig a műsorváltozásra utalva – melynek köszönhetően az Ákos-show fél kilenctől kezdődött – beszólt a szervezőknek, hogy „hamarosan le kell takarodnunk a színpadról”. C-, Hobo ennél sokkal jobb szokott lenni.
Kovács Ákos fellépése a Nemzeti Együttműködés Koncertje volt. A VIP-ben Neo FM-szerkesztő, Playboy-főszerkesztő, mandineres és hírcsárdás újságíró egymás mellett nézte és énekelte végig a pár percre feltűnő Gerendai Károllyal az előadást. Ákos figyelemreméltó látványtechnikával és nagyon profi hangzással ajándékozta meg a fesztiválozókat – és persze durva szóviccekkel megtámogatott önfényezésekkel.
Ákos beszólt a VIVA-nak azért, hogy nem ő lett a legjobb férfi előadó, és egyben megköszönte, hogy egyáltalán befért a férfi kategóriába. A VOLT szervezői is kaptak tőle: az énekes azt sérelmezte, hogy a szomszédos koncertek hangfoszlányai áthallatszanak. Mindezek ellenére az Utolsó Magyar Popsztár koncertjén volt talán a legtöbb ember eddig. A show A-körüli kategória volt, de az egó miatt egy erős bémínuszt tudunk csak adni.
Hosszú ideig megbocsájtható,
sőt kellemes hírek voltak a Prodigy újabb és újabb magyarországi fellépései, de a tegnapi voltos megjelenést már menthetetlenül a hakni kategóriába kell sorolni. Hiába az orbitális hang és fénytechnika, a produkció a koherencia teljes hiánya miatt bukott meg. Nemcsak a számok és a show elemei nem álltak össze egésszé, de számon belül is élvezhetetlen, széttöredezett, csapongó hangulatok jöttek át. A minőség nagyjából a Voodoo people-nél valamelyest feljavult és összeált, de ez még mindig nem meggyőző. Ez most B-.
A Volt szervezői a szomszédba mentek egy kis technoért és egészen jól tették. Az újra együtt fellépő bécsi Kruder & Dorfmeister egészen különleges műsorral kápráztatott, a RAS MC-vel, illetve MC KARI-val kiegészített dj-sógorok a basszusokon keresztül hozták a szerelem hangulatát a színpad elé. A két MC teljesítménye is kiemelkedő, mellyel kicsit spiritualizálták a minimáltechnó csodás monotonitását. Dícséretet érdemel még a többezer ledből álló monumentális vizuális kíséret, valamint az az elegéns szabású fekete öltöny, melyben mind a négy úriember pompázott. Összességében A osztályú elektronikus est.
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Ami Szoboszlainak Carragher...
A hívő ember számára a szentség a Teremtő megnyilvánulása, a teremtő istenség jelenlétének a megérzése, átélése. Ehhez elegendő lehet egy darab kő a jeruzsálemi Golgotáról, egy durván összetákolt fakereszt.
Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az senki nem találja a helyét. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
Az újságíró, publicista Megadja Gábornak elárulta a beszélgetés során, hogy miként vált a NER hangos kritikusából a NER kihívójának még hangosabb bírálójává.
Szavazni reggel hattól este hétig lehet.
Beszédében hangsúlyozta: szerinte a diplomáciai és katonai nyomás vezette Izraelt idáig, és hozzátette, hogy a Hamászt lefegyverzik, Gázát pedig demilitarizálják — „könnyedén vagy erőszakkal”.
