A nyugati politikusok háborúról beszélnek, de a kémek szerint nem valószínű az orosz támadás

Annak ellenére, hogy a nyugati politikai térben egyre hangosabbak a háborús figyelmeztetések, a balti térségből jóval visszafogottabb értékelések érkeznek. Miközben Friedrich Merz német kancellár többször is arra figyelmeztetett, hogy Európának fel kell készülnie egy esetleges orosz támadásra, és a NATO főtitkára is rendszeresen „háborús időkről” beszél, addig az észt hírszerzés vezetője egészen más következtetésre jutott.

Kaupo Rosin, az Észt Külföldi Hírszerző Szolgálat főigazgatója szerint 

A hírszerzési vezető úgy véli, hogy Moszkva ma még tisztában van a NATO erejével, és tudatosan kerüli a nyílt konfrontációt. Az észt kémfőnök arra is felhívta a figyelmet, hogy 

Az elmúlt időszakban történt incidensek – tengeralatti kábelek körüli gyanús esetek, drónok megjelenése NATO-légtér közelében, vagy légtérsértések – után Moszkva észrevehetően módosította eljárásait. „A drónok repülési útvonalait Ukrajna felett úgy alakították át, hogy csökkentsék az incidensek kockázatát, és a Balti-tenger felett az orosz katonai repülőgépek ma már szigorúan betartják az előírt útvonalakat” – véli Rosin. 

Hozzátette: amióta a NATO elindította a Baltic Sentry nevű tengeri műveletet, nem történt újabb kábelincidens a térségben. Ugyanakkor óvatosságra is intett: a katonai aktivitás magas szintje és az ukrajnai háború miatt elméletileg továbbra is előfordulhatnak véletlen események, de 

A balti térségben sokat emlegetett tengeri szabotázsakciók kapcsán úgy tűnik, Oroszország számára az árnyékflotta legfontosabb célja a szabad mozgás fenntartása, hiszen olajexportjának jelentős része a Balti-tengeren halad át. Éppen ezért Moszkvának nem érdeke a túlzott provokáció, amely veszélyeztetné ezt az útvonalat. Ugyanakkor nyugati fellépések – például francia akciók egyes tankhajók ellen – világossá tették, hogy ez a flotta nem érinthetetlen.

Kijelenthető, hogy Oroszország jelenlegi fő célja nem egy katonai támadás, hanem Európa újrafegyverkezésének lassítása. Ennek érdekében kettős stratégiát alkalmaz: egyszerre próbál megnyugtató üzeneteket küldeni – akár jogszabályi szinten is deklarálva, hogy nincs támadó szándéka, miközben politikai és társadalmi törésvonalakat mélyít Európán belül.

„Az üzenet lényege az, hogy a fegyverkezés értelmetlen, túl drága, és elveszi a pénzt a jóléti kiadásoktól” – fogalmazott az észt titkosszolga. A cél a döntéshozókra nehezedő belső nyomás növelése. 

A háborús retorikával szemben az észt hírszerzés vezetője józan összegzéssel zárta gondolatait: „Oroszország ma még tiszteli a NATO-t. A mi feladatunk az, hogy ez így is maradjon egy, három vagy akár tíz év múlva is”. Ehhez azonban szerinte folyamatos és komoly erőfeszítésekre van szükség: védelemre, elrettentésre és szövetségi egységre.

Egy orosz invázó valószínűsége Seremet Sándor, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint eleve problematikus, hiszen 

 A bizonytalanság nemcsak katonai, hanem értelmezési szinten is jelen van. A hivatalos orosz álláspont ugyanakkor világos és következetes, hiszen „Oroszország nem érdekelt egy nyílt konfliktusban a NATO-val”, mivel „Oroszország és a NATO hagyományos katonai képességei összeegyeztethetetlenek, és nem Moszkva javára”. Ebben az összefüggésben Seremet egyértelműen fogalmaz: „ebben az esetben Oroszországnak egyedül a nukleáris arzenálja biztosít némi fölényt”, ám rögtön hozzáteszi azt is, hogy „ennek gyakorlatban már kevés haszna lehet”.

A kérdés gyakorlati megközelítése elengedhetetlen, ezért a szakértő hangsúlyozza: „érdemes megvizsgálni, melyek az orosz haderő kapacitásai jelenleg”. Az ukrajnai hadszíntér tapasztalatai alapján, ugyan folyamatosan új területeket foglalnak az oroszok, mégsem lehet azt mondani, hogy a frontokon bárhol gyors átütő sikerre képesek lennének. Ugyanakkor a nyugati oldal sem mentes a bizonytalanságoktól, hiszen 

Mindezek fényében Seremet logikus következtetésre jut: „ha Oroszország Ukrajnában képtelen katonai győzelmet szerezni, nemigen tűnik logikusnak, hogy ugyanezt a NATO teljes hadigépezetével szemben megkísérelné”. Ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy „korábban Ukrajna tekintetében is többen ugyanezt gondoltuk”.

A katonai képességek mellett a stratégiai érdekek kérdése sem megkerülhető. A vezető kutató szerint fontos figyelembe venni, hogy milyen stratégiai érdek húzódna meg egy ilyen támadás mögött, mondjuk a Baltikum ellen. A térség kapcsán gyakran felmerül a Szuvalki folyosó kérdése, amely „akár casus belli is lehetne”, ugyanakkor erre gondosan odafigyelnek még Brüsszelben is, és az erre irányuló balti kísérleteknek hamar elejét vették. A Balti-tengerhez való kijárat sem jelent önmagában megoldást, hiszen csak a balti államokkal való konfrontáció ezt nem oldaná meg, mivel 

A közbeszédben ugyanakkor egyre erősebb a fenyegetés gondolata, hiszen „Nyugat-Európában általánosan elterjedt narratíva, hogy Oroszország nem áll meg Ukrajnában, ezért készülni kell egy orosz támadásra”. Ennek oka részben az, hogy 

Seremet szerint mindez arra utal, hogy „ezek az országok komolyan gondolják a fenyegetést, vagy legalábbis úgy vélik, hogy az ilyen felkészülés az ipar felpörgetése szempontjából hasznos lehet”. Emellett politikai szempontból sem elhanyagolható, hogy „a háborús fenyegetésre való felkészülés komoly elterelő más, belső problémákról”.

Ezzel szemben az észt hírszerzés igazgatója más hangsúlyokat alkalmaz, hiszen a tavaly év végi interjújában elmondta, hogy mára nem látszanak annak jelei, hogy Oroszországnak szándékában állna megtámadni a NATO-t. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy ellentmondás van az általánosan elfogadott narratíva és az észt titkosszolgálat megállapításai között, ám Seremet szerint „érdemes ezt más szemszögből is megvizsgálni”. Kaupo Rosin ugyanis arra mutat rá, hogy „a NATO többször is határozottan fellépett az orosz akciókkal szemben”, beleértve a Balti-tenger fenekén húzódó kábelek megrongálását, az orosz vadászgépek berepülését az észt légtérbe, a Lengyelországba berepülő orosz Gerbera drónokat, valamint a nyugat-európai országokban felbukkanó civil felhasználású drónok repülését.

Ezek a reakciók azt eredményezték, hogy az oroszokat jóval óvatosabb eljárásra késztették, akár saját repülőgépeik repülési útvonalának tervezésénél, akár az Ukrajnába repülő drónok bevetésekor, 

Seremet értelmezésében így végső soron az álláspontok nem ellentétesek, mivel Oroszország támadni készül(t), ám a NATO határozott fellépései, különösen a balti államok részéről, arra késztették az oroszokat, hogy hagyjanak fel ezekkel a próbálkozásokkal. Következtetése egyértelmű: 

Nyitókép: TATYANA MAKEYEVA / AFP