Vétójog: miért fontos, és miért akarják elvenni?

Támadás alatt áll a vétójog intézménye az Európai Unióban. A Politico nemrég azt írta, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Orbán Viktor választási veresége után újra a vétójog korlátozását sürgeti. António Costa, az Európai Tanács elnöke tette azt az elhíresült nyilatkozatot, miután Magyarország megvétózta az ukrajnai hitelt a márciusi Európai Tanács csúcstalálkozóján, hogy „senki sem zsarolhatja az európai intézményeket”.

Terítéken a vétójog

• Mennyiszer vétóztunk mi és mások
• Milyen területeken lehet vétózni?
• Miért utálja a vétót Brüsszel?
• Miért kellene mégis megőrizni?

Az EU-ban 2011-2026 között az EuroNews összesítése szerint 48 vétó született, ebből 21 hazánk, Orbán Viktor részéről. A magyar vétósorozat 2018-ban kezdődött. Lengyelország hétszer vétózott; majd következik Görögország, Hollandia és Ausztria két-két vétóval. Más tagállamok, például Ciprus, Románia és Bulgária egyszer éltek a lehetőséggel eme időszakban.

A vétó eltörlésének követelése nem újkeletű. Von der Leyen már 2019-ben, mandátumának kezdetén egy beszédében kihirdette, a német kormánykoalíciós megállapodás pedig két esztendővel később rövid távú célként rögzítette azt. Heiko Maas német külügyminiszer 2021 nyarán fogalmazott úgy, hogy „az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy egyes tagállamok vétójogukat kihasználva túszul ejtsék”. Olaf Scholz akkori német kancellár pedig 2022 júliusában jelentette ki, hogy „az Európai Unió nem engedhet nemzeti vétójogot kül- és biztonságpolitikai ügyeiben, ha meg akarja őrizni vezető szerepét a globális politikában. Moszkva ukrajnai háborúja egyre sürgetőbbé teszi az európai egységet, és fokozza a nyomást az egyes tagállamok döntései önző blokádjának felszámolására.” De Emmanuel Macron is csökkentené a vétóképes területek körét, amit azért furcsa a francia elnöktől.

Az EU-ban többféle döntéshozatali módszer létezik, például az konszenzusos döntéshozatal (ez ad lehetőséget a vétóra) és a minősített többség (a tagállamok legalább 55 százaléka a lakosság legalább 65 százalékával), de területtől függően a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek is különféle beleszólási lehetőségei vannak az ügymenetbe. A jogalkotó szervek a Tanács és az EP. 

A vétó azért létezik, mert az EU – legalábbis eredetileg – nem föderális állam, hanem önálló, szuverén államok nemzetközi szövetsége. Ahogy az EuroNews írja: „ez azt jelenti, hogy a nemzeti érdekek felülírják az európai célokat. Az egyhangú döntéshozatal engedélyezésével az EU nem akarta a tagállamokat olyan politikai döntések elfogadására kényszeríteni, amelyek ellentétesek alkotmányos identitásukkal.” Ugyanakkor a 2009-es lisszaboni szerződés kiterjesztette a minősített többséggel meghozandó döntések körét, és szűkítette a vétó lehetőségét.

Az alapvető hozzáállás azonban az, hogy a minősített többségű ügyek esetében is törekszenek a konszenzusra.

Mint azt Petri Bernadett, a XXI. Századi Intézet kutatója írja egy 2023-as esszéjében: a célként kitűzött megoldás „egy olyan egyszerűsített eljárás, amellyel Németország mellett egy további nyolc országból álló csoport, Belgium, Finnország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Szlovénia és Spanyolország nyilvánvalóan nem az unió globális szerepe, hanem saját érdekei miatt ért egyet, hiszen nem meglepő módon éppen ezek a tagállamok szavaznak rendre együtt a közös kül- és biztonságpolitikai kérdésekben. S míg a minősített többség egyik feltétele 15 tagállam támogatása a 27 közül, figyelemre méltó, hogy a kilenc tagállam együttesen éppen egyetlen százalékkal haladja meg a döntéshozatal lakosságarányos feltételét, az unió teljes lakosságának 66 százalékát képviselve.”

Ugyanakkor a vétó lehetőségét eltörölni igen nehéz. A vétót biztosító alapszerződések módosításáról szóló tárgyalások megkezdéséhez eleve szükség lenne 14 tagállam egyetértésére. A vétó kiiktatását pedig egy tagállam is meg tudja akadályozni – vétóval.

– mondta 2026 márciusában az EuroNewsnak Thu Nguyen, a berlini Jacques Delors Központ megbízott társigazgatója.

Természetesen az EuroNews szerint a vétó lassítja a döntéshozatalt, és miatta az EU nem „reszponzív” szereplő.

A lap hozzáteszi: „bár korlátozottan, az EU-nak vannak lehetőségei arra, hogy megakadályozza a vétójog megbénítását a nagy döntésekben. Az egyik informális módszer a politikai elszigetelés, amelyben más kormányok összehangoltan nyomást gyakorolnak egy országra vagy félreállítják azt a vétójog használatával (ez többször is megfigyelhető volt az Orbánnal folytatott vitákban Ukrajna-támogatásáról). Ilyen esetekben a többi tagállam a formális kereteken kívül tárgyal, vagy azzal fenyegetőznek, hogy a vétózó ország nélkül folytatják az eljárást, hogy kompromisszumot kényszerítsenek ki.”

Nguyen az EuroNewsnak hozzáteszi: „vannak áthidaló záradékok, amelyek értelmében az Európai Tanács engedélyt adhat a minősített többségi szavazással való eljárásra az egyhangúság helyett”. A minősített többségi szavazásra való áttérés azonban minden tagállam beleegyezését igényli. Aztán „voltak kreatív megoldások a múltban. Az EU Tanácsában 2023 decemberében a tagállamok kitalálták ezt a híres kávészünetet, ahol Orbán Viktor elhagyta a termet, majd a többiek dönthettek. Ez feltételezi, hogy a döntést megvétózó tagállam elhagyja a termet, vagy önként hagyja, hogy a többiek meghozzák a döntést”.

Hangsúlyozzák: 

 Lengyelország ellen 2017-ben indítottak ilyen, a szavazati jogot elvevő eljárást, és 2024-ben zárták le, miután 2023 decemberében hivatalba lépett Donald Tusk eurokrata kormánya (lényegében a hetes cikkely szerinti eljárás a PiS-kormány nyolc évéből (2015-2023) hatban érvényben volt. Hazánk ellen 2018-ban indult meg az eljárás.

Az EuroNews azt is írja: 

Bizonyos kormányok most támogatják ennek a ’kondicionalitásnak’ a kiterjesztését, így az országok kockáztathatják a források elvesztését, ha szisztematikusan blokkolják a kulcsfontosságú döntéseket. Mások (különösen a kisebb vagy a szuverenitásra összpontosító államok) azonban arra figyelmeztetnek, hogy a vétók eltörlése vagy megkerülése gyengítheti a nemzeti kontrollt, ami azt jelenti, hogy minden reform politikailag vitatott marad.”

Mindebz beér egy felismeréssel azzal kapcsolatban, hogy a magyar EU-pénzek visszatartása, a kondicionalitási és hetes cikkely szerinti eljárások ellenünk politikai okokra vezethetőek vissza.

Rendszerint elhangzik, hogy a vétóval úgymond hazánk „visszaél”. De hát 

Nyilvánvalóan emiatt az EU föderalista-liberális elitje szempontjából a vétó maga visszaélés. A vétójog nélkül viszont bármely tagállam bedarálható, akinek tartósan különböznek az érdekei a többiekétől, és így az illető tagállam számára okafogyottá válhat az EU-tagság.

Jelen sorok szerzője egy példával tudja illusztrálni mindezt. 2018-ban volt egy vita az EU alapértékeiről az MCC-ben Claude Chollet francia médiakutató, Orbán Balázs, akkor Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára, Tordai Bence, a Párbeszéd országgyűlési képviselője és Lattmann Tamás nemzetközi jogász részvételével. A vitát jelen sorok szerzője moderálta. Szóba került a vétó intézménye, amit Tordai Bence akkor hevesen ellenzett. Jelen sorok szerzője feltette neki a kérdést: tegyük fel, hogy az EU-ban mindenhol orbánista (például az azóta létrejött Patrióta EP-frakcióból való) pártok kerülnek hatalomra, hazánkban azonban a Párbeszéd alakíthat baloldali kormányt, és így Tordai Bence kormánya konzisztensen alulmaradna álláspontjával a döntéshozatalban az Európai Unió Tanácsában. 

A vétó eltörlése a föderalizálás eszköze, és a nemzetek Európájának végét jelentené. Lényegében egyetlen tagállamnak sem érdeke. Nem valószínű, hogy a vétó eltörlését, akárcsak a külügyek területén is, nem az összesen, pusztán Orbán Viktor ellenezte volna, csak az országok elszoktak a keményebb érdekérvényesítési eszközök használatától Orbán miatt. Mivel most már nincsen Orbán, kénytelenek határozottabb fellépést tanúsítani. Ha nem teszik, szuverán országokból tartományok lesznek. 

Fotó: Nicolas Tucat / AFP